Keith öltözéke

gosh... hey, are you okay?

Meleg van, rohadtul, melegebb, mint amilyenre valaha is sor került már, azóta, hogy én ezt figyelem. A lakásban nehéz elviselni, de mivel másokon nem látom, hogy szenvednének, megeshet, hogy csak rám tört egy hőhullám, megeshet, hogy félperc múlva megakarok fagyni. Klimax? Ilyenkor? Nem hiszem, mert ettől függetlenül a gyomorgörcsök a mai napig elkapnak, tehát nem hiszem, hogy a banyakor kapott volna el, egyszerűen, csak melegvérű vagyok, és most még jobban égek belülről. Sajnos most nem a vágy fűt, mert ha az lenne, akkor nem egyedül lennék, és már meg is lenne oldva a dolog, de ezen nem segít semmi. Se ventilátor, se klíma, még a hidegzuhany sem, pedig tényleg megpróbáltam. A legjobb pedig a fagyi lenne, annál jobb nincs is egy ilyen időben, vagy szerzek nagyoooon sok jeget, bedobálom a kádba és abba mászok bele, az segíthet szerintem, de hol a francban van annyi jég? A fagyi meg...
Felpattanok és a mélyhűtőben kezdek kutatni a jeges finomság után, de nincsen, ilyenkor nincs itthon fagyi, bezzeg télen a hidegben citromlé nincsen, hogy teát csináljak belőle, most meg ez. Komolyan idegesítő, hogy az nincs nálam otthon soha ami kellene. Minden más, mindenhol, de ott nincs. Rosszul vagyok ettől. De inkább összeszedem magam, bundámmal megszenvedve a kis lenge ruhámban indulok útnak, hogy szerezzek fagyit, vagy valamit, ami majd lehűt egy kicsit. KÁVÉ! Nem csak lehűt, de fel is ébreszt, ennél jobb döntésem nem is lehetne. Nem messze van egy nagyon jó kávézó, onnan nem messze pedig egy bolt is, tehát,  ha szerzek kávét felébredek, kicsit lehűtöm magam, aztán pedig már mehetek is a fagyiért, amivel majd otthon hűtöm magam. Egy vödörnél nem adok lejjebb, annyi minimum kelleni fog, és az téynleg a minimum, ha haza tudok cipelni többet, akkor többet viszek. Lehet jó kis torokgyulladásom lesz a végén, de legalább elmondhatom, hogy úgy kaptam torokgyulladást, hogy nyár van.
Tényleg nagyon gyorsan megérkezem, még nagy sor sincs előttem, így hamar odajutok a pulthoz, ahol kedvesen mosolyog rám egy lány. - Szia, egy görög frappét szeretnék. - mosolygok rá pont csak annyira kedvesen, ahogy ő is rám, el vitelre kérem a borzalmat, ami rontja a szívemet, a fogaim fehérségét, és még kitudja mi mindent, de hatalmas adrenalin löketet tud adni, serkenti az agyat, és nekem ez a pár pozitívum bőven elég. Így a kis műanyag áttetsző, mégis fehér poharammal el is indulok kifelé, hogy majd a bolt fele megiszom, az tökéletes lesz, de nem így lesz. Miért is sikerülne egyszer bármi is jól nekem, nem is értem, valahogy vonzom a szerencsétlenséget, valami balszerencse aura vehet engem körül, vagy mi a fene, de egyszerűen csak a bajt hozom a fejemre, pedig nem vagyok babonás.
Egyszerűen az ajtó helyet egy fal van előttem, vagyis először én annak érzem, nagyobb az a valami, vagyis valaki nálam, de a hajam mégis önálló életre kell, és megtalálja magának a helyet a szembe jövő srác arcában, meg úgy mindenfelé, mígnem a gravitáció nem nyer, emiatt az is a helyére kerül, én nem borulok és még a kávém sem borul ki. Ez egész jó így. Kijutni még mindig nem sikerült, bár a  hajam a szemembe lóg, így azt kell igazgatnom jó ideig, hogy megtalálja a helyét, amire szüksége van, de szál, mint a rossebb. - Én bocsa, én sem láttalak, bár most se, mert a hajam önálló életre kelt. - próbálom igazgatni a kezemmel, és lassan, de biztosan helyrekerül mindegyik szál, és nehezen megeresztek egy mosolyt felé. - Ugye nem nyeltél túl sok hajat? - kérdezem tőle, végre ráemelve tekintetem kíváncsian, mert nem áll szándékomban, hogy ezek után hajcsomókat köhögjön fel, ha már szerencsére meg nem fulladt.

szószám: 597 △▽ zene: hey i just met you △▽ megjegyzés: béna lett

Keith öltözéke

gosh... hey, are you okay?

