Reggel tíz óra, Axel készüléke csörög. Ha felveszi, hallhatja, hogy ki van hangosítva. A vonal túloldalán unokatestvére kissé távolabb szólal meg.
- Axel! Hogy vagy? - hangján érződik, hogy nincs minden rendben, nem is várja meg a választ - Inkább nem kertelek. Segítség kéne. Van időd?

Kilépek a cég ajtaján. Sorozatban ez volt a 7. visszautasításom, már ami a szerződéseket illeti. Egyesek nem értik meg, hogy a 100 nap, az határozottan nem több 100-nál. Lehangol ez a heteken át tartó semmittevés. Mobilom veszett csörgésbe kezd, felveszem.
-Eden? Tudhattam volna! - Morgós hang és utcazaj köszönti az ifjabbik Singletont. De a gyorsaságtól szavaik szinte összekeverednek.  -Persze, rád van. Mond mi kéne! - Sürgető, némi aggódás szele érezhető.

Kis gondolkozás után rájön a morgás okára.
- Újabb szerződés?... Nemsokára valaki felbérel.
Nem sokat vár mondandójával, a dolog közepébe vág.
- Tudod higy néha...NÉHA nőzöm. - kicsit vár, hallatszik ahogy mozog a háttérben. - Szóval az a dögös vörös a tegnapi képről feljött velem a lakásomra... A részletektől megkímméllek, a lényeg az, hogy mozgásképtelen vagyok... És kéne egy kis segítség. Amúgy a telefon hangvezérlésével hívtalak. Ha ráérsz, gyere. Kérlek.

-Az hát! Most is felbérelnének, 2 évre! KETTŐRE! - Hangosan morog tovább, vagy inkább visszafogottan dühöng. Nem telnek el üres percek, a vonal túloldaláról érkező információk hallatára felnevet.
-Néha? Te mást sem csinálsz! Most komolyan, ezt meg hogy a francba hoztad össze? - Nem bírja, nevet tovább, közben próbál információhoz jutni. Rég volt ilyen jó kedve, morgása is el lett napolva egy rövid időre.
-Jól van, megyek és megmentelek! De megérdemelnéd, hogy pár órát magadban szenvedj! Remélem, már jó ideje ki kell menned! Ja, kérsz valamit a büféből? - Jókedvűen azt sejteti, hogy lesz annyira szemét, hogy mielőtt lovagiasan kimentené, még elugrik reggelizni.

- Nem értik mi az a száz nap?... Mindegy, nemsokára nem lesz ilyen gondod száz napig, nyugalom.
A nevetés hallatán csak felmordul.
- Nálad biztos többet nőzöm, nem tudnám a munkát minden elé helyezni. - újabb hangok érkeznek a vonal túloldaláról. A kutyája lusta dög, még nem kelt fel. - Baszki tud kötözni rendesen... Egy kávé jól esne, én jelenleg igyekszem nem összehugyozni magam.... Mondjuk az a vicces hogy meg így is megérte.

-Képtelenek felfogni! Mintha értelmileg visszamaradott lenne mind!
Felmordul, ez még viccesebbé teszi számomra a helyzetet.
-Na, témánál vagyunk megint! Tudod jól mi a véleményem ez ügyben. A nők nagyobb fájdalmat tudnak okozni, mint egy rohadt golyó! -Ismét morgok, úgy érzem van rá okom. Mindig a nők, meg a nők. Mintha papi életet élnék. Jó, nem túl sűrűn ismerkedek és akkor is általában visszakozok még mielőtt komolyra fordulhatna bármi, de azért mégis.
-Oké, kaphatsz egy kávét, úgyis épp most lépem át Gustavo küszöbét. - Bár pizzéria feelingje van a névnek, ez csak egy kávézó, amit egy Gustavo nevű vén fószer vezet.
-Igyekezz jobban, mert úgy látom, itt vannak szendvicsek, én meg rohadt éhes vagyok, szóval csak türelem! -Nem vagyok annyira éhes, de a nős beszólása után, jól esik kicsit megszívatni, csak így testvériesen.

- Jól van, bocs. Csak azt mondom, hogy néha lazíthatnál kicsit. Mármint az alkoholon kívül mással is. - próbálja oldani az előbbi kitörés által keltett feszültséget - Ha már témánál vagyunk. Péntek este a Tiki Timeban?
- Gustavonál? Basszus, az nagyon messze van - hangjában nem panaszkodás, inkább bosszankodás hallatszik. - Nem lehetne, hogy út közben termeld be? Szétrobban a hólyagom a tegnapi vedelés miatt.
A hallgatás után újra mozgolódást hallani nála.
- ... Ne csináld már.

-Én lazítok, csak nem úgy, ahogy te! - Morgok ismét egyet, de még én is tudom, hogy ez egyáltalán nincs így. Csak szökő évente szoktam iváson és munkán kívül mást is csinálni, na meg, ha Eden belerángat valami ökörségbe.
-Oké, a péntek jó! Ezt megbeszéltük! - Végül is épp bármelyik nap jó, nem csak a péntek.
-Ja, tényleg elég messze van, de meglásd fél óra alatt simán megkajálok és egy óra múlva már ott is vagyok nálad! - Magyarázok, majd az előttem álló eladótól kérek két kávét és két szendvicset.
-Nem ehetek út közben, az árt a gyomromnak! - Immár kifelé sétálok, kezemben egy papírzacskóval. Igen, szavaim ellenére elindultam, de eszembe sincs megmondani Edennek.
-Aki éjjel úr, az legyen nappal is öcsém!

