Körülbelül egy nap se bírtam megállni, hogy ki ne tegyem a lábamat az egyik ötcsillagos szállodabeli lakosztályomból. Bár igaz, hogy nem csak lustálkodtam ott, hanem tevékenykedtem is. Elvégre fel kellett mérnem, meg kellett tudnom, hogy pontosan hány emberemet veszítettem el és mennyi maradt hűséges. Azok közül a hűséges maffia tagok közül, kik kimenekítettek és elhoztak Honolulura, a nap minden órájában, sőt percében a közelemben voltak és éberen vigyáztak rám. Közelebbről és sokkal jobban, mint eddig bármikor. Eleinte nem zavart, talán még jól is esett, hogy így törődnek velem, biztonságot nyújtanak, de ahogy telt az idő úgy lett egyre jobban elegem belőlük. Távolságra volt szükségem és kezdett idegesíteni a tudat, hogy nem sok konkrét információm van a támadásról, apám gyilkosairól és apámat se eltemetni, se rendesen meggyászolni nem tudom. Valamint meg is akartam ezekről feledkezni egy kis időre és erre csak egy módszert láttam: szórakozás.
Persze nem tudtam, hol és merre vannak itt ilyen helyek és melyik közülük a jó. De szerencsére volt segítségem ebben: a fogadott bátyám. Ismertségünknek sajátos története van. Én Szöulban éltem, ő éppen ott tartózkodott a munkája miatt. Megismerkedtünk és egy rövid időre össze is melegedtünk, mígnem több okból is kifolyólag abbahagytuk a dolgot. Az egymás felé irányuló vonzalmunk időközben átalakult szeretetté, így testvérünknek fogadtuk a másikat és nem szakítottuk meg a kapcsolatot: azóta folyton sms-ezünk, néha fel is hívjuk a másikat. Az élet egyik furcsasága a kapcsolatunk, a maffiában van sok „testvérem”, hiszen egy családnak tekintjük magunkat, de én testvéremnek mégis Axel Singletont tekintem, aki még csak nem is ázsiai. De piszkosul szexin néz ki és irtóra jó fej, ezek a tulajdonságok pedig nekem tökéletesek egy fogadott bátyóhoz.
Úgyhogy nem volt kérdéses, hogy szórakozás ügyben neki írok üzenetet. Előtte röviden megírtam neki, hogy mi történt velem és hol tartózkodok most és ekkor derült ki, hogy éppen ő is Hawaiion van. Majd amikor írtam neki szórakozás ügyben megtudtam, hogy éppen tud rám pár órát szánni és elmehetünk együtt az egyik szórakozóhelyre. Ezt a szerencsémet a véletlennek kéne betudnom? Talán, ha hinnék bennük. Helyette úgy hiszem, hogy minden okkal történik és erre egy példa a mi esetünk: már csak azért is tartózkodunk megint egy városban, hogy újra együtt bulizhassunk. Ennek már csak a gondolata is javított a kedélyállapotomon.
Hamar szereztem magamnak megfelelő ruhát, egy fehér, rövidebb fajta koktélruhát választottam. A ruha szorosan követi karcsú alakomat, ujjatlan, pánt nélküli, a mellrésze kicsit bepillantást enged a dekoltázsomba és ezt a részt kis ezüst kövek díszítik, valamint a ruha éppen combközépig érő. Ezüst magassarkút választottam hozzá, ékszerként pedig egy arany nyakláncot, nagy arany fülbevalókat és még pár gyűrűt és karkötőt. A most sötét barna árnyalatú, hosszú hajamat a fejem tetején egy lófarokba fogtam. Kicsit erősen sminkeltem ki magamat, a számra vörös rúzst kentem, a szemeimre fekete szemhéjfestéket és a picit macskásra kihúztam szemceruzával. Nagyon sokáig nem húztam az időt az öltözködéssel, amint kész lettem még gyorsan magamra fújtam valamilyen kellemes virágillatú parfümöt, gyorsan felkaptam a fehér ridikülömet és már el is hagytam az épületet, bár emberem társaságában, természetesen.
Kint rögtön beszálltunk a már ismerős fekte BMW-be és viszonylag elég hamar meg is érkeztünk a megbeszélt szórakozóhelyhez, bár előtte lévő sarkon kitettem magamat, hogy inkább odasétálok, ráadásul egyedül, nehogy feltűnést keltsek azzal, hogy vagy három fekete öltönyös és fekete napszemüveges, kopasz férfiak loholnak utánam. úgyhogy egyedül szálltam ki a járműből és meg is mondtam nekik, hogy mehetnek vissza a hotelbe, ne is várjanak rám. Ők szó nélkül teljesítették, láttam, ahogyan elhajtanak, aztán indultam csak el.
Így már vagy két perce gyalogolok az utcán és végre már látom is a szórakozóhely bejáratát. Körbepillantok, van egy kis tömeg a bejárat előtt, de Axt nem látom közöttük. Kicsit türelmetlenül várom ki hát egyedül a sort, hogy bemehessek, közben megírom gyorsan fogadott bátyámnak, hogy itt vagyok, és mindjárt bejutok, talán elolvassa majd, talán nem, de azért illendő őt tájékoztatnom. Egy csábos mosoly a biztonsági őr felé és nyert utam van. Amint belépek egy másodpercre rossz érzés fog el, eszembe jutott, hogy az én szórakozóhelyemen nemrég hogyan jártam, hogy az önfeledt bulizásom tragédiával végződött. De hamar elhessegetem e gondolatot a fejemből, nem fog ez megint megtörténni velem. Ez a hely nem tűnik korruptnak, így nem hiszem, hogy csomó fegyveres emberrel lenne tele, akik csak egy jelszóra várnak, hogy mindent lelőjenek. Nem, ma este jól fogom magamat érezni, hiszen remek társaságom lesz. Apropó társaság, szemeimmel már megint a tömeget kémlelem Axt keresve és el is vegyülök kicsit a táncparkett szélén, bár azért mégis a bárpult felé veszem közben az irányt. Talán arra felé lehet, vagy ha nem is, akkor legalább rendelek magamnak egy italt.

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

 Szerencsére (amit én azért mégis inkább balszerencsének nevezném), van időm az egyik párpultostól rendelni egy italt. Ugyanis a drága szórakozó társamnak még se híre, se hamva. Nem találtam a táncparketten, nem találom a bárpultnál. Egyedül itt ülni és iszogatni pedig kellemetlen érzés, nagyon kellemetlen. Ezért akár a szállodában is maradhattam volna és a hívógombon szólhattam volna, hogy hozzanak fel valamilyen alkoholt. Majd eliszogattam volna az éppen szolgálatban lévő gengsztereimmel, ha már ők úgyis kéznél lennének. Még ők se lennének ilyen unalmasak, mint a jelenlegi helyzet. Itt iszogatni némán és fókuszálás nélkül nézni ki a fejből kész időpocsékolás.
Bár most veszem észre, hogy egy ismeretlen férfi felém néz. Kedvesen rámosolygok, erre ő veszi a bátorságot, közelebb jön hozzám és megszólít. Flörtölni próbál velem, talán azzal a hátsó szándékkal, hogy felszedjen a mai éjszakára. Elmosolyodok rajta, ezzel értékelem a próbálkozását, többel nem. Most nincs kedvem barátkozni, amikor már várok egy ismerőst. Úgyhogy éppen elküldeném a férfit, amikor valaki éppen ekkor ölel át szorosan hátulról és kicsit megijedek. Pár pillanatnyi ideig, ugyanis amikor meghallom azt a szót, hogy cukormókus, rögtön megnyugszok és elmosolyodok. Valamint kicsit morcos is leszek, hogy így megvárattatott, de ez nem látszik meg rajtam.
- Szia édes! – köszönök vissza Axnek vidáman, ez az arckifejezésem mellett a hangomon is megfigyelhető, bár mivel háttal vagyok neki így ő csak az utóbbit láthatja. De az idegen férfi viszont jól láthatja az arckifejezésemet, így meg se lepődök azon, hogy amikor le lesz koptatva elfintorodva távozik. Megpróbálok komoly arcot vágni az arckifejezését látva és ez addig sikerül is, amíg ugye nem fordít hátat és el nem megy. Ezután szélesen vigyorgok, érdekes szituáció volt, hiszen Ax nem a párom, nem vagyunk együtt. Ezt ő is tudja, ez csak egy vicc volt, jó lekoptatós szöveg. Másnak nem engedném meg, de neki igen.
Végre enged a szorításán így hátra tudok fordulni, hogy a szemébe nézhessek. Amikor ez végre megtörténik csak ekkor lesz igazán jó kedvem. Hiszen itt áll előttem végre élőben, most már nem csak hallhatom és láthatom, de meg is érinthetem. Ez pedig több a telefonos beszélgetéseinknél, üzenetküldéseinknél.
- Nem haragszok – reagálok mosolyogva miután megpróbáltam rá morcosan nézni, körülbelül sikerült is egy pillanatra, vagy annyira se. Rá nem tudok haragudni, főleg nem azért mert kárpótlásul rögtön feldobta a kedvemet a megjelenésével. – De, csak mert ilyen frappáns megjelenést alkalmaztál! – magyarázom meg vidáman.
Amikor ad egy puszit az arcomra csak megerősíti bennem azt, hogy milyen jó vele végre fizikai kontaktust létesíteni. – Nekem is hiányoztál Axel! – puszilom vissza őt mosolyogva. – Ajánlom is, hogy mindent bepótoljunk, mert már száz éve nem láttalak! És ki tudja, hogy mikor lesz megint lehetőségünk találkozni úgy, hogy kettesben legyünk! – teszem hozzá, miközben vetek rá egy gyors pillantást. Hiába, hogy sokkal öregebb, mint én, még mindig olyan jól, szexin néz ki, mint amikor utoljára láttam őt. Úgyhogy nem igazán változott, ez pedig csak jó, mert ha kopaszodni vagy őszülni kezdene, akkor aztán tényleg grimaszolnának az emberek, ha meglátnak minket. Persze nem érdekelnek másoknak a véleményei.