Útban vagyunk, tudom, de a hajam annyira nem akar engedelmeskedni nekem, miután ennyire szépen nekimentem, hogy az csak na. Igazából nem csak az ő hibája, az enyém is, hogyha jobban figyelek, akkor véletlenül sem megyünk egymásnak maximum direkt, de nem hiszem, hogy ő egy köteg hajat akart nyelni, tehát a direkt dolog itt már sántít. Bár nem tudom, lehet, hogy ez a perverziója, és mindenkinek a haját nyeli, de a franc se tudja. Kinek a pap, kinek a paplan...
- Akkor nem a szigeten laksz, igaz? - gondolom turista, mi már mind megszoktuk, hogy ennyien vagyunk, és kevesebb a városlakó, mint azok akik nyaralgatni, esetleg üzleti úton vannak itt. Szeretik ezt a helyet, nem nagyon tudom miért, de szeretek, de én sokkal szívesebben lépnék le, nézném meg, hogy máshol milyen, hogy élnek az emberek, esetleg kipróbálnék egy hideg éghajlatú helyet is, mint mondjuk Norvégia. Jó helynek tűnik az alapján, amit hallottam róla, és amit láttam, nekem tetszik, és szívesen meg is nézném, de ahhoz idő kell. Lenne miből elmenni, de még mennyire, csak most már nem tudok lelépni, csak úgy. Más a helyzet, mint volt, sokkal másabb, na meg itt van a suli is, be kellene fejezni, és le kellene lépni, na de mire ennek vége vénasszony leszek.
Ha kapcsolatban vagyok, ha nem, azért megnézem magamnak, nehogy valami pedofil, esetleg ki fog rabolni, de nem ilyennek tűnik, az én emberismeretem pedig nagyon jó, szóval azt hiszem nem kell félnem tőle. Nem vagyok feltűnő, vagyis nagyon remélem, én nem azért nézem meg magamnak testét, mert bejönne, bár látszik rajta, hogy egészen jól ki van dolgozva, és abban is biztos vagyok, hogy még kockái is vannak, de nem fantáziálok, szerintem jobb ha nem tudom, mi hol van, és hogyan, és egy elkötelezett nő vagyok, meg hűséges, meg egyéb ilyen marhaságok, de ő nem tűnik egyiknek sem, szóval jobb nem bonyolódni semmibe, de legalább lesz valakivel beszélgetnem, és az nem csak Danny. Van ebben is valami jó szerintem, szóval nem bánom az ütközést.
- Nem hangzik túl kellemesen, bár kitudja, lehet annak is megvan a maga varázsa. - kuncogok a dolgon, mint valami bolond tini, de hát tudom miről beszél, vagyis sejtem, hallottam már én is panaszkodni erre másokat is, egyszer Danny is szóvá tette, hogy sok a hajam, tüntessem el néha, vagy valami. De azt persze nem engedi, hogy levágjam, mert nem tetszene úgy neki annyira, szóval ez patthelyzet. Vagy hajat nyel, vagy le kell vágnom és szörnyen nézek majd ki, választhatott. - Jól tippeltél, igen epres. -nevetek fel, ahogy megjegyzi, hogy milyen a samponom, nem tudtam, hogy ennek ennyire erős az íze, vagy az illata, én ezeket annyira nem veszem észre, persze, ha a szél belekap én is érzem az illatát, de csak ennyi.
A helyzet furcsa, nem szoktam így leállni és beszélgetni senkivel, de annyira nem rossz ez, sőt, nekem tetszik, legalább rendesen is barátkozom, nem csak a suliban, vagy ismerősök által. Meglátjuk mi lesz a vége ennek.
- Rendben. - mosolygok rá, de az ajtóból szépen kiállok, egészen a kávézó elé, ahol a szép kis padok vannak, és ugye asztalok is. Meleg van viszont, nagyon, még mindig, nem tudom más hogy bírja ezt, én nekem nagyon nem megy ez, kelleni fog az a fagyi a kávé mellé. A szívószálat lazán ajkaim közé veszem, az ital hamar ellepi a számat, érzem hogy elég citromos, de mivel nem a fagyis változatot kértem annyira nem édes, viszont jó hideg, mert tele van pakolva jégkockákkal.
- Fagyiért siettem a boltba, mert én nem bírom ezt a meleget. - fintorodok el, ahogy a nap felé pillantok, de bele nem nézek, kisütné a szememet, ebben biztos vagyok.

szószám: 600 △▽ zene: hey i just met you △▽ megjegyzés: béna lett

Keith öltözéke

gosh... hey, are you okay?