- Aha, oké. - nem akarja magára haragítani, elvégre ha nem siet, akkor rossz vége lesz. Meg hát nem szereti bosszantani a rokonát. - Örülök. Gyakrabban lejöhetnél velem.
- Baszódj.... Hagyjuk - visszafogja magát egyetlen megmentője miatt. -ehm.. Milyen szendvicset vettél? Én a marhás, ezerszigetesre esküszöm.
Próbálja elterelni a saját figyelmét a helyzetéről, mivel kezd kellemetlen lenni.
- Hallod, a kis trükkös a szorítószinórt használta... Érdekes, ezt a mondást az ú előtt egy kával ismertem. - felröhög, jól esik ebben a helyzetben.

-Lehetetlen, te is tudod, hogy ha aláírok egy szerződést, akkor három hónapig egyetlen szabad percem sincs. - Talán mégis tudnék szakítani rá egy kis időt, de így is többször járok ilyen szórakozó helyekre, mint szeretném.
-Mit is szerettél volna mondani? - Bár tudom jól, de azért visszakérdezek. - Úgy tűnik, annyira mégsem kell segítség! - Sóhajtok bele a készülékbe vigyorogva. Kár, hogy ezt ő nem láthatja.
-Sonkásat vettem, ez gyorsabban elkészül. - Direktbe belecsámcsogok a készülékbe.
-Ez elég jó! Lehet, hogy maradok még kicsit és eszek párat! - Tovább húzom az agyát, pedig már elég közel járok a lakásához. Már csak pár perc és telibe kiröhöghetem.
-Fogalmam sincs miről beszélsz Eden! Lehet, hogy a kulcsaidat otthon hagytam...

- Tudom, tudom, a munka mindenek felett.... Azt, hogy baszódj meg. - nem fog hazudni, bízik a testvéri szeretetben, csak nem hagyja itt rohadni. - De tudod, hogy nem gondolom ám komolyan.
Kissé kétségbeesett a hangja.
- Nagyon jó ötlet volt Axel, gyorsabban is meg lehet enni - összefut a nyál a szájában az evés hangjától - Gondolom nem marad belőle, mire ideérsz... Basszus , el kell kezdenem edzeni, ha ennyitől izomlázam lett.

-Talán nem mindenek felett... és kösz, magamtól is rájöttem csak szerettem volna tudni, mennyire vagy kétségbe esve. Mivel nyíltan sértegetsz, azt hiszem, kibírod még egy darabig ott, ahol vagy! - Igyekszem rá hozni a frászt amennyire csak tudom, mert megérdemli és mert így sokkal szórakoztatóbb a dolog.
-Ó de, tudom, hogy komolyan gondoltad! Bár többnyire ezt a szót másképp emlegeted! - Hányszor hallottam már tőle, hogy rám férne egy menet? Már megszámolni sem tudom.
-Persze, hogy nem marad! Még itt ülve megeszem, aztán majd elindulok nemsokára, nyugi! - Direkt nem említem, hogy mindjárt bevágódok az ajtón és azt sem, hogy neki is vettem kávét és kaját.
-Az van, hogy mielőtt hozzád mennék, még haza kell ugranom a lakásod kulcsáért....

- ... Te most azt akarod, hogy könyörögjek? Mert kezdek közel állni ahhoz, hogy összehugyozzam magam, ami nem valami csábító kilátás. Legalább nem úgy aludtam el, ahogy kijöttem belőle.
Hallgatja, mit mond, és mikor leesni neki, hogy mire gondol, felröhög.
- Én csak jó testvérként próbálok tanácsokat adni, hogy miként legyél kevésbé.... hűvös. Néha úgy viselkedsz, mint egy rohadt vámpír. Nem a csillogós izék. Ne szórakozz velem, hogy még hazamész...
Ajtónyitás hangja hallatszik, ő pedig elneveti magát.
- Tudtam! És most siess, mert nem bírom tovább.

-Ez a könyörgés dolog egész jól hangzik! Egyébként, ha szeretnéd veszek pelenkát is oda felé menet.
Röhögésben tör ki kedvenc rokonom, mire hatalmas grimaszt vágok.
-Nem vagyok hűvös... annyira. - Belekezdek az ellenkezésbe, de egy pillanatnyi várakozást követően azért belátom, van igazság a szavaiban.
-Vámpír? Mégis mit akar ez jelenteni? Saját magamat nyúznám le, ha diszkó gömbnek néznék ki.  - Megint csak morgok. Mi az, hogy csillogós izé? Még jó, hogy nem vagyok olyan! Tovább húznám az agyát a kulcsos dologgal, de már az ajtóban vagyok, ezért inkább benyitok, de a telefont még nem teszem le.
-Csak gondoltam megetetem a kutyád mielőtt haza ugranék! - Állok meg az ágya előtt, hogy vigyorogva nézzek vele farkasszemet. El sem hiszem, hogy megint mibe keveredett...