- Köszönöm – bólintok a részvételére, ahogyan halkan visszasuttogom a fülébe ezt az egy szót, ami bár rövid, mégis fontos. Jól esik ezt élőben is hallani tőle, de csak halványan mosolygok rá köszönetképpen, mivel így megint eszembe jutottak a problémák, amik hirtelenjében rám törtek, és amiktől ma éjjelre meg akarok szabadulni. De a szomorúság, a gyász (amire még nem jutott időm és nem most akarok időt szakítani), nem látszik meg rajtam, mosolygok és megpróbálom kicsit vidámabbá tenni a helyzetet. – Így legalább van még egy közös tulajdonságunk! Erre pedig és apumra majd innunk kell egy külön kört!
Mosolygok és fejemben már el is határozom, hogy bizony jó pár kört fogok vele inni és közben alaposan elbeszélgetünk, lehetőleg mindenről. – VIP termet foglaltál? Ráadásul előre? – kérdezek vissza és aztán elmosolyodok. – Ejha, valaki aztán alaposan felkészült az estére! Akkor menjünk is gyorsan, ne húzzuk az időt! – fordulok gyorsan vissza a bárpulthoz, hogy az oda letett italom maradékát még gyorsan kiigyam, letegyem a poharat, majd megfogom Ax egyik kezét és már húzom is őt gyorsan az említett irány, a lépcső felé aztán azon fel. - Hát miért nem ezzel kezdted?

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  - Hát… Ez most frappánsabb volt, mint amikor előtte voltál ilyen! – mondom neki felvidításképpen a dünnyögésére, amiből bár kihallom az iróniát és tudom, hogy hogyan szokott viselkedni, azért csak mondom neki. Hangulatalapozásnak legalábbis megteszi, szerintem.
Nem tervezem, hogy hamar vagy a közeljövőben elhagyom Hawaii szigetét, így akkor tényleg fogunk majd találkozgatni. Ezt pedig nem csak tudni, de hallani is jó. Persze tudom én jól, hogy a sűrű találkozás a munkája miatt nem nagyon lesz igaz, ő is megmondja, hogy munkaidőben nincs sok szabadideje. De nem szomorkodok, hiszen nekem már az elég lesz, ha csak néha-néha láthatom, néha lehetek vele kettesben. Már ezt is nagy rekordnak tartom, hogy egy ilyen emberhez, mint ő, ennyire közel tudtam férkőzni. Bár nem volt nehéz, van bennünk pár közös dolog már attól a pillanattól kezdve, hogy először pillantottuk meg egymást. Emiatt maradtunk a viszonyunk után jóban, sőt, emiatt lettünk egymás fogadott testvérei. Valamint jól tudom, hogy túl öreg hozzám képest, de ennél a férfinál pedig jobb barátot, testvért el se tudnék magamnak képzelni. Mert ő az igazi családtagjaimhoz képest látja bennem a jót is, amikor kell, felnőttként tekint rám és van olyan alkalom is, amikor együtt tud velem hülyéskedni.
- Nyugi, nem tervezek hamar távozni! Még csak most jöttem, nem is volt időm még városnézésre se, nemhogy helyet foglalni az első járaton vagy hajón, ami elhagyja a szigetet – mondom mosolyogva és amikor megemlíti, hogy van lakása kicsit felvonom a szemöldökömet. - Hát ez meg, hogy jön ide a témához?
De mielőtt választ kaphatnék, részvétet nyilvánít, megköszönöm és e beszélgetést gyorsan tovább terelem az ivászatra, megfeledkezve a lakásos mondatáról, a gyászról és inkább a közös kikapcsolódásunk kerül végre az előtérbe.
- A legdrágább? – kérdezek vissza és elvigyorodok. – Hú, te aztán nagyon kedvelhetted az apámat, ha hajlandó vagy fizetni a legdrágább alkoholt az emlékére! – jegyzem meg jókedvűen. Visszagondolva apám kedvelte Axt, legalábbis nem hallottam tőle sose, hogy nem kedveli. Mondjuk ehhez az is hozzájárult, hogy nem tudta, hogy pontos mennyire közel kerültünk egymásról. Akkor szerintem most nem tudnék Axellel beszélgetni.
- Csak egy telefonba? Hűha, valakinek tényleg nagyon jó dolga van a Paradicsomban! De nekem is, ha már VIP teremben ünnepelhetek veled! Már pedig jól mondod, ünnepelni fogunk méghozzá nem csak egy pohárköszöntővel, hanem sok-sok pohár itallal! – mondom el mai este nagy programját, megfogva a kezét. A gyengéd kézszorítását beleegyezésnek veszem, és már húzom is őt az említett terem felé.
- Nos, igazad van, tényleg jobb volt. Mert olyan szexin mondtad ki az egész mondatot, hogy csak na! Főleg az tetszett a legjobban, ahogyan a „cukormókus”-t mondtad – jegyzem meg és vidáman, hülyülésként megpróbálom utánozni a mély és tényleg szexi hangját, hogy ki mondjam a szót olyasféleképpen, ahogyan hallottam tőle. – Cukormókus… - mindezt feléje fordulva és olyan szemöldökmozgatással és nézéssel, mintha én nevezném őt így és így próbálnék meg flörtölni vele, persze poénból. Aztán elnevetem magamat.
Udvariasan kinyitja előttem a terem ajtaját, be is megyek elsőként, ki is szemelem már az ülőhelyet, de hirtelen megkerül, én meg úgy állok meg gyorsan, hogy nehogy nekimenjek. Azt mondja, hogy van egy meglepetése, amit rögtön felém is nyújt egy kis díszdobozban. Meglepődök, nagyon is, annyira, hogy a szívemre teszem a kezeimet. – Ax… Természetesen igen! IGEN! – mosolygok rá és ejtem ki a szavakat, főleg az utolsót hangosan, közben nagyokat bólintok és bal kezemet ki is nyújtom, megmozgatva minden ujjamat, ezzel jelezve, hogy még szép, hogy adhat nekem gyűrűt. De mindez csak túldramatizálása a dolognak, jól tudom én, hogy nem gyűrű lapul abban a dobozban. Csak minden lány erre asszociál elsőre, így nem tudtam nem kihasználni a lehetőséget és nem viccelődni vele. A doboz mást rejthet, de a méretéből tekintve aranylánc sincsen benne. Talán egy karkötő, vagy egy pár fülbevaló… Találgatok magamban és végre elveszem a kis dobozt és kinyitom. Nem az van benne, amire számítok, mégse vagyok csalódott. Sőt, még inkább meglepett és boldog vagyok. Meglepett, mert eddig semelyik férfi nem adott nekem kulcsot a lakásához és boldog pedig azért vagyok, mert ez egy nagyon szép gesztus tőle, hogy így próbál segíteni a nehéz élethelyzetemen. Ezért is kedvelem őt nagyon, hogy mindig tud olyat adni nekem, amit csak ő tud. De legfőképpen ő az egyetlen, aki tényleg tudja, hogy az adott helyzetben mire is van igazán szükségem. Kell nekem ennél több? Nem!
- Wáó, még egyetlen egy férfi se adott nekem kulcsot a lakásához, még a saját apám se! Úgyhogy ez a legeslegjobb meglepetés, amit egész életemben kaptam! Persze, hogy a mi titkunk fog maradni és majd használni fogom! Majd így ha néha mégis otthon tartózkodsz, és én pont átjövök hozzád, akkor majd közösen megnézhetünk valamilyen filmet, esetleg játszhatunk majd scrabblet, vagy bármelyik másik társasjátékot, együtt is vacsizhatunk, habár nem tudok főzni és szerintem te se, úgyhogy majd rendelhetünk valamelyik kajáldából, alvás előtt mesélhetünk egymásnak rémtörténeteket és aztán… Nem tudom, csak egy ágyad van? Akkor majd aludhatok melletted az ágyon és nem a kanapén, valamint te se képzeled, hogy majd a saját házadban alszol a kanapén vagy a földön, míg én a te ágyadban, mert ezt így erősen ellenezni fogom... - mondom mindezt meglepetten és kicsit gyorsan, hadarva a hirtelen rám törő izgatottságtól.  Ennek az lesz a végeredménye, hogy utána gyorsan kapkodok levegőért még akkor is, amikor hálásan megölelem őt és adok megint egy puszit, csak most az arcának másik oldalára. – Köszönöm Axel! Te vagy a legjobb! – suttogom lassan a fülébe és ebben a pár szóban jól érezhető, hogy az összes feléje irányuló, ráadásul pozitív érzelmemet belesűrítettem azzal a szép hangsúllyal, ahogyan kimondtam őket.
Pár pillant múlva sikerül újra normálisan szednem a levegőt, ekkor húzza el a függönyt és magyaráz a teremmel és a táncparkettel kapcsolatban. – Igen, igazad van, itt tényleg jobban lehet beszélgetni – bólintok, szemeimmel lepillantva a táncparkettre, és amikor azt mondja, hogy később lejön velem táncolni a tömegbe, újra ránézek, csillogó szemekkel és mosolyogva. – Persze, hogy majd szeretném! Ki nem hagynám azt a lehetőséget, hogy lássalak téged, ahogyan ott csápozol a heringparty kellős közepén! – míg ő komoly arcot vág, én vidámat. Ugyanis nem tudok komoly arcot vágni, miközben elképzelem a dolgot. Jaj, de jó kis este ez!
- Ezer örömest választom ki! – egyezek bele végre helyet foglalva a teremben található egyik kanapén. A kulcsot tartalmazó dobozt leteszem az asztalra a ridikülömmel együtt és egyből felkapom az itallapot. – Tényleg tetszik? – kérdezek vissza az imént elhangzott bókra és köszönetképpen szélesen rámosolygok. – Köszi, gondoltam kipróbálok végre valami újat. Mellesleg neked is jó az illatod, nagyon férfias és nagyon illik hozzád – bókolok kicsit vissza neki és most már tényleg az itallapot nézem. – Nos, lássuk csak… Valami drága… Ez drága és olyan szimpatikus a neve… Ez meg drága whisky… De helyi különlegességet is inni akarok… Meg koktélt is, mint ez itt… Adnak hozzá szívószálat, pici napernyővel, ugye? – mutatok pár drága ital nevére és aztán a kérdésemnél rápillantok a legelbűvölőbb mosolyommal. – Lehetne, hogy mindegyiket rendelünk? A biztonság kedvéért? Alapozásként?

