Xiao Ah Lin & Lee Dae Hyun

Fenomenális érzést az, amikor az ember kilép a munkahelyéről az utcára és szabadság hangulata tör elő és áramlik végig az ereken. Mindig szeretem ezt a pillanatot. Egy nagyot szippantottam Hawaii levegőjéből, majd lábaimat mozgásra bírva megindultam az otthonom felé. Pihenni akartam, testileg legalábbis, hiszen agyam folyamatosan pörgött, alig tudtam regenerálódni, máris a holnapi szórakozáson járt az eszem. Igen, AhLin-nel aquaworld-be megyünk. Imádtam azt a helyet, rengeteg csúszda és medence található ott, a legbénábbaktól olyanokig, amikre én is csak nagy önbeszélés után tudtam rávenni magam, hogy lecsússzak rajta, pedig nem tekintem magam félősnek, sőt. Ezúttal egy kedves ismerősömmel, Xiao Ah Lin-nel fogom mulatni az időt és feltételezhetem, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni. Még Amerikában ismerkedtem meg vele, amikor elutaztunk oda a bandával egy fellépéssorozatra. Annyira jó emlékeket ébresztett ismét bennem az ott töltött idő, már eleve annak nagyon örültem, hogy meghívtak minket és nem nekünk kellett kaparnunk a lehetőségek után. Kétségtelen, hogy egyre jobban beindul a biznisz és ez csak jó, még ha öt-tíz órát is a táncteremben kell töltenem emiatt.
Másnap korán keltem, ugyanis a kutyám, Hope nem tudta befogni a pofáját és ugatott orrba-szájba. Muszáj volt elvinnem sétálni, amit összekötöttem egy reggeli tornával. Együtt futottunk a még kihalt utcán. Reggelente nem szeretem a kimerítő edzéseket, de ha a kutyámmal lehettem, mindent képes voltam megtenni, hogy ő is jól érezze magát. Hazaérve letusoltam, majd megtámadtam a konyhát. Megkértem a húgomat, hogy csináljon nekem kaját, amíg én a fürdőszobában téblábolok. Csak reménykedtem, hogy megteszi, elvégre ő is azt ette, amit én kértem tőle, így nem eshetett nagy nehezére egyel több melegszendvicset berakni a sütőbe. Nem is csalódtam benne, egy homlokpuszival megköszöntem, majd neki is álltam befalni a kész szendvicset.
Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljak. Már tegnap délután összekészítettem a cuccokat: pokróc, naptej, meg a többi. Fürdőruhámat a szobámban felvettem, a bejárati ajtónál, az előtérben belebújtam strandpapucsomba és szememre húztam napszemüvegemet is. Pénztárca, jogosítvány, személyi…minden megvolt, indulhattam. Gyorsan elüvöltöttem még magam, hogy – Elmentem – aztán már csak az ajtó záródását vehették észre a bent tartózkodók, vagyis három testvérem és a szüleim. Beszálltam autómba, gyújtást adtam és elindultam az AhLin által megadott helyre, hogy felvegyem őt. Zenét is kapcsoltam hogy ne legyen annyira unalmas az út. Forgalom szerencsére egyáltalán nem volt, gyorsan tudtam közlekedni. Bizonyára rendőrök sem járőröztek, bár ha eddig nem állítottak már meg tizenhat éves korom óta, akkor most sem fognak.  A célhoz közeledve megláttam AhLint és megálltam közvetlenül előtte, hogy az anyósülés pont egy karnyújtásnyival legyen előtte.
- Helló! – Köszöntem és egy fokkal halkabbra vettem a zenét, hogy azért halljuk egymás hangját. A lányt néztem amíg beszállt az autóba, aztán tovább hajtottam egyenesen az aquaworld felé.
- Mi újság? Minden megvan? – Érdeklődtem, de közben én is még végigfuttattam magamban a cuccaimat, hogy tényleg elhoztam-e mindent. Egyelőre nem éreztem hiányát semminek. Nem feltételeztem AhLin-ről, hogy bármit is elfelejtene, csupán ha mondjuk, tegyük fel, esetleg nem lenne valamije, akkor azért még elszaladhattunk volna a boltba.