Gondoltam, hogy nem idevalósi, és nem csak azért mert egészen világos a bőre, szinte kiégethetné az ember szemét, hanem azért is, mert ezen a szent helyen ennél is nagyobb tömeg szokott lenni, sőt most sincsenek kevesen, mondjuk most szerencsém volt. Egy rendes napon, amikor mindenkinek kávézni szottyan kedve, akkor a félóra sorban állás a minimum, de én lezavartam gyorsba. Nem kellemes a melegben állni a tömegben, mert még a légkondis helyet is úgy beleheljük, hogy melegebb lesz bent, mint kint. Nem kellemes ebben mindenki biztos lehet, sőt én még rosszul is leszek tőlük, úgy érzem, hogy szinte felfordul a gyomrom. Nem a legjobb érzés az igaz.
- Itt mindig ilyen nagy, szörnyű. Átutazóban vagy, vagy nyaralsz? - persze megeshet az is, hogy marad itt aztán beköltözik valami tengerparti villába, nem tudhatom, de kíváncsivá tett ebben biztos vagyok, és nagyon érdekel, hogy mi szél hozta erre. A Hófehérke megnevezésére felnevetek halkan, de utána a válaszra is ráveszem magam. - Pedig én ide születtem, csak a bőröm nem hiszi el és küzd a barnulás ellen. - vágok egy fintort, ahogy fehér karomra pillantok, ami annyira sápatag, hogy egy zombiapokalipszis idején csak akkor tűnnék fel az embereknek, amikor mindenki mást eszik, én meg sikítva a karomat lengetve magam után menekülnék. Biztos vagyok benne, hogy csak ebből derülne ki, hogy semmi közöm az agyevő lényekhez.
Más a helyemben lehet elmenekült volna, amikor bement a kávézóba a srác, és lehet igazuk is lenne, mert nem tudhatom, hogy milyen, de nem olyannak tűnik, mit aki beakarna rántani a sikátorba, hogy megerőszakoljon. Ha mégis elmenekülnék valahogy, aztán ráuszítanám Rubent, úgyis mindig vigyáz rám, jó ha az embernek van egy rendőrismerőse is, aki bárkit bevisz a dutyiba, ha arra kérik. Bár szerintem erre nem fog sor kerülni, szerencsétlen csak pár órája van itt én meg azon agyalok, hogyha rossz lesz börtönbe küldöm.
[color:c93f=325e74]- Szerintem sajnálatos módon lettek volna ott olyanok, akiknek nem tetszik, de biztos jobb lenne most neked. - nevetek fel egy kicsit, de be kell vallanom, lettem volna azon a repülőn, nem azért mert meztelenül akarom látni, hanem azért, hogy megnézzem az emberek, hogy reagálnak rá. Kíváncsi természet vagyok és emiatt, de most nem vetkőztetném le, hogy megfigyeljem a reakciókat. - Rendben van, elfogadom, de csak mert a kávém nem borult ki. - mosolygok rá, majd az említett italba bele is iszok. Szeretem amit itt csinálnak, mindenből pont annyi van benne, amennyinek lennie kell, ezért is jövök el mindig ide. Na meg, közel is van.
Vigyorogva követem, mert ha ismeri, ha nem ezt a helyet, jó irányba indult meg, a fagyizó tényleg arra van, így minden szó nélkül megyek arra én is, a kis kávémmal együtt, ami kezd felmelegedni. Francba.
- Pandora. Téged, hogy szólítsalak? - nézek fel rá egy mosollyal, mert igen, neke, felfelé kell néznem apró termetem miatt, de az is lehet, hogy csak ő túl magas hozzám képest. Mindegy, az a fontos, hogy a nevekkel legalább tisztában leszünk. - Így még nem hallottam, plusz általában a hajam a szembetűnőbb, de köszönöm. - harapom be ajkamat elpirulva a bókra, mert ezt mindig jól esik hallani, akkor is, ha megtaláltam azt a férfit, akinek mindenem odaadnám. A dicséretet és az ilyeneket mindenki szereti, ez nem jelent rosszat. Vagy legalábbis én nagyon remélem, hogy nem jelent azt.

szószám: 538 △▽ zene: hey i just met you △▽ megjegyzés: béna lett

Keith öltözéke

gosh... hey, are you okay?