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  - Mindenképpen érdemes tudni, hogy hol vannak a jó helyek – magyarázom meg neki, miután elnevetem magam azon, hogy szerinte úgy mondtam mintha egy öregasszony lennék. Normális esetben megmondanám, hogy nem szép dolog nyugdíjasnak neveznie, mert ha én már egy vén banya vagyok, akkor ő meg már rég egy koporsóban rothadó hulla. De nem mondom, még ha csak poénból is mondanám, akkor se. Örülök, hogy mosolyogni látom és, hogy ezek szerint nagyon jól fogunk szórakozni.
Nem válaszol rendesen arra, hogy a ház, hogy kapcsolódik a témához és ezzel csak még jobban kíváncsivá tesz. Viszont nem erőltetem a dolgot, úgyis szeretem a meglepetéseket. Így hát ráhagyom, hogy mikor akarja elmondani.
- Ez végül is igaz, kár lenne, ha az egész a bankszámládon porosodna… - értek vele egyet és aztán szélesen rámosolygok a következő mondata miatt. – Köszi! Én meg téged bírlak nagyon Ax, de ezt szinte minden héten közlöm is veled, úgyhogy már tudod! – ajándékozom őt meg az egyik legelbűvölőbb mosolyommal, jelezvén, hogy ez tényleg így van. Nagyon közel áll a szívemhez, habár nem tudom pontosan beskatulyázni őt pontosan egyik kapcsolati csoportba se. Nagyon bonyolult a kapcsolatunk, de ez így van jól, már hozzászoktam.
- Ahaaa, értem. Ez tényleg szörnyen hangzik! Bár nem is kell megmagyaráznod, Koreában már volt lehetőségem kicsit megtapasztalni, hogy a hírességek is emberek, mint mi és egyesek tényleg léhák, iszákosak, drogosak, bordélyokba járnak… - sorolgatom, mintha teljesen normális beszédtéma lenne. Nos, a családom részén nekem az is. – Köszi, apu, hogy hála neked ezt is tudtom és így lebeszéltél arról, hogy énekesnő legyek!  - nézek el egy pillanatra a földre hosszasan, mintha arra lenne a pokol és éppen édesapámhoz beszélnék. Amilyen szerencsém van talán meg is hallotta szavaimat, amelyek mögül azért hála is kivehető volt pár csöppnyi gúny mellett.
- Igen, ez a beszéd! Reggelig? Ó, az király! Akkor nagyon sok időt tölthetünk el együtt! – izgatottan mosolygok, miközben húzom is magam után a lépcsőn. Ez ám a jó hír!
- Jaj, ne tégy úgy, mintha nem tudnád magadról, hogy tudsz szexin is viselkedni! – szólalok rá kicsit morcosan, habár közben nevetek a hangutánzásomon, így nem érem el előbbi szavaimmal a kívánt hatást. Mindegy is, örülök, hogy sikerült viszonylag hamar nevetésre bírnom őt. Nem is lenne jó ha végig csak üres tekintettel bambulna ki a szemeivel és arcán nem jelenne meg egy érzelem sem. Nem, nem, én azt szeretem, ha együtt tud velem szórakozni és tud is, csak elő kell belőle csalnom az ilyen szórakozó, vidám énjét. Na, pár pohár erős alkohol majd segít nekem ebben…
- A-á, ameddig én itt vagyok neked, addig nem leszel egyedül! – tiltakozok, felemelve előtte az egyik mutatóujjat és kicsit jobb-balra mozgatom, így jelezvén, hogy nem értek egyet a szavaival. Bár tudom jól, hogy a szerelmi életére célzott, ebbe nem is akarok belekötni, de azért tudatni akarom vele, hogy én mindig itt leszek neki, ha szüksége lesz rám bármiben.
Ezután végre felérünk a teremhez, kinyitja az ajtót, belépek és már előttem is terem egy ajándékkal. Én pedig már csak a hangulatom miatt is elviccelem a jelenetet, ezért kicsit leszid, de látom én, azt a mosolyt az arcán! Azért egy bocsánatkérő mosolyt megeresztek felé miközben elveszem a dobozt és kinyitom. Meglepődök és nagyon örülök neki, rögtön lebombázom őt ötletekkel aztán amikor megölelem és puszit adok neki, akkor látszik csak igazán, hogy mennyire jól esik nekem az aprócska, de igen sokat jelentő ajándéka.
Szorosan átölel és én csak élvezem, nem állok le vele kötözködni, hogy de igen, van mit neki megköszönnöm. Ezt a pillanatot már tényleg nincs kedvem, szívem elrontani, olyan szép. Ő is elkezdi mondani, hogy majd miket csinálhatok vele együtt vagy egyedül a házában, végig bólintok a dolgokon és az utolsó mondatnál elnevetem magamat. Legalább ezért tényleg nem porosodik a pénze, mert tudom, hogy nem azért vett miattam pont francia ágyat, hogy majd az alvás mellett másra is használjuk… Legalábbis gondolom, hiszen azt a féle kapcsolatunkat már rég lerendeztük Koreában. Bár amennyire kusza, bonyolult kapcsolatunk van, kitudja, hogy mi fog történni, majd ha együtt leszünk a lakásában. De erre, pláne így most nem kéne gondolnom, hiába, hogy pimaszul mosolyog rám. – A hetente kétszeri, netán háromszori alkalom jó lesz? – kérdezem meg mosolyogva és hozzáteszem. – Nyugi, biztosan ki fogom használni és meg ígérem, hogy nem fogom átalakítani meg a személyes cuccaidhoz nyúlkálni, amikor egyedül leszek… A franciaágy pedig szuper, így legalább nem foglak lerúgni éjszaka az ágyról, remélhetőleg – mondom el azért még azt a kis véleményemet, ami még volt a dologgal kapcsolatban.
Majd az üveghez lép, elhúzza a függönyt és én követem a tekintetét, szintén a táncparkettet nézem. – Ki mondta, hogy meg fogok őrülni? – felvont szemöldökkel rá sandítva és aztán elvigyorodok. – Vagy, hogy egyedül fogok? – kérdezem, és aztán megjegyzést tesz a csápolásra. Mi baja van vele? Szerintem nagyon mókás lenne. – De hiszen az olyan király tud lenni, ha jól csinálja az ember!
Tény, hogy az alkoholt nem bírom olyan jól, de azért olyan rosszul sem, azt hiszem. Illetve ha egyedül rúgnék majd be, az nem lenne olyan jó, mintha ő is berúgna. Ami pedig a táncolást illeti, úgy a legjobb, ha az ember rendesen táncolt és nem csak lépked, mert az nem tánc. Szóval remélem, hogy majd inkább csápol velem és nem csak topogni fog.
Míg leülök és választok az itallapról ő is leül velem szemben, illatszerekről kezdünk el beszélgetni. Azt mondja, hogy a parfümöm fiatalos és illik hozzám, erre már csak rámosolygok az itallap felett. Meglepő, hogy ilyenről is társalgunk és ugyanakkor jól is esik. Pár percnyi csönd támad, amit én török meg azzal, hogy közlöm, rendeljünk szinte mindent a lapról.
- De nem a szórakozás lenne a lényeg, Ax? – kérdezem meg rávigyorogva és amikor rendel mindenből két pohárral elnevetem magamat és kicsit meg is tapsolom őt.  Ez az, jó esténk lesz! Jaj, de jó esténk lesz! Nagyon örülök, hogy nem akar mértéket szabni nekem.
- Én is így gondolom ezt, csirió! – emelem fel én is az első pohár alkoholt mosolyogva és kicsit előre is dőlök, hogy össze tudjam kicsit koccintani a poharainkat. Majd az ajkaimhoz emelem a poharamat és megpróbálom fenékig kiinni az alkoholt, bőszen égeti a torkomat, de nem érdekel.
Ahogyan az utána következő pár pohárnál se érdekel, amiktől már tényleg megered a nyelvem. – Szóval, még most se akarsz táncolni? Akkor figyelj, meg mutatom, hogy hogyan kell! – szólalok meg és hirtelen fel is állok, amitől pár pillanatra kicsit megszédülök, az alkohol kezdi érzékeltetni a hatását, hogy talán nem jó ötlet volt a legerősebb szeszekkel kezdeni, de kit érdekel. Kezemben éppen egy kis napernyős, szívószálas, kékes-rózsaszín színű koktél van, még bele se ittam, úgyhogy szinte teli van az üveg. Egy kézzel kicsit errébb teszem azokat az üvegeket, amik nagyon közel vannak hozzám az asztalon, majd amikor végre felszabadul egy kis hely felállok az asztalra és lassan táncolni kezdek, nem érdekelve, hogy van-e zene. Kicsit mozgatom a lábamat, a csípőmet, közben jobb kezemmel picit csettintek és fel-le mozgatom miközben a bal kezemben fogott koktélból iszok kicsit. – Látod, Ax? Ilyen könnyű az egész! – pillantok feléje vidáman mosolyogva – Tudsz valami jó nótát? – kérdezem meg tőle kíváncsian.

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  Mosolygok egyet arra, hogy azt mondja nagy teher, ha az ember nem tudja, hogy mire költse a pénzét. Bizony, nagy teher, sőt bűn, mert ha nagy összes porosodik sok időn át egy bankszámlán, akkor azt majd kinézik a bankban dolgozók és szépen aprólékosan majd elsikkasztják. Így tragédia lenne azt hallani majd tőle, hogy így jár. De minek is gondolok én most pénzre, amikor inkább bulizásra kéne?
- Jó, akkor majd heti kétszer mondom – mosolygok tovább rá és ezzel rá is hagyom ezt a témát, miszerint hányszor mondom és hányszor kéne mondanom, hogy mennyire kedvelem őt. Tudom, legalábbis sejtem, hogy nem gondolhatta komolyan. Viszont vele ellentétben azért az én agyamon átfut a gondolat, hogy akkor majd mondom neki többször. De gyorsan elvetem, mert gondolom, hogy nem igazán örülne neki, ha mindig ezt szajkóznám.
- Ha te mondod, akkor olyanok – vonom meg a vállamat és hagyom rá, hogy milyenek is igazából a sztárok. Annyira nem is érdekelnek, mert nem tartozom közéjük.
