Azt mondják, én magam vagyok a szépség és a szörnyeteg egy személyben. Hogy én volnék Amerika legmegosztóbb, legkiállhatatlanabb, leghisztisebb csillaga, akit csak valaha hátán hordott a föld. Egy botrányhősnő, akinek az a gyönyörű pofija állandóan a címlapokon virít. Sokszor köszönt rám vissza egy-egy magazin elejéről az ismerős arc; fényes, barna hajkorona, lebilincselő, mély barna tekintet, dús, rózsaszín ajkak és a láthatóan edzett, finom, karcsú női alak – a saját portrém.  S, ha az emberek meglátták ezt a képet, azonnal eszükbe jutott, ki az a csitri a borítón és mitől annyira felkapott. Mi tagadás, híres voltam arról, hogy nem voltam szent életű, hogy néha jobban hasonlítottam egy fortyogó vulkánhoz, mint a lányhoz, akit az emberek nap, mint nap a tévéjükben láthattak, ha a sorozatomra kapcsoltak. Azt hiszem, pont ezért gondolta úgy a menedzserem, hogy jót tesz nekem egy kis szünet a csodás Hawaii-on, ahol talán, a bennem fortyogó vulkán is mély alvásba merül.
Igazából nem is tudom miért lát az egész világ egy hisztérikus, beképzelt, botrányos életű primadonnának. Merthogy én közel sem voltam ilyen. Őrület, hogy egyszer volt egy nagyobbacska botlásod, az életben, ami persze, a szerencsédre egy hétig szenzáció a hírekben, erre az emberek máris beskatulyáznak valamilyennek, ami igazából nem is te vagy, de már késő változtatni, mert a világ addigra ebből a szögből ismert meg. Aztán egy ideig küzdesz ellene, próbálod bebizonyítani a rólad kialakult kép ellenkezőjét, ami csak még egy ok, hogy az emberek továbbra is csak a beképzelt, hírnév hajhásznak gondoljanak. Végül te magad is feladod a küzdelmet és eggyé válsz azzal a személyiséggel, amilyennek az emberek megteremtettek, s többé nem találod önmagad. Olyan emberként élsz tovább, amilyennek az újságok írnak, s már magad sem tudod valójában, hogy milyen vagy igazából. A saját személyiséged összekeveredett azzal, amit az emberek már „elvárnak” tőled.
Én is ilyen vagyok. Elvesztettem saját magam, s míg valaki nem segít azt újra megtalálni, addig olyan maradok, amilyennek az egész világ megteremtett, megismert…

2012. Július 14; Élve vagy halva
Az Élve vagy halva, az MTV legújabb sikersorozata, mely ugyan csak a napokban debütált, már most hatalmas sikernek örvendhet. Az új sorozat felméréseink szerint, az egyik listavezetővé vált a legutóbbi rész leadásával. Több milliós nézettségnek örvendhet a sorozat, amit java részben pörgős cselekményeinek, tartalmas mondanivalójának és hihetetlenül jó szereposztásának köszönhet.
Főszerepben, az új feltörekvő csillag, Dubhe Diamond, egy nagyon tehetséges, fiatal és élettel teli színésznő! Korábban még nem kapott nagyobb szerepeket, de sok filmben láthattuk mellékszereplőként – mint például a Gyilkos játszmában, Kristen bőrében -, így ideje volt már, hogy a lehető legjobban megcsillogtassa a tehetségét, ezúttal Skyler, a fiatal túlélő szerepében.
Dubhe részről részre, egyre többet mutat meg a karakterből és főleg saját színészi tehetségéből, s bizony ez a kis csillag, egyre jobban csak ragyog és ragyog. Nagy karrier lehetőség áll előtte, mi pedig nagyon szurkolunk neki, hogy végre kitörjön a kis szerepekből és igazán nagyot alakítson. Mindent bele, Dubhe!