Látom rajta, hogy kételkedik abban, hogy itt nőttem fel, de engem nem zavar, megszoktam, nagyjából mindenki így reagál erre a dologra, vagy rosszabbul. Volt, aki azonnal rávágta, hogy hazudok, így nem szép dolog indítani, egy kapcsolatot, meg ilyenek, de valahogy sosem érdekelt. Én tudom, hogy itt születtem, azt is, hogy itt nőttem fel, meg azt is, hogy a szüleim is ugyanilyen fehérek. A családunk máshonnan bandukolt be ide, azt hiszem franciák voltak a vezetéknevem csengéséből ítélve, azok meg köztudottan olyanok, mint a fal, ha nem fehérebbek, így szerintem soha a életemben nem lesz olyan szép barna bőröm, mint itt sokaknak. Használhatnék krémeket, vagy mesterséges dolgokat, de a rendes napfényt nem kedveli a szervezetem, nemhogy a mű dolgokat.
- Nem te vagy az első aki így gondolja, gondolom a felmenőimtől örököltem ezt a színt. - karomra pillantok, ami a porcelán színével vetekszik, azt csodálom, hogy nem világítok, mint a tvájnyálban Edward, komolyan, már csak az kéne és lehetnék én az új főszereplő, sokkal hitelesebb lennék, mint azok ott a tehetségtelenségükkel. - Ne már! Én szívesebben lennék az esőben és a hidegben, mert nekem meg a napfényből és a melegből elég már. - grimaszolok, ahogy megint felpillantok a napra, ami piszok mocsok módján ott van fent, hogy beragyogja az eget és minket is. Már csak azt várom, hogy mikor kezd olvadni az út, hogy mi belesüppedve meghaljunk szépen. Nem tetszik már ez a hatalmas meleg, kezd nagyon idegesítő lenni, kezdek egyre inkább rosszul lenni tőle, de aztán lehet, hogy nem tudnék már másmilyen éghajlaton élni, mert a testem ehhez szokott hozzá. Pedig annyira szeretem a kötött hosszú pulcsikat...
Remélem azért egyszer lesz esélyem máshol is körbenézni, ha csak nyaralni is, de szívesen elmennék más helyekre is, akár Olaszországba, a meleg ellenére is, mert annak a helynek megvan a maga varázsa. Szeretem a sok hülye régi építményt, mindig is érdekesnek találtam őket, de itt semmi ilyesmi nincs. Ez a sziget még a történelemben is csak a hülye vulkánkitörések miatt van benne, más miatt nem érdekes, és soha nem is volt az. Itt nem voltak csaták a haza becsületéért, vagy hatalmas filozófusok. Itt mindenki csak a hasát süttette, és örült a sült galambnak, ami még repülés alatt készre sült.
Hát még ilyen gondolatot sem hallottam, hogy valaki a repülőn alatt vetkőzni, ami egyébként klímás ha jól tudom, plusz a sok embert, nagyot nézett volna a végén pedig lehet, hogy a gép landolása után azonnal a rendőrségre viszik, hogy megnézzék, hogy mi van a szervezetében. A testüreg motozásba inkább bele sem gondolok. Fuj. Bár nem tudhatom, lehet élvezné azt a dolgot, de akkor biztos lehetnék abban, hogy igen furcsa egy alak.
- A kókuszos finom, de nem csak a kávémhoz illik, hanem az a kedvenc fagyim is. - mosolyodok el szélesen, ahogy pont beletrafált a dologba, mintha valami különleges érzéke lenne ehhez. Megeshet az, hogy nagyon jó tippelő, vagy tudja, hogy sok ember szereti a vanília fagyit. Én legalábbis úgy tudom, hogy a három legkedveltebb fagyi a csoki, a vanília és a puncs, én pedig osztom ezt a teóriát, mert ezt a hármat és is szeretem. Emellett az epres is finom, mindenből jó az epres, talán mert most azt a korszakomat élem, de volt vanília korszakom is, amit úgy kell érteni, hogy a samponom, a testápolóm, a tusfürdőm és még a szájfényem is olyan ízű / illatú volt.
Elmosolyodok mikor elmondja a nevét, az én vezetéknevem valahogy lemaradt, azt még bepótolom, de elmerengek azon, hogy ezt, milyen módon tudnám becézni. Kee... szerintem így fogom hívni, nekem tetszik.
- Becézhetlek? - kérdezem csillogó szemekkel, érdekel, hogy szabad, vagy sem, mert ha nem, akkor persze nem fogom, csak könnyebb azt kimondani. - Egyébként Roachen. Pandora Roachen. - így fair a bemutatkozás, hiszen ő is a teljeset mondta, akkor tőlem is elvárható, hogy az egészet tudja.  - Ilyen szép bókokat is rég hallottam. Szoktad gyakorolni ezeket?  - igyekszem nem felnevetni a kérdésem után, de nehezen megy, csak húzom őt, jobb, mintha máshogy reagálnék, amúgy is leköt a fagyis pult, amit szépen elértünk időközben.
- Legyen vanília akkor. - mosolygok ma már sokadszorra, de tőlem ez az alap, mindig mosolygok, ez az, amit nem lehet egykönnyen levakarni az arcomról, történjék bármi, egy mosollyal ok mindent el lehet érni szerintem.