Xiao Ah Lin & Lee Dae Hyun

Annak ellenére, hogy korán keltem, nem voltam fáradt. A reggeli futás felébresztett és még jól is esett. Otthon tovább fokozta az örömöt, hogy míg fürödtem, a húgom csinált nekem reggelit, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy a sajátja mellett nekem is csinált kaját. Miután felfaltam az egészet, összepakoltam, leellenőriztem mindent és hangos üvöltéssel elhagytam a családi házat. Az égre néztem és megnyugtatóan derűs és napos volt. A hűvös levegőnek jelei sem voltak, amúgy is nagyon ritkák itt Hawaii-on, de a szél is csöndben visszahúzódott. A kocsihoz léptem, a cuccaimat bedobáltam a csomagtartóba, majd beültem és elindultam. Kihajtottam a kertből és rákanyarodtam az útra. Forgalom nem volt, így gyorsan haladhattam, nem mintha késében lettem volna. Egyre csak közeledtem a megbeszélt koordinátákhoz. Mikor aztán megláttam Ah Lint, lekanyarodtam az út szélére, pontosan előtte megálltam, így gyorsan be tudott pattanni az anyósülésre. Örültem, hogy láttam, huncut, de tőlem már megszokott vigyorral köszöntöttem, amit tükröződni láttam az ő arcán is. A szokásos kérdésekre nem megszokott válaszokat kaptam. Hát halottam jócskán újságot az elmúlt napokban vele történtekről. Kiderült, hogy talált állást és mivel ilyen lelkes volt, feltételeztem, hogy a hobbijával kapcsolatban.
- Komolyan? Ez rohadt jó! Fotós meló, ugye? – Érdeklődtem a munkája iránt. Emellett kiderült, hogy mindene megvolt, ezért rögtön gázt is adtam az autónak és visszatértem az útra, mely egyenesen - jó bevallom, hazudok, mert sok kanyart kellett tennem – az awuaworld-höz vezetett. Már ismertem annyira Ah Lint, hogy tudjam, a fényképezője nélkül egy métert sem lenne hajlandó megtenni, vagy éppenséggel leúszni. Ahogy megtudtam, hogy elhozta vízalatti fényképezőjét, felnevettem hangosan, de nem sértőn, inkább csak azon, hogy mennyire imádom én ezt a csajt. Még szerencse, hogy beállítottam a hajam reggel, mert bizonyára jó sok kép fog rólunk készülni. Bár valószínűleg az első fürdésnél kiázik belőle a gél, de nem is baj, a vizes hajamat – ami egyébként jelenleg középbarna színű volt – már könnyedén be tudom lőni egy simítással. Miután sikerült abbahagynom a nevetést, jókedvűen megjegyeztem:
- Ah Lin, nem kellett csalódnom benned. – Tényleg nem volt ellenemre a fotózás, a banda miatt egyébként is megszoktam. A maradék útszakasz sem telt unalmasan, a lány kérdésére válaszoltam és elkezdtem mesélni.
- Persze, megvan. Élünk és virulunk, na meg persze sokat próbálunk. De egyre sikeresebbek leszünk, mi pedig ezt kibaszottul élvezzük. – Ejnye, hogy sosem tudok parancsolni a hangomnak és mindig kicsúszik egy-egy csúnya szó. Reméltem, hogy nem csípte Ah Lin fülét, hiszen csak a fokozás eszközeként használom, semmi rosszindulatból.
A parkolóhoz érve kerestem egy kényelmes helyet és beálltam az egyik részbe. Elégedetten Linre néztem, majd kiszálltunk az autóból. Én gyorsan kivettem a csomagtartóból a cuccom, majd miután kész voltunk indulni, lezártam az autót, amit egy csipogás jelzett.
- Hát akkor hajrá! – Indultam meg a bejárat és a pénztár felé. Mikor már közelebb értünk hozzá, reménykedve megszólaltam. - Megengeded, hogy meghívjalak? – Elvégre az én ötletem volt, hogy eljöjjünk, pontosabban az, hogy ide jöjjünk, úgy készültem, hogy fizetek neki mindent.





Az autó - Zene - Fürdőnadrág