2014. December 20; Botrány! Katasztrófába fulladt parti!
A három éve tartó sikersorozat karácsonyi epizódja után, a stáb úgy határozott, hogy egy kis kikapcsolódásképpen közös karácsonyi partit rendeznek a forgatás helyszínén. A helyszínt szépen, a karácsonyi hangulathoz hűen kidíszítették, a stáb tagok és a színészek közösen öltöztették ünnepi díszbe a karácsonyfát, a csúcsdísz felrakására, pedig a sorozat sztárját, Dubhe Diamond-ot érte a megtiszteltetés.
Az este jó hangulatban telt, karácsonyi énekek hangoztak fel, mindenki közösen énekelte a legszebb dalokat és természetesen az ajándékozás sem maradhatott el. Bár, lehet ma este jobb lett volna, ha elmarad, így ugyanis az ünnep zöld szörnyének is lehetőség adatott, hogy „elrabolja a karácsonyt”.
Egy kiöntött vörösbor és a fehér ruha, sosem jó párosítás, főleg, ha a bor nem véletlenül színezte be a hófehér anyagot. Az ajándékozás pokollá tette az egész partit.
Dubhe hófehér ruháját érte a vörös katasztrófa, ami csak még nagyobb perpatvart szült. A méregdrága ruha, nem csak anyagi, de érzelmi értékkel is rendelkezett, amitől a fiatal színésznő érthető módon, teljesen felháborodott. Kiabálni kezdett, hisztérikusan viselkedett, senkinek sem engedte, hogy a ruhájához érjen és bosszúból ő is vörösbort öntött, az őt lelocsolóra.
„Olyan gyorsan történt minden. Az egyik pillanatban még ajándékoztuk egymást, következőben már a kiabálásra lettem figyelmes és arra a hatalmas vörös foltra, ami Duhe gyönyörű ruháján éktelenkedett. Szörnyű volt! Nem csodálom, hogy ennyire kiakadt.” – nyilatkozta nekünk az egyik vendég a partiról.
„Hihetetlen volt az egész! Láttam, hogy Dubhe és az egyik lány ellentétes véleményen voltak valamiben, amiből kialakult egy kevésbé barátságos beszélgetés. Én úgy láttam, hogy a bor véletlenül ömlött a ruhára, de Dubhe úgy kezelte az egészet, mintha szándékosan tették volna tönkre a ruháját. Kiabált, sírt, megint kiabált és nem fogadott el senkitől sem segítséget. Végül megfogott egy poharat teli borral, és az egészet a lányra borította…” – nyilatkozta a sorozat egyik mellékszereplője, Sam Delacroix, aki nem rejtette véka alá a véleményét és egyértelművé tette mindenki számára az igazsághoz talán legközelebb álló történetet.
Vajon tényleg megért ennyi hisztériát egy ilyen ruha?

2015. Április 01; Titkos utazás
A minap kapták lencsevégre, ahogy Dubhe Diamond menedzserével és egy rakat bőrönddel igyekezett a reptéren, minél hamarabb felszállni a magán gépre. Senki sem tudja, hogy a színésznő milyen utazásra készül, vagy egyáltalán hova. A családtagokat hiába kérdeztük, a barátai sem voltak hajlandóak semmit elárulni az ügyről.
Egyelőre semmi konkrétat nem tudunk a Dubhe utazásáról mondani és mi is csak abban reménykedünk, hogy hamarosan újra hírt kapunk a kis csillagunkról és végre lehull a lepel arról a titokzatos helyről, ahová utazni készül.

Meredten néztem a falamat díszítő három cikkre. Ezek az újságból kivagdosott kis irományok, az életem három legfontosabb szakaszát jelentették. Az első, amiben felszálló ágra kerültem a karrierem kapcsán és egyenes út állt előttem, a hőn áhított hírnévhez. A második, ami életem azon botrányos időszakának kezdetéről szólt, ami felborogatott az én kis világomban mindent. Ettől a ponttól kezdve a hírnevemet nem a sikereimnek köszönhettem, hanem a legújabb hisztérikus kirohanásaimnak és balhéimnak, valamint a vad partikon készült botrányos képeknek. Legalább is, minden újság csak is ezekről az esetekről volt hajlandó beszámolni, mert az már senkit sem érdekelt ugyebár, hogy hány árvaháznak és állatmenhelynek adakoztam, mindenkit csak a legújabb, szaftos és botrányos pletykák foglalkoztattak. Na és a harmadik cikk? Az, az újrakezdés időszakát szimbolizálta. Azt a napot, amikor a menedzserem gondolt egyet és tréfából felrakott egy magángépre, hogy menjek el egy hosszú nyaralásra. Nos… a nyaralásom azóta is tartott, és egyelőre úgy tűnt, nem is akart véget érni. Honolulu jó kis hely volt, eléggé a szívemhez nőtt ahhoz, hogy ne akarjam hátrahagyni.
Apró, észrevehetetlen mosolyra húzódtak ajkaim, ahogy újra végigfuttattam tekintetem a falra szegezett újságkivágásokon. Jó volt néha emlékeztetni magamat, hogy honnan indultam és milyen utat tettem meg eddig a pontig, ahol most tartottam. S ilyenkor mindig elmerengtem azon is, hogy vajon mit hoz számomra a jövő?! Ezt csak egyetlen módon deríthettem ki…
Megpördültem és fokozatosan távolodni kezdtem a faltól és a merengéstől. Ideje volt egy újabb városi kikapcsolódáshoz, semmi kedvem nem volt a házban maradni és bámulni mit firkáltak rólam az újságok. Szórakozni akartam, ahhoz pedig… ki kellett mozdulnom.