szószám: 699, ne haragudj, elszaladt velem a ló △▽ zene: hey i just met you △▽ megjegyzés: béna lett

Keith öltözéke

gosh... hey, are you okay?

Eszméletlen, hogy Angliából jött ide, igaz Danny és Marcus is, de én megint egy ilyen emberbe futok bele, ami kicsit fura, de engem nem zavar. Nekem ott jó lenne, mármint a klímaváltozás biztosan segítene egy kicsit, hogy értékelni tudjam ezt a meleget, a hideg után, de az is biztos, hogy folyton fájna a fejem. Frontérzékeny vagyok, biztos vagyok benne, hogy teljesen kikészülne a buksim emiatt, de egyáltalán nem zavarna, a gyógyszerek segítenek, ebben biztos vagyok. Legalább világot is látnék, nem csak a homokot, a tengert, meg a hatalmas meleget. Már minden reggel az a bajom, hogy az a szemét nap, a redőnyön és a sötétítőn is átvilágít, én pedig nem tudok tőle aludni. Vagy megeshet az is, hogy nem amiatt kelek fel. Nem tudom, de az biztos, hogy nem tudom rendesen kialudni magam. Ezt szeretem a napsugarakra fogni, mert akkor legalább van egy bűnbak, aki nem én vagyok, vagy Danny, ha épp nálam van. Azt hiszem a napokban érkezik hozzá valaki, vagy, hogy lesz, bevallom már nem teljesen emlékszem, valahogy nem figyeltem, pedig eskü, hogy figyelni szoktam rá, csak néha nem fog az agyam. Főleg, ha az ágyban magyaráz, olyankor nem azzal szoktam foglalkozni, hogy mit mond. Nem is tudom, hogy képes erre, még senkiről sem hallottam, aki szex közben akart volna beszélgetni. Tudom, hogy fura egy ember, na de, hogy ennyire. Sosem gondoltam volna, bár, már nem zavar, megszoktam.
Nem tudom, hogy mivel kergethetném el kételyeit afelől, hogy én itteni lakos voltam mindig és az is maradok az életem végéig. Szörnyű sejtjeim vannak, nem tudok barnulni, égni igen, de a kettő közti folyamat kimarad, csak az marad, hogy leég a bundám. Ezért is kell az a sok krém, meg minden, hogy megmaradjon inkább ez a sápatag színem, mint, hogy olyan legyek, mint a spongyabobban Rákúr. Mindig is irigykedtem a nagyon barna lányokra, meg férfiakra is, akik itt járkáltak, napszítta testüket mutogatva, én meg... Világítok mellettük, sőt, ha a fal mellett megyek, szerintem be is olvadok. Mondom, hogy ez zombiapokalipszisben is elvegyülnék.
- Hát, ha elkerülöm a kínos beszélgetést, hogy mit akarok a kisfiától, akkor szívesen meglátogatlak majd egyszer. - igen ez egy komoly válasz, én nagyon szívesen meglátogatom, de azért ezt nem kell teljesen biztosra venni, hiszen Danny nem hiszem, hogy engedne, vagy jönne velem. Igyekszem figyelmen kívül hagyni, hogy nem visz fel magához senkit, most vagy a saját neméhez vonzódik, vagy Ő megy a nőkhöz, és én erre adom a voksomat, hiszen csapja nekem a szelet, tudom én, csak nem foglalkozom ezzel. Én már foglalt Asszony vagyok, vagy mi.