– Tudom, hogy azok csak piti ügyek. Hiszen egy maffiavezér volt az apám, tisztában vagyok azzal, hogy mennyiféle piszkos kis ügylet folyik a világ sötét zugaiban… Tudom, hogy bölcs volt és, hogy nem szabadulnék onnan. Nem is baj, hogy nem tartozom abba a világba. Jó nekem az a világ, amiben jelenleg vagyok – mosolygom. Az édesapám sok mindenre megtanított, nagyon sokat köszönhetek neki révén, hogy édesanyámat sose ismertem. Nem is volt rá szükségem, néha-néha akadtak pótmamáim rövid időkre és ott voltak a maffiatagok a család többi tagjának. Jó életem volt Szöulban, ami meg a jelenlegi életemet illeti… nem tudom, hogy mi fog történni velem ezután. Csak azt tudom biztosan, hogy most itt van nekem Axel és ma éjjel jól fogok vele szórakozni.
- Számításba vetted? Helyes. Nem szeretnék valahol félúton, egy utcai padon aludni, vagy sikátorban – árulom el komolyan és aztán hálásan rámosolygok – Köszi, előre is – mosolygok rá már most hálásan. Tény, hogy részegen, főleg úgy, hogy mindketten azok leszünk, nem lesz tanácsos az utcákat róni. Vagy bármilyen közhelyen tartózkodni. Gondolom, mert rám hamar hat az alkohol és nagyot üt, úgy tudom, nála meg fogalmam sincs. De ha rajtam múlik ő is be fog rúgni rendesen.
- Csak mert magadat nem látod! Kivéve a tükörben, de nem hiszem, hogy magaddal szoktál beszélni így vagy bármi mást csinálni… - jegyzem meg kuncogva a dolgon, ugyanis elképzelem, hogy Ax a tükör előtt állva beszél magához, bókol magának, flörtöl magával, sőt még durvábbat: megcsókolja a tükörképét! Oké, utóbbi képzelgés már egy kicsit sokk. Te jó ég, mit adott nekem az a csapos? Nem szabad ilyesmire gondolnom, mert ez már majdnem olyan, hogy elképzelem, hogy engem csókol. Á, az is lehet, hogy ez nem csak az ital miatt van! Most jelenleg nincsen senkim, ő meg itt van velem, férfi, ráadásul voltunk már együtt forróbb helyzetben… De ennek az időnek vége és már nem olyan kapcsolatunk, ő se gondol már úgy rám, nekem se kéne most ilyesféleképpen néznem, gondolnom rá.  
- Igen, én is így gondolom! – értek vele egyet bólintva és szélesen mosolyogva, hiszen ő is mosolyog, és még kacsint is egyet! Különleges a kapcsolatunk és bár most már nincs benne szex, szerelem meg főleg nincs köztünk, attól még közel állunk egymáshoz. A szeretet összeköt minket, ami furcsa, barátias és családias is, megfűszerezve azzal, hogy szeretők voltunk. Emiatt kicsit furcsa most ilyenekről beszélni vele így élőben, kettesben, mert a szükségletek itt lógnak a levegőben mindkettőnk számára, gondolom…
- Jó – bólintok megint miután terelődött a téma azzal, hogy beléptünk a terembe és átadta nekem a lakása kulcsát. Örülök, hogy nincs ellenére a heti 2-3 alkalom a lakásán. Ami meg azt a szót illeti, hogy kezdetnek… Nos, az lesz a legjobb, ha erre nem felelek semmit.
- Egy nagyobb sporttáskába? Te jó ég! – döbbenek meg kicsit, de aztán mosolyogva folytatom. – Végül is így legalább könnyű, ha utaznod kell. A lakásodat meg majd gondozom, mert nem hinném, hogy egy takarítónő is elveszett benned – poénkodok, bár ez kicsit gyenge vicc volt. De a lényeget tartalmazza, tényleg rendben tartom majd a lakását, ha hetekig csak egyedül fogok ott téblábolni.
- Szerencséd van, hogy azt mondtad, hogy szórakoztató esték voltak, mert ha nem tetted volna hozzá, most nagy bajban lennél – mosolygok rá kicsit gonoszul. Bár igazat beszélek, ha nem tette volna hozzá, tuti megütöttem volna, még ha gyengéden is. Akkor tényleg megtudná, hogy milyen, ha tényleg őrült vagyok…
- Igen, udvariatlanság. Nagyon nem illik olyat művelni – értek vele egyet. – Ha széteséskor tudsz csápolni, akkor tényleg nagyon le kell, hogy itassalak majd – jegyzem meg és ekkor pont az italra terelődik a szó, leülünk, kis bók elhangzik parfümök kapcsán, de annyira nem nagy dolog, a végére beáll kettőnk közé a csend, amit nem is bánok, inkább választok a kínálatból. Aztán az lesz, hogy mindent rendelünk. Amikor ez a sok alkohol fel is sorakozik a kettőnk között lévő asztalon, kicsit elgondolkozok azon, hogy talán jobb lett volna normális rendelést leadnom, kevesebb tétellel, de elesegetem ezt a fejemből. A jó szórakozáshoz és, hogy Axellel táncolni tudjak normálisan, sok alkohol kell melynek alkoholtartalmuk nagy.
Nem is fecséreljük hát tovább az időt, egyből felemeljük az egyik pohár szeszt és jókedvűen koccintunk. Egyből felhajtom, égeti a torkomat, de nem érdekel. Ahogyan az utána következő poharaknál se. Közben kezdem azért érezni picikét a hatásukat, de nem figyelek rá, inkább felállok az asztalra és egy napernyős koktéllal a kezemben elkezdek rajta kicsit táncolni, hogy megmutassam Axnek, hogyan is kell ezt csinálni.
- Köszi és van még jó pár táncmutatvány a tarsolyomban… Ha gondolod… - mosolygok le rá pimaszul és még kacsintok is egyet. Tényleg szívesen megmutatom neki közelebbről is, hogy hogyan tudom riszálni a csípőmet… Hm, lehet, hogy most már tényleg kezd megütni az a sok alkohol? Lehet.
- Akármit, ami jó és pörgős! Nem tudom, lehet Madonna, Britney, Pitbull, Beyonce, Lady Gaga… Mindegy csak lehessen rá mozogni! – válaszolok megint úgy, mint az italok ügyében, nem tudok választani.
De szerencsére ő csak tud választani, mert mindjárt fel is szól a hangszóróból valami pörgős szám, én pedig leteszem a mostanra már üres koktélos poharamat az asztalra és a nélkül kezdek el táncolni. Így sokkal könnyebben megy, hogy mindkét kezemet tudom használni. A táncom így kicsit pimasz, szexis lesz, de engem nem zavar. Egyszer csak aztán körbeforgok, talán kétszer is és kicsit megszédülök és Ax felé kezdek el dőlni, de még időben megtalálom az egyensúlyomat így nem dőlök rá az asztalon lévő piákra és üres poharakra. Rávigyorgok a férfira és közben lassan leülök az asztalra. A lábaim lelógnak az asztalról, keresztbe rakom őket és leveszem a cipőket. Buta cipők, majdnem kitört a sarkuk. Ledobom őket arra a kanapéra ahol ültem, felállok az asztaltól. Most nem fogok meg egy újabb italt a sok közül, inkább Ax elé lépek és az éppen nála lévő italt kikapom a kezéből. – Hm… Köszi – iszok bele egy kortyot, avagy kettőt, alig hagyva valamit a pohár alján és vissza is adom neki, kicsit grimaszolva. Ez tényleg erős volt nekem. Nem kérek a szenvtelenségemért bocsánatot, helyette elkezdtem körbetáncolni a termet. Habár a ruhámban nem lehet igazán táncolni, pedig erre a számra balettozni támadt kedvem! Az üvegfalhoz megyek, hogy jól behúzzam a függönyöket, ne lássa senki, hogy mi itt mi csinálunk, ez itt privát.
Visszalépkedek Axhez, kicsit szökkenve és rádobom magamat a kanapéjára. – Vigyázat!!! – kiáltom és úgy dobom le magamat, hogy a fejem kicsit az egyik combján pihenve landol. – Szerencséd, hogy nem vagy nő, ebben a ruhában kínszenvedés a lépésnél jobban mozogni… - panaszolom, kicsit szaporábban véve a levegőt a kelleténél miközben felnézek rá. Egyrészt azért mert most így kicsit nehéz lett lélegezni ebben a ruhának titulált anyagban, másrészt az italok még mindig égetik a torkomat, olyan erősek voltak és tényleg kezdik elködösíteni a fejemet, de az is lehet, hogy már megtették...

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  Valamit dünnyög az orra alatt, de olyan halkan mondja, hogy nem értem tisztán. Mindegy, annyira nem is nagyon érdekel. Ha valami fontosat akar mondani azt úgy is hangosan fogja közölni, hogy tisztán halljam és megértsem.
- Nos, léhának én se tudom elképzelni magamat – értek vele egyet. Nekem állandóan csinálnom kell valamit különben az unalom fog végezni velem és nem egy rák, golyó, szike, baleset vagy az öregedés. Utolsó mondatára elmosolyodok. – Köszi. Én is kedvelem a te hangodat. Szép mély, igazi férfias, de nem olyan dörmögős, van benne ugyanis valami ami… Nem tudom, olyan jó érzést kelt, ha hallom… - köszönöm meg a hangomra tett bókját és én is megpróbálom körülírni az övét, több-kevesebb sikerrel. Furcsa, hogy ilyesféleképpen bókolunk egymásnak, már ha ez bók akar lenni és nem szimplán csak véleménynyújtás, megjegyzés. Nem is értem miért beszélünk ilyenről, ez furcsa.
- Tudom. Vagyis sejtettem. De attól még úgy éreztem, hogy meg kell, hogy ezért dicsérjelek. Hogy így gondoskodsz rólam, ez jól esik nekem – bólintok és reagálok neki most komoly tekintettel. Tudom persze jól, hogy a természete miatt gondoskodik rólam, és mert azért, mert közel állunk egymáshoz, kapcsolatunk éppen ezért bonyolult is. Mégis úgy éreztem, hogy azért csak ki kell mondanom, hogy értékelem a törődését és tényleg jól esik, hiszen konkrétan ő az egyedüli élő személy, akit tényleg a családomnak tekintek, pedig a vér nem is köt minket össze.
- Igen tudom, hogy mennyire makacs és, hogy nem vagy esete. De nyugi, plasztikázd át magad nővé, akkor lesz nála esélyed! – nézek rá biztatóan és vigyorogva, mert még mindig viccelek.  Igazából nem akarom, hogy következő találkozásunkkor nőként jelenjen meg.
Ő férfinak pont tökéletes és kész, pont. Nem jó, ha ezt tovább ragoznám vagy hangosan is kimondanám, így nagyon örülök, hogy végre elérjük a termet és bemegyünk. Ajándékot ad nekem, kulcsot, de nem egy nagy kincses ládához, ami Honolulu partja előtt elterülő tenger mélyén fekszik, vagy a tengerparton eltemet, ó, nem. A lakása ajtaját nyitja az aprócska kis zárnyitó eszköz, nagyon meg is lep vele és ugyanakkor örömöt is okoz nekem vele. Komolyan, még apám se adott nekem kulcsot az ő házához, ami egyben az én házam se volt mondván, hogy ha be akarok lépni a bejárati ajtón, majd beenged az egyik alkalmazott. Persze utána szereztem magamnak kulcsot. De az sokkal másabb, nem olyan jó, mint amikor valaki tényleg megbízik benned és nem is bukó és ad kulcsot az otthonához. Az jó, ha kapsz kulcsot és éppen ezért örülök is ennek az ajándéknak.
- Igen, majd takarítok helyetted, nem fogom hagyni, hogy baktériumkirályság alakuljon a vécédben, vagy, hogy porcicák és szörnyek munkálkodjanak szerelemgyereken az ágyad alatt… - poénkodok nevetve megint. Most ma éjjel nagyon jó kedvemben vagyok, és ezt nem fogja semmi elrontani.
- Helyes! – mosolyodok el a szemezés után pár pillanattal később és vidáman hozzáteszem. – Ezt nehezen fogod elhinni, de veled is minden pillanat szórakoztató a számomra.
Komolyan. Sokkal szórakoztatóbb vele lenni, mint az őreimmel, hiszen ő ismer engem, míg a bébiszittereim nem igazán.
- Akkor ha sikerül nagyon megtiszteltetve fogom magamat érezni – mosolygok továbbra is. Nem érdekel, hogy én magam nem igazán bírom az alkoholt és, hogy őt se láttam még úgy igazán részegnek. Azzal se törődök, hogy mi lesz, mit fogunk csinálni, amikor mindkettőnk elméjét úgy elfogja lepni az alkohol bódító hatása, hogy nem leszünk józanok. Ez most, ma este nem számít. Csak a szórakozás.
Ezért is ülünk aztán le gyorsan és hirtelen már koccintunk is az első pohár itallal, ami a kezünk ügyébe kerül. A poharat követi egy második, majd egy harmadik és így tovább. A jókedvem csak még inkább fokozódik közben, ezt mutatja az a tény, hogy kis idő múlván már az asztalon táncolok előtte és a mozdulataim egyre pimaszabbá válnak, ahogyan pimaszul fejben azt gondolom, hogy szívesen táncolnék az ölében… Pörgök is egyet a mozdulataim közben, majdnem el is dőlök ennek következtében, de sikerül megtalálnom az egyensúlyt, bár abbahagyom a táncot. Inkább leülök, leveszem a cipőimet és italért nyúlok, de nem az asztalon lévő halomból választok egyet, hanem Axel kezében lévőt választom, egyszerűen csak kikapom a kezei közül. Közben megcsap a cigarettájának az illata és dejavu érzésem támad tőle, sokszor történt az, hogy apám ivott és bagózott előttem egyszerre én meg csentem egy kicsit az italából. A dohányából sose, mert nem vagyok dohányos. Amúgy miért is jut most eszembe az apám? Csak nem kicsit apakomplexusom van vagy mi? Á, ez a sok alkohol! Visszaadom a poharat és eltáncolok behúzni a függönyt, majd visszaszökdécselek és ráugrok Ax kanapéjára, a fejem a combján landol és szusszanok egyet, közben azt veszem észre, hogy a lófarkamból jó pár hajtincsem kiszabadult és ezeket éppen ő éppen simogatja. Furi, de kellemesen furi így nem zavar.
- Nos, azért nem veszem le… - próbálnék válaszolni arra a kérdésére, hogy miért nem veszem le a ruhámat, de nem tudom befejezni, ugyanis hirtelen felránt magával, azzal az ötlettel, hogy táncoljunk. Én pedig nem ellenkezek ellene, habár megszédülök, amikor felránt magával, de ez nem tántorít el a dologtól. Éppen egy nagyon jó, pörgős szám dübörög a hangszóróban így hát vele ugrálok egy őrült módjára, és ha ő nem is, de én csápolok is közben egy kicsit.
Véget ér a szám és egy lassú követi, mosolyogva hagyom, hogy magához húzzon, karjaimmal átölelem a nyakát és csak lassan lépkedünk a zene ütemére, mintha egy táncos vacsoraestén és nem egy diszkóban lennénk. Aztán a zene, a helyzet és a férfi közelsége miatt történik az, hogy tekintetem találkozik az övével és ajkaink is találkoznak, mintha csak egy romantikus filmben lennénk. Csakhogy nem vagyunk egy romantikus film főszereplői, ezt az bizonyítja, hogy csókunk valós és nem gyengéd vagy szerelmes, hanem mohó és szexuális vággyal, valamint az alkohol mámorával vegyített. Addig faljuk egymás ajkát, míg a szám véget nem ér, akkor már csak komolyan nézzük egymást. A csendet és komolyságot én töröm meg az elbűvölő mosolyommal és csilingelő nevetésemmel.
- Wáó, nos, ezt nem nevezném meglepetésnek, mert jól tudom, hogy mennyire remekül tudsz csókolni – mosolygok rá, miközben leveszem róla a karjaimat és egyik kezemmel megérintem a saját ajkaimat és próbálom feldolgozni az élményt, magyarázatot adni rá. De aztán inkább nem gondolom a miértjét, agyam az alkohol miatt úgyis azt gondolja, hogy még, ebből több kell. – Úgyhogy ezt inkább olyan „Üdv Honolulun, örülök, hogy látlak, nagyon hiányoztál és élvezd itt jól magad” csóknak tekintem. És… - hajolok közelebb picit, hogy pimaszul vigyorogva a fülébe suttogjam. – Szívesen elfogadok belőle többet is, csak visszatérve a ruhára… Azért nem vettem még le, mert hátul van a cipzárja és nem érem el… Megkérhetlek rá, hogy húzd le nekem? – nézek rá most pimaszul, csábítóan beleharapva kicsit a saját ajkaimba és mielőtt bárhogyan is reagálna, háttal fordulok neki. Időközben az összes hajtincsem kiszabadult a gumiból, ami meg leeshetett valahová, de nem érdekel. A nagy, kicsit kócos hajzuhatagomat megfogom és előre teszem az egyik vállamra, hogy így könnyen megtalálja a ruhám hátán lévő cipzárt és ügyesen le is tudja húzni. Mostanra már tényleg nagyon forró lett itt a levegő és nekem határozottan már most megártott az alkohol. De nem érdekel.  

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  Kikezdeni vele? Dehogy kezdenék ki vele azok után, hogy románcunk már véget ért és az egymás iránt érzett szeretetünk inkább testvérivé alakult, mint rendes szerelemmé. De azt nem tagadom, hogy ha nem ismernénk egymást, akkor nem kezdenék ki vele, mert kikezdenék. A kapcsolatunk végül is így kezdődött, jut eszembe és elmosolyodok a dolgon.
- A hangod volt az egyik tényező, mert mint ahogyan már mondtam, a mosolyod meg szexi és ráadásul még nagyon vonzóan is nézel ki – válaszolok a kérdésére mosolyogva miközben azért komolyan beszélek. Tényleg megfogott benne ez a három tényező, melyek a mai napig pozitív hatással vannak rám. Jó, lehet, hogy ez most hízelgés és túlzás ilyet mondanom, hiszen az exe vagyok, de ez az igazság és nem szégyellem kimondani. Főleg úgy, hogy még a jellemét is bírom. – És hozzá kell tennem, hogy a belsődben is van egy-két dolog, amit bírok. De nem ecsetelném tovább a dolgot, mert a végén nagy egót növesztenél magadnak! – teszem hozzá vigyorogva. Még csak az kéne, hogy majd alkoholt iszunk, neki meg a fejébe szállna tényleg a sok pozitív szavam, amit feléje intézek és órákon át hallgatnom kéne, hogy mennyire örül annak, hogy én miket gondolok róla. Nem, ez már sok lenne.
- Jó, értem én! Tudom is, csak ezt jó hallani – bólintok mosolyogva arra, hogy itt próbál meggyőzni arról, hogy mindig mennyire vigyázna rám. Ezzel a többszörös megismétléssel és a nagy komolyságával, amit hozzátesz sikerül is elhinni, hogy elhiggyem magamnak, hogy tényleg jó, hogy hiszek neki. Bár feleslegesen kételkedek magamban, hiszen én ő közel állunk egymáshoz, szinte testvérek vagyunk (és exek), tudunk egy csomó dolgot a másikról, szinte állandóan tartjuk egymással a kapcsolatot így hát még szép, hogy nagytestvér módjára biztonságban akar tudni. Én pedig örülök is ennek.
Halkan felnevetek a fintorgását látva és szavain, hogy hisztis lenne és utálná saját magát. Hát, nem mindennapi eset lenne, ez tény, de jobb ő férfiként.  Ehhez a témához már nem szólok többet, belépünk ugyanis a terembe és rögtön megajándékoz a lakása kulcsával. Óriásian jó gesztus ez tőle, jól ki is fogom majd ezt használni, már tervezem is, hogy hányszor megyek fel a lakására és miket csinálhatnánk ott. Külső szemmel talán ez a kulcsos dolog furcsa lenne, hogy volt szeretőkként továbbra is jó, sőt sokkal jobb a kapcsolatunk és, hogy tervezünk az egyikünk lakásában lógni együtt jó párszor. De számunka nem az. Még hálás is vagyok neki érte.
- Igen! Ők is érző lények, azért szedik össze magukra azt a sok koszt és port, mert vonzzák őket a fehérségükkel… Ó, és azért az ágy alatt, mert nekik már csak az ágy annak a része jut… - bólintok nevetve a dolgon. A saját vicces szóhasználatomon. Most nagyon elégedett lennék magammal, amiért ilyet ki tudtam találni, igazából az is vagyok, de nem hangoztatom. Beérem azzal, hogy látom Axet ezen röhögni. Ő mindig olyan komoly, kell néha vidámnak is lennie, hát most az este ellátom már vidámsághormonnal.
Miután lenyugodtunk csak mosollyal reagálok arra, hogy azt mondja örül annak, hogy én szórakoztatónak találok minden pillanatot vele. Tudtam én, hogy nem fogja elhinni! Viszont ez tényleg igaz, de olyan bonyolult a kapcsolatunk, hogy nem tudom rendesen megmagyarázni, hogy pontosan miért is érzem őt szórakoztatónak.
- Ez számomra nem hangzik félelmetesen, hogy mindenre képes vagy egy bizonyos mennyiségű szesz után – árulom el. – Inkább kihívásnak, hogy lássam, hogy a bármi az pontosan mit is jelent! – mosolygok izgatottan összedörzsölve a tenyereimet.
Azzal neki is látunk az est fő eseményének, az ivásnak. A poharak egymás után ürülnek ki, én az asztalon táncolok, ő elszív egy szál cigit (talán majd erről még kicsit elbeszélgetek vele, hogy le kéne szoknia erről), lopok a piájából, elmegyek behúzni a függönyt, kicsit körbetáncolom a szobát, ráugrok a kanapéjára, majd már együtt táncolok vele és mindeközben a zene hangosan üvölt a hangszórókból. A sok erős pia közben kezdi elérni a hatását, elkábítani az én fejemet és az övét is, hiszen mintha a történések csak pörögnének, és hirtelen azt veszem észre, hogy nyelvem szenvedélyes táncot jár az övével. Elnevetem magamat, nem hitem volna, hogy nyelveink még találkozni fognak.
- Igen. És nem miattam, hanem miattad! Mert te vagy a tapasztaltabb, ezt mindketten jól tudjuk – válaszolok neki vigyorogva. Szerintem igenis az ő érdeme, hogy ez a csók is ugyanolyan remek volt, mint az azelőtti több csókunk. Ő volt mindig is a tapasztaltabb e téren, és ha jól emlékszem ő követte el a bűnt, én csak csábítottam rá. Ahogyan most is. Alkoholtól elködösült elmém pedig többet akar, és nem állítom meg abban, hogy jobban elcsavarja az előttem álló férfi elméjét. Fütyülök rá, hogy az exem és fogadott testvérem is egyben és ezért ő neki kéne lennie az utolsó férfinak, akit akarnom kéne.
Meghallom, hogy szerinte hogyan is kéne értelmezni túlfűtött csókunkat, reagálásként még szélesebb az arcomon lévő pimasz vigyor. Megkérem, hogy húzza le a ruhám cipzárát, ehhez meg is fordulok. Egy pillanatra átfut agyamon, hogy az se lesz nagy baj, ha utána nem kapok tőle több csókot, túlélem… Vagy majd akkor csak még egy csókra kényszerítem őt és a többi majd jön magától. De ez a pillanat nagyon rövid és el is múlik, mikor érzem, hogy teljesíti a kérésemet és ráadásul még le is simítja rólam az anyagot, melynek következtében a ruhám gyorsan lesiklik rólam a földre. Nem haragszok meg érte, dehogy, hiszen következő mozdulataként csókolja a nyakat, majd a vállamat és végül még a hátamat is. Érintései jól esnek és nem érzem magamat kínosan sem, hogy most már csak egy szál fehér csipkés fehérneműben állok előtte. Megfordulok, nekem ennél a kis gyengéd enyelgésnél több kell, én nem érem be ennyivel. Látom ő se, mert mozdulatomra egyből háttal a falnak szorít, ajka vadul tapad megint az enyémre. A hajamba markol közben, csókunk így egyre szenvedélyesebbé válik. Testünk egymáshoz simul, leginkább alsóbb felünk, mely érzés következtében hangosan belenyögök csókunkban. A szexuális izgalom, vágy itt lüktet körülöttünk és leginkább bennünk és más szándékom nincs is, minthogy hajszolni, kielégíteni ezt a vágyat. Kezeim hát a mellkasára vándorolnak és sietősen nekilátnak megszabadítani őt az ingétől, annyira, hogy kicsit talán közben el is szakítom a ruhaanyagot, de nem számít, csak az, hogy lekerül róla. Végigsimítok felsőtestén miközben egyre mohóbban és durvábban csókolom őt. Annyira, hogy kicsit meg is harapom az ajkát. Egyik lábam után a másikkal fonom át a derekát, miközben karjaimmal szorosan átölelem a nyakát, így csimpaszkodva belé és vonva őt közelebb magamhoz. Eszembe sincsen se magamnak, se neki megálljt parancsolni, inkább szólnék rá, hogy haladjunk tovább, de nem akarom megszakítani csókunkat, csak akkor, amikor pár pillanatra levegőért kell kapnom, hogy utána csókunk vadul folytatódjon tovább.
 

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

 - Axel Singleton elpirulni is tud? Érdekes látvány lehet! Látnom kell! – reagálok a viccelődésére mosolyon mosolyogva. Jó látni őt vidámnak szórakozottnak. A tudat pedig, hogy ezt a mosolygós, jókedvű, viccelődő énjét én csalogattam elő a lénye köré sziklaszilárdan felhúzott fal mögül, még jobb érzés. Szívesen bókolnék is neki tovább, mert szexin néz ki, nagyon jó fej velem szemben és… Olyan furcsa a kapcsolatunk, hogy nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy most ő ki nekem, de tudom, hogy fontos. Nagyon örültem, hogy amikor románcunk végett ért jóban maradtunk és nem is akarom ezért, hogy megromoljon a kapcsolatunk. – Nyugi, csak viccelek. Nem tervezek neked ennyit bókolni, mára már megvan a napi bókadagod bőven. Talán még a heti is – teszem hozzá viccelődve kicsit.
- Csak egy-két dolog? Ejha, nagyon ügyelsz tényleg arra, hogy nehogy egót növesszek – jegyzem meg mosolyogva, még mindig poénkodva. Mert persze nem szeretném azért mégse, hogy ódákat zengjen rólam, áradozzon rólam. Örülök annak, hogy van bennem valami, pár dolog, ami miatt szimpatikusnak talál még most is. – A fiatalabb férfiaknak? Mármint a tőled fiatalabbaknak, ugye? Mert egy hétéves bókjaira nekem semmi szükségem – kérdezem meg egy cseppet komolytalanul. Gondolom persze, hogy a tőle fiatalabb férfiakra érti, legalábbis remélem, mert én a nálam öregebb pasikra bukok és ő ezt jól tudja. De miért is beszélgetek vele pasikról? Valamint ez a téma most annyira furcsán hangzik…
Jó is, hogy a téma elterelődik arra, hogy mindig megvéd, ha módjában áll. Tudom én jól ezt, ennek ellenére jól esik hallani tőle. – Tényleg megtennéd, a kedvemért? – kérdezem meg örömtől szinte már csillogó tekintettel. Mosolyog, én is mosolygok a dolgon, de tudom jól, hogy komolyan gondolhatja ezeket a szavait, a tekintete elárulja. Én pedig hiszek neki, elhiszem, hogy megvédene, nem kell milliószor elismételnie, a számba rágnia a dolgot, hiszen érzem, hogy így cselekedne. Már csak a szándéka miatt is nagyon hálás vagyok neki. – Elhiszem, hogy el is ismételnéd sokszor és meg is védenél. Valahogyan csak érzem, nem tudom pontosan megmagyarázni… Köszönöm Ax, már csak a szándékot is – mondom el neki őszintén a véleményemet a dologgal kapcsolatban. Közben megint eszembe jut, hogy tényleg sokat jelent nekem.
Végre a VIP terembe érünk, ajándékként meglep az otthona kulcsával és most a házáról beszélgetünk. – Igen, értem. Ez teljesen normális érzés. Majd ezért takarítok nálad az ágy alatt is – bólintok, és pimaszul mosolyogva hozzáteszem. – Ó, szeretnéd, ha az ágyadon történnének az események? – kérdezem meg. Ez normális esetben, olyan embereknél kiknek egyszerű a kapcsolatuk, egy flörtnek számítana. A mi esetünkben, viszont nem mert izgatottan hozzáteszem. – Ó, akkor majd társasozunk az ágyadban! – ezzel pedig sikerült elhülyéskedem a pillanatot. El is nevetem magamat, főleg azon, hogy ő az előbb nevetve viccelődött már megint. Tudom, hogy nem szeret társasozni, így nem fogom majd ráerőltetni a dolgot és el se várom tőle, hogy majd így üssük el az időt.
- Miért hibáztatnálak? Ez eddigi életem legjobb bulija lesz! – mondom, miután eldöntöm magamban, hogy szemem nem káprázott és előbb tényleg rám kacsintott és szavai kicsit flörtölőek voltak. – Egy-két kínos perc? Szerintem majd megtudok velük, veled birkózni – állítom magabiztosan. Bár tény, hogy én hamar nem bírom az alkoholt és én tuti részeg leszek, részegen meg nem igazán tudok majd megbirkózni azzal, hogy Ax is részeg és kitudja, hogyan fog kifordulni a bőréből a sok szesz miatt. Ezen nincs is sok időm gondolkozni, hamar elkezdünk inni és aztán azon kapom magam, hogy csókolózok vele és aztán megdicsérem, hogy milyen jól csókol, és most már tényleg flörtölök vele. Kész, végem van, a sok, tömény alkohol kihozta belőlem a flörtölős, rossz kislányos énemet és nem tudok magamnak megálljt parancsolni. De neki sem, ugyanis annyira hívogató az ajka és mindene, hiába az alkohol és a dohányszagnak, amik belőle áradnak, nem zavarnak azok kicsit sem.  Vonzódom hozzá, még mindig, annak ellenére, hogy az ilyesmi kapcsolatunk már rég végett ér. Mégis vágytól felhevült testem most őt akarja, alkoholtól elködösült eszemmel együtt. Gyengéden leveszi rólam a ruhát és nyakamat, vállamat, hátamat kényezteti. Ennyi elég, hogy bebizonyosodjak, bizony begerjedtem rá. A falhoz szorít, csókolózunk, az ölemnek nyomja az ágyékát, amitől én kéjesen felnyögök. Kezeimmel megmarkolom az ingét és gyorsan leveszem róla, a ruhadarab a földre hull miközben a tenyereimmel már a meztelen, kidolgozott felsőtestén simítok végig. Most ő nyög, ő ad jelet annak, hogy ő is be van gerjedve és akar engem, ezt pedig nyomatékosítja az, hogy hála neki az ingét követi is rögtön a melltartóm. Heves csókcsatánk közepette megharapom az ajkát, melyre úgy válaszol, hogy büntetésképpen nem csókol tovább, ajka a nyakamra téved és érzem, hogy kiszívás gyanánt megjelöl ott, mintha csak a tulajdona lennék. Ma éjjel az is vagyok, az övé, csak az övé. Megint csókolja arcomat, ajkamat és én közben sóhajtozok, lábaimat szorosan dereka köré fonom, erre ő megmarkolja a fenekemet, hogy megemeljen, ágyéka így megint hozzám préselődik, de ez most sokkal intenzívebb érzés, sokkal kéjesebb nyögés is hagyja el most az ajkaimat. Csípőjét is felém mozdítsa és ez kész kínzás, megint nyögök és mikor két csók között röpke szünetet tart, én is megállok, hogy levegőért kapkodjak. Most már kezd túlfűtött lenni a terem és egyre jobban szeretném őt megkapni. Hirtelen a kanapén találom magamat, őt pedig rajtam. Már megint nem csókol vissza, inkább csókokkal hinti be a nyakam, a vállam és amikor azt hinném, hogy megint visszatalál ajkaimhoz ő folytatja lejjebb az útját. Ajkaival kényezteti most már a melleimet is, nyalogatja, szívogatja őket. Közben én sóhajtozok és kéjesen nyögök, testemet kicsit ívbe feszítve. Ajka lejjebb vándorol a bugyimig, azt hiszem, hogy végre már leveszi rólam, de nem. Kínoz tovább, főleg úgy, hogy hirtelen felül és az ölébe ránt, lábam között megérzem a férfiasságát és megint nyögök. Ölemben kész forróság tombol és ő itt kínoz azzal, hogy ő már teljesen meztelen, de egy vékony csipkés anyag még elválaszt minket a gyönyörtől. Legszívesebben már nyúlnék is a ruhadarab szegélyéhez, hogy gyorsan lehúzzam magamról, ha nem markolná meg a hajamat, magához szorítva, erőszakosan csókolva. Néha bele is harap az ajkamba, talán egy ilyen vadabb mozdulatára sikerül is elérnie, hogy a vér kicsit kiserkenjen az alsó ajkamból. Felnyögök, kész lennék visszaadni neki, kétszeresen, de hajamnál fogva hátrahúzza a fejemet, testem megint ívben megfeszül és megint a kebleimet kényezteti. Csak most sokkal merészebben, ugyanis azon kapom magam, hogy leönti a melleimet valamilyen rózsaszín színű alkohollal és nyelvével lenyalogatja rólam, nyögdécselek, ő meg megharapja az egyik mellemet. Felkiáltok és nyögök is, nyelvmunkája közben ő is nyög. Ez nekem már tényleg kész kínzás, a pokol! De ha a pokol ilyen forró és szenvedéllyel teli, akkor szívesen kerülök oda, de vele együtt… De először is most én fogom őt kényeztetni, szenvedtetni a vágyban. Kényeztetésének élvezése közben egyik kezem az asztal felé nyúl, egy pohár ital után kutatva. Kicsit oda is fordítom a fejemet és megpillantok a sok itallal teli pohár között egy olyat mi jégkockákkal telített. Á, igen, ez kell nekem. Gyorsan megfogom az egyik kezembe, míg másikkal kicsit hátrébb tolom magamtól Axet, hogy egy határozott mozdulattal a mellkasára öntsem a pohár tartalmának egy részét. Pár apró kis jégkocka a férfi mellkasára potyog, kis meglepetésem így lehetőséget ad arra, hogy gyorsan lenyomjam őt a kanapéra és ráüljek a combjaira. Pimaszul vigyorgok le rá miközben a pohár maradék tartalmát is ráöntenem, szétszórva a jégkockákat az egész felsőtestén.
- Rossz fiú… Hát mit képzeltél? Hogy csak úgy szórakozhatsz velem anélkül, hogy én is szórakoznék veled? – kérdezem meg suttogva, kicsit szigorúan nézve le rá miközben kezeimet a mellkasára teszem. – Most ezért kicsit én fogok veled szórakozni… - jelentem ki eltökélten és kicsit közel hajolok a testéhez. Mindkét kezembe fogok egy-egy jégkockát a mellkasáról és az egyiket az egyik mellbimbójára, másikat a másik mellbimbójára teszem. Közben ajkam a kidolgozott mellizmai között pihenő jégkockát célozza meg, a számba kapom és így lehelek csókok a testére, egyre lejjebb és lejjebb haladva vele egyenesen. Az út közben megcsókolom így a köldökét is és aztán még ennél is lejjebb haladok, hogy hideg ajkam érintse a már igencsak nagyon meredező férfiasságát.  Először csak egyetlen egy csókot terveztem oda, de aztán még egy és még egy csókot lehelek a hímvesszőjére és csak azután találja meg az ajkaim újra az övét. Először csak megpuszilom a száját, majd a pusziból csók lesz, méghozzá szenvedélyes, ahogyan a jégkocka apró kis megmaradt darabkáját nyelvemmel átcsúsztatom az ő szájába. Mindeközben egyik kezemmel megtámaszkodok a feje mellett, míg másik kezemmel végigsimítok a felsőteste közepén, lefelé haladva, megérintem így a nemi szervének a hegyét majd egy ujjammal végig simítok rajta, végül gyengéden megmarkolom az egész kezemmel, fel-le húzta azt rajta párszor a csók közben. E tetteim közepette sóhajok és nyögések töltik be a szobát, a forróság pedig csak fokozódik. Érzem, hogy már nagyon nedves vagyok, olyannyira, hogy szerintem már az a nyamvadt bugyim, ami még mindig rajtam van feleslegesen, az is nedves, talán már kezd is átázni, ha nem ázott még át. Talán ezért ideje lenne végre levenni és rátérni a lényegre…

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

  Nevetek. Hangosan felnevetek azon, hogy ő csak szökő évente szokott elpirulni és ezért ez egy nagy csoda. Jó, tényleg nem nézem ki belőle, hogy ő az a pirulós fajta, főleg azért nem mert szinte már egy középkorú férfi, de azért megnevetett a dolog. Főleg azért mert a viccelődéseimre már most, az este elején mosolyogva reagál, és néha még viccelődik is. Örömmel tölt el és kicsit büszkévé is tesz, hogy szinte csak a kisujjamat kell megmozdítanom ahhoz, hogy előcsaljam belőle az ilyen közvetlen, vidám énjét. Valamint ez az egyik énje, amiért Koreában románcot folytattam vele és szerencsére a kis kalandunk után a mai napig elő tudom csalni belőle e lényét, és ez nagyon jó.
- Hát… Lassan kell adagolni a bókot, mert olyan, mint a drog! – nézek rá nagy komolyan, amikor ő felvont szemöldökkel néz rám. Kicsit úgy fest, mint akinek nem tetszik a dolog. Megmosolyogtat. – Csak viccelek! Persze, hogy ez csak a napi adagod volt! Ugyanis egy héten legalább két-három nap fogok neked bókolni… Azt hiszem az úgy pont jó és lesz – teszem hozzá nagy komolyan. Tényleg ráférne néha napján egy kis bókolás, hogy az önbizalma ne legyen a pincében, meg hát egyedül van és szerintem nem is nagyon flörtölget nőkkel… Hát akkor ki fog neki bókolni, ha nem én? Ki fog mosolyt csalni az arcára, ha nem én?
- Na így már nem keveslem! – mosolygom. – Akkor kölcsönösen vigyázunk egymásra, hogy a másiknak ne legyen nagy egója. Jó, ez tetszik – mondom el a véleményemet jókedvűen. Bár én csak poénkodok és gondolom, hogy talán ő is, mégis van a saját szavaim mögött komoly tartalom és szerintem az ő szavai mögött is. Hogy mindketten látunk valami olyasmit a másikban, ami megfog minket még most is. Hogy talán, még ha csak egy kicsit is, talán még… Nem. Semmi értelme ilyenen gondolkodni. Az afféle kapcsolatunknak már rég vége. Hát miért akarnék ilyenen gondolkozni?
- Á, az én korosztályomra… Igen, hát persze, hogy erre gondoltál – bólintok. Kicsit rosszul esik. Tudja, jól, hogy engem nem érdekel a saját korosztályom, hanem a tőlem jó pár évvel öregebbek. Hát akkor miért jön a saját korosztályommal? Emiatt még inkább haragszok magamra, hogy azt feltételeztem az előbb, hogy talán egy picinyke valami meg maradt a románcunkból. Nem maradt, dehogy maradt, vége már. Barátok vagyunk vagy valami fogadott testvérfélék és ez így jó. Hála az égnek, hogy elterelődik a téma.
Már csak mosolygok arra, hogy megint kijelenti, megnyomatékosítja azt, hogy sokszor elmondaná nekem, hogy ha teheti, majd megvéd mindig. Tudom, hogy így tenne, érzem legbelül és a tény, hogy e felől már most biztosítani akar, szintén jól esik. Sokat jelent nekem a gondoskodása, sőt ő maga is, hiszen már szinte csak ő van nekem, kire tényleg bármikor bármiben számíthatok. Anyámat sosem ismertem, apám meghalt, vér szerinti testvérem sosem volt, a fél maffia halott, a maradék része meg vagy hátat fordított nekem, vagy hű maradt hozzám, de ez a létszám kevés és nem bízok meg bennük, a történtek után pláne nem. Így nem maradt senkim csak Axel, kiben bízok és még kedvelem is. Így persze, hogy törődése jól esik és ennél többet nem is várok el, nem is várhatnék el tőle. Már így is sokkal több mindent adott nekem, mint én neki. Azt hiszem.
- Igazad van. Mindegyik férfi szeretné, ha ott történnek az érdekes, fontos és szórakoztató dolgok – bólintok mosolyogva. Ezt nem tudom megcáfolni és ellen érvelni se tudok úgy igazán. Leginkább azért, mert nem vagyok férfi. Ő pedig az, így sokkal jobban tudhatja nálam ezt a dolgot.
- Biztos? – kérdezem meg kicsit meglepetten és picikét elszontyolodva. Akkor húzhatom is ki a társasjátékokat a listáról, mert ő nem szereti őket. Bezzeg a szex társasjátékot igen, de azt meg nem fog velem játszani és én se vele, hiszen már rég kijelentettük, hogy azt nem játszunk többet. Oké, akkor Monopoly és társai el vannak felejtve, megértettem.
A figyelmeztetésére csak legyintek egyet. - Persze, hogy így fogom gondolni még akkor is! – teszem hozzá magabiztosan. Jó, igaz, nem tudom, hogy hogyan fog végződni ez az éjszaka és reggel mi lesz, de nem érdekel!  Most csak az jár a fejemben, hogy jól szórakozzunk mindketten.
- Igen, úgy hiszem – bólintok komolyan megnyomatékosítva szavaimat, hogy nagyon elszántan gondolom azt, mit gondolok és nem tudja megváltoztatni.
Azzal el is kezdődik most már az esténk rendesen. Minden féle ital varázsolódik az előttünk lévő asztalra, mind drága, tömény alkohol. Egyik pohár szesz megy a másik után le a torkunknak, de ezt, ahogy látom, egyikünket sem zavarja. Sőt, a sok alkohol hatása aztán hatni is kezd, talán még jobban is a kelleténél. Kifordít mindkettőnket önmagunkból és mindketten olyasmiket művelünk, mit az iszogatás előtt nem igazán mertünk csinálni a másikkal vagy egyáltalán nem is tettünk meg. Ő az ital hatására hirtelen megcsókol, én pedig visszacsókolom, aztán flörtölök vele. Egyetlen egy apró mozdulat indítja el a lavinát és az események gyorsan váltják egymást. Először leveszi rólam a ruhámat, majd csókolja a vállamat, hátamat, aztán a falhoz szorít, ajkával szinte falja az ajkamat. Minden heves, a levegő forró és hirtelenjében nem érdekel semmi más csak ő. Alkoholtól mámoros agyam többet akar, az övé is, ezért kerül le róla az ing, rólam pedig a melltartó. Köré fonom a lábaimat, vágytól izzó testünk összeér, újabb parázst szítva a tűzben… Gyorsan a kanapén landolok, sóhajok és nyögések közepette kényeztet ajkaival…. Az ölében ülök, rajta már nincsen semmi, csak a bugyim választ el minket. Vadul csókol, nem győzöm visszacsókolni, ajkamból vér serken ki, nem érdekel, csak a vágy. Leönti a melleimet alkohollal, tisztára nyalja őket, egyiket meg is harapva. Felkiáltok, és jobban kívánom őt… A következő képkocka az, hogy fekszik előttem, felsőtestén jégkockák, számban az egyik, éppen végigcsókolom a mellkasát, le egészen a férfiasságáig, oda is lehelek pár csókot és szívesen csókolnám őt ott tovább, de erőt véve magamon inkább megint megcsókolom az ajkait. A jégkocka maradványát átcsúsztatom a szájába, közben kezemmel simogatom a nemességét, míg ő a hátammal és a fenekemmel teszi ugyanezt. Csókcsatánk közben a nevemet sóhajtja, aprót nyögök válaszul, de jó érzés látni és hallani, hogy ilyen nagy hatást gyakorlok rá! De jó lenne őt a csúcsra röpíteni, ezért talán ajkaim visszatévedhetnének a férfiasságára…
De mielőtt meg tudnék mozdulni, ő máris pozíciót vált. Hirtelenjében alatta találom magamat, s csókunk egy pillanatra megszakad, e röpke idő alatt eldöntöm, hogy nem bánom, hogy nem én irányítok tovább. Nem érdekel, csak kapjam már meg őt, kínzó ez a vágy! Keze levándorol a bugyimig és azon keresztül simogatja a lábam közét. Ezzel még inkább sikerül táplálni a tüzet, mit a lábaim között érzek. Csókunk végett ér, hogy ajka követi keze útját, elidőzze a kebleimnél, újfent kényeztetve őket. Elér a nőiességemhez és csókokat lehet rá a nyelvével, édes csókokat melyek nyögdécselésre késztetnek. Közben anyag szakadását hallom, a következő pillanatban pedig már nem érzem magamon az utolsó ruhadarabot se, mely testemet fedte, most már semmi nem választ el testétől. Ezt meg is erősíti azt, hogy fejét a lábam közé fúrja rögtön és nyelvével kényeztet ott lent. Nyögések és sóhajok hagyják el ajkamat, miközben a vágyam csak fokozódik. Gyönyörteli kínzás ez, melyet ex szeretőm okoz nekem, ma éjjel újra szeretőmmé válva. Nagy munkája közben beleharap a combomba, nyögve felkiáltok és ő folytatja szorgos kis munkáját, még a kezével is. Felsikoltok, mikor munkája meghozza a gyümölcsét és még az aktus előtt sikerül elélveznem. Alkoholos elmémet így már a gyönyör mámora is átjárja, beteríti.  Élvezem a hatását, miközben ajka felfelé kalandozik, újra megtalálva az enyémet. Szenvedélyes csókot váltunk mikor megemeli a csípőmet és hirtelen, erőteljesen belém hatol. Egyszerre nyögünk fel hangosan a kéjtől, hogy testeink most megint összeforrnak, eggyé vállnak. Őrült, vad táncunk azonnal kezdetét is veszi, heves csípőmozgással kezd el döngetni, én pedig igyekszem hamar felvenni vele a tempót, miközben ölemben megint feltámad a vágy forró tüze. Akarom őt! Itt és most, ezen a kanapén, ilyen szenvedélyes és vad mozgások közepette. Nem érdekel, hogy az exem és a fogadott tesó félém, hogy így nem lenne szabad elkövetni ezt. Nem. Ez a cselekedett most helyén való, jó. Most ezt kell tennem nekem is és neki is. A mozdulatok között ébredek rá arra, hogy mennyire hiányzott nekem, főleg az ilyesfajta érintései. Ugyanis szeretem, nagyon szeretem, amikor ilyen heves, vad. Talán azért mert ilyenkor engem is ilyenné tesz, hevessé és vaddá. Ennek eredményeként a hátát simogatva vájnak körmeim belém, végigszántva a hátán a bőrt, érzem, hogy sikerül így rajta nyomot hagynom rajta, de nem érdekel.  Csak a szexuális vágy, mit mind ketten űzünk most, mint egy vadállatot, miközben mindketten vadakká vállunk. Ezt bizonyítja az, hogy megszakítja a csókunkat, kezei a vállamra siklanak, lenyomva, a kanapéra szorítva engemet. Felnyögök, vágyakozva pillantok rá, ő meg folytatja az aktust, kezeit a nyakamra helyezve, néha gyengéden rászorítva, elnyomva így a nyögéseim és sóhajaim hangját. Ebben a pozícióban, normális helyzetben, normális emberként félnék most, hogy valaki megpróbál kicsit fojtogatni, de most, én nem félek. Az ő kezébe adom az életemet, kiszolgáltatottá válok, nem ellenkezek, de hogy ellenkezek, nincs miért. Pár pillanat múlva békén hagyja a torkomat és újra csókol. Látom tekintetében a vágyat, miközben rám pillant és szemeiben látom a tükörképemet, hogy én tekintetem is vágyótól izzik. Egyszeriben megszakít mindent. A csókot és a szexet is. Távolodik! Miért távolodik tőlem? Ne! Ne távolodjon, maradjon hozzám közel és folytassa, amit elkezdett! Hirtelen durván magához ránt a csuklómnál fogva. Felszisszenek, fáj és fogadok, hogy ennek nyoma fog maradni. Kisvártatva ajka megint vadul falja az enyémet, kezeivel gyengéden kényezteti a kebleimet, mintha valami bocsánatkérés lenne. Vagy egy jól kigondolt csapda, mert azon kapom magamat, hogy megfordít és rádönt neki háttal a kanapé karfájának. Se időm, se erőm nincsen ellenkezni, rögtön tenyerét a hátamra teszi és úgy nyom le az ülőalkalmatosságra, hogy maradjak csak így szépen, nyugton miközben megint belém hatol férfiasságával és most még inkább durvábban, állatiasan kezd el mozogni bennem. Légzésem legalább olyan szaporává és hevessé válik, mint az övé. Aktusunkat mélyről jövő nyögések tarkítják, a hangfalakból jövő zene aláfestés hozzá, gyors ütemet szolgáltatva a dologhoz. Megmarkolja a hajamat, hátra, feléje húzva így a testemet. Szabad kezével a hasamat simogatja, míg nem lentebbre téved, hogy a lábam közét kényeztesse miközben még mindig vadul ostromol hátulról. Szemeimet lecsukom, sóhajok és nyögések áradata hagyja el ajkamat, nagyon élvezve a dolgot. Ajkával eközben a vállamat és a nyakamat lepi el csókokkal. Ez túl sok, túl jó.  Sóhajaim és nyögéseim ritkulnak, inkább már sikítok az élvezettől, mely átjárja az egész testemet, mindenhol ostromol, de nem enyhíti ölem forró tüzét sehol sem. Ez nem lehet kedvére, mert abbahagyja kezével a lenti részem kényeztetését és ajkamra tapasztja. Csak férfiasságával kínoz tovább a vággyal, de a tudat, hogy a keze imént még a csiklómnál kényeztetett és most a számon van és nem engedi, hogy bármilyen hangot is kiadjak… Őrjítő. Beleharapok hát az alkarjába, fogaim mélyen belemélyednek a bőrébe nyomot hagyva maguk után. Meghozza a várva várt hatást, kezét elveszi a számról. Azt viszont nem gondoltam, hogy elveszi a hajamