Tehát képzelj el egy száznyolcvanöt centi magas, lehengerlő mosolyú édes tüneményt. Szörfös múltjának hála kisportolt, szálkás testalkattal, formás fenékkel és fantasztikus kondícióval rendelkezik – khm. Aztán ott van a sötétbarna, belőtt haj és a hozzá tartozó kiskutya barna szemek, amikkel úgy tud nézni, hogy menten leolvad rólad a bugyid és még a csillagokat is lehoznád neki. Ott vannak azok a szexi anyajegyek – szeplők az arcán, amik egy kicsit kisfiús varázst kölcsönöznek a megjelenésének, de ne csapjon be a látszat, egy igazi érett férfival van dolgod. Haha. Ez az érett férfi pedig imád főzni és remek szakács. Kreatív az élet minden terén, – ha érted mire gondolok – szereti új dolgokat kipróbálni ,– remélem még mindig érted – ritkán mond nemet egy kihívásra. Egy éve végezte el a szakács iskolát, álma, hogy saját éttermet nyithasson – nem feltétlen Hawaiin. Imádja a macskáját, Golyót. Sokszor gyerekesnek tűnhet, hajlamos a hisztire és apró dolgokon képes órákat rágódni. Ha megígéri, hogy ötre ott lesz érted, akkor a biztonság kedvéért fél hatkor csörögj rá, hogy nem-e elfelejtette, hogy mennie kell érted. Tehát megbízható is. Ha nő vagy, megnyugodhatsz. Nem fog az első találkozás alkalmával leteperni – hiszen te leszel az, aki térden állva könyörög a lábai előtt, hogy szerethesse egy picit. Kellő önbizalommal áldotta meg a sors és ehhez mérten egészen nagy szájjal, amiből az esetek 90%-ban cigaretta lóg ki. Ha nem a tüdőrák viszi el, akkor egy cápatámadás vagy autóbaleset – meglehetősen életveszélyes sofőr. De a legeslegfontosabb tulajdonsága, hogy hatalmas szíve van és nem a nadrágjában hordja. De tényleg.

- Menj innen, Golyó – mérgesen arrébb lököm a macskám, aki pofátlanul bele akar mászni a frissen összedarabolt vöröshagymát tartalmazó tálba. A huszadik kérésre sem megy arrébb, így kénytelen vagyok kihajítani a nappaliba és egy határozott mozdulattal becsukni az ajtót magam mögött. Félre értés ne essék, imádom a macskám, a legjobb barátom az egész világon, de néha borzalmasan idegesítő tud lenni, amikor mindenbe bele akarja ütni az orrát. Természetesen húsz perc múlva úgyis bűntudatom lesz, hogy kiraktam,de most koncentrálnom kell, hogy mesterművet alkossak. LE akarom nyűgözni a nőt, aki a legfontosabb az életemben és nem akarok elszúrni. A végén még azt hinné, hogy béna szakács vagyok, aki csak a rántotta és a palacsinta elkészítéséhez ért. Még a fejemhez vágná, hogy talán valami gyorsétterembe még elmennék kis krumpli sütögető fiúnak – bár tegyük hozzá, hogy engem biztos a pulthoz állítanának, hiszen ilyen pofival bármit rátukmálok az emberekre. Ó, igen az a jegeskávé remek választás, de ajánlhatom a vanília fagylaltos kávécsodánkat? Önnek semmivel se éri meg jobban, de én szép jattot kapok érte meló után. Nem, ilyet nem akarok csinálni. Egy elismert étterem, na igen, az már jobban tetszene.
Gyakorlott mozdulatokkal csíkozom fel a medvehagymát, szinte rekordsebességgel készülök el, hogy utána összekeverjem a tojással, a tejföllel és a szerecsendióval. Nem bírom ki, hogy ne nyaljak bele és elégedetten hümmögök az ízorgia után, ami a számat éri. Villámgyorsan termek a sütőnél, ahonnan kikapom a tésztát és három „baszd meg” után megégetett ujjamra engedek egy kis hideg vizet a csapból. Golyó mérgesen kaparja az ajtót és úgy nyávog, mint akit élve nyúznak. Próbálom figyelmen kívül hagyni, de nem nagyon megy, így kénytelen vagyok feltekerni a rádiót, amiből Katy Perry Dark horse-a dübörög, ezáltal még inkább csak felidegesítve.
- Are you ready for, ready foooooor – üvöltöm, miközben körkörös csípőmozdulatokkal öntöm a tojásos keveréket a megfonnyasztott spenótra, hogy utána összekeverhessem és rákenjem a tésztára.  Amint végzek visszadobom a sütőbe és elégedetten pakolom be a mosogatógépbe a koszos edényeket, lábasokat, kanalakat és egy mozdulattal lesöpröm a pultot. Rend a lelke mindennek.

Harminckét percem van arra, hogy letusoljak és elkészüljek, mielőtt megérkezne. Habár a rádiót kikapcsoltam, mégis csodálatos hangomon üvöltöm a tus alatt a Dark Horset – rohadtul fülbemászó. Kilépve letörlöm a párát a tükörről és rájövök, hogy nem ártana megborotválkoznom se. Ugyan sose tette szóvá, hogy zavarná a borostám, tudom, hogy nem szereti. Ahogy megrándul a szája, amikor egy puszit nyomok az arcára és megszúrja a növekvő szakállam...Nem akarom kitenni ilyesminek. Igyekszem nem megvágni az arcomat, hála Istennek sikerül is megúsznom felesleges horror nélkül a borotválkozást. Felkapok egy inget, belövöm a hajam, a kedvenc parfümjét fújom magamra és a konyhába rohanok. Szerencsére nem valami nagy távolságról van szó, ami a fürdőszoba-konyha utat illeti, mint ahogy semmi sincs annyira távol egymástól ebben a miniatűr lakásban, de én így szeretem. Megterítem az asztalt, még egy gyertyát is gyújtok, hogy meglegyen a tökéletes hangulat és a konyha ajtóból szemlélem a látványt. C'est magnifique. Megüti a fülemet a csengő hangja és hangsebességnél is gyorsabban termek az ajtónál. Megigazítom az ingem és egy hatalmas mosollyal az arcomon nyitom ki az ajtót.
- Szia Anya! Remekül festesz, a kedvencedet csináltam: Spenótos quiche mézes paradicsomsalátával, hát nem vagyok tökéletes? -  erre a kérdésre pedig mind a ketten tudtuk a helyes választ.