- Hmm... akkor lehet inkább mégsem próbálkozom meg vele. - nyílnak nagyra a szemeim, mintha megijedtem volna, de nem, csak nem akarom, hogy ilyen hamar annyi is legyen ennek a beszélgetésnek, mert azt nem tudom, hogy ebből a végén hogy jövünk ki, de eddig nekem tetszik a dolog. - Fura vezetéknév, tudom, valami francia a csengése alapján, de igazából sosem néztem utána. - vonok vállat elgondolkozva, ahogy végig gondolom. Apám nevét viselem, míg anyám a lánykori nevét, de én nem lennék Smith, mint ő, mert nagyjából minden harmadik embert így hívnak, legalább nekem egészen különleges a nevem, ami van, hogy zavar, van, hogy tetszik. A suliban például szörnyű volt, sokszor piszkáltak azzal, hogy nem tudták kimondani, vagy esetleg leírni, de akkor pedig tetszik, amikor valaki nagyon béna, vagy mindennapi vezetéknévvel rendelkezik. Én szeretem a sajátomat, úgy mindent egybe vetve, csak vannak pillanatok, amikor szívesebben nem mondom ki, mondjuk ez most nem az a pillanat volt.
- Ez hízelgő. - mosolygok rá, sőt, szinte egy vigyort engedek meg magamnak, ahogy a fejemet ingatva figyelem őt. Aranyos ez a srác, nem annyira mint Danny, tehát a szívem nem tudná elrabolni, de ettől függetlenül aranyos. - Nem, nem zavar, szóval csak nyugodtan. - simítom meg a karját kedvesen, meglátjuk ő meddig megy el, én nem fogok messzire menni, mert nekem van barátom, igen, és soha az életben nem fogom megcsalni őt, nagyon sokat jelent nekem Danny, a mindent ő jelenti, ez nagyon nyálas, de így van. Ha ő nem lenne, én sem lennék ugyanaz az ember, szerintem teljesen máshogy viselkednék, mást tennék és máshogy, alakította a személyiségem, és szerintem én is az övét, de az biztos, hogy még mindig ugyanolyan bolond, mint volt. Ezzel csak az a baj, hogy én így szeretem, és nem akarom, hogy valaha is megváltozzon.
Hagyom neki, hogy megvegye a fagyit, bár tudom, hogy két gombóc agyon fog olvadni, plusz amilyen lassan én eszem a fagyit z már folyni is fog, mire a végére jutok, vagy esetleg leeszem magam, de nem baj, szeretem, ha több van, így semmi bajom azzal, hogy két gombócot kapok. Legfeljebb otthon zuhany lesz, megint.
- Köszönöm. - mosolygok rá, ahogy átveszem a fagyit, majd az üres kávés poharamat én is kidobom, bár lehet, még hasznos lett volna, de most már mindegy. Lassan belenyalok a fagyiba, hagyom, hogy a vanília kitöltse a számat, és ameddig csak tudom ízlelgetem, majd válaszolok is kérdésére. - Eddig egészen jól telik, a nyaralás meg itt furcsa dolog. Vannak olyan fanatikusok, akik itt laknak, de bepakolnak egy heti ruhát, majd messze a házuktól szállodába mennek, és úgy viselkednek, mitn a turisták, mások síelni is elmennek, van akinek meg ugyanolyan a nyár, mint e tél. - a szüleim ilyen fanatikusok voltak, én pedig az vagyok, akinek olyan a nyár, mint a tél. Itt vagyok, élek, aztán ennyi, de most itt van velem Danny is, szóval sokkal jobb lesz ez a nyár, ha itt van mindig jobb minden.

szószám: 907, sok o.o △▽ zene: hey i just met you △▽ megjegyzés: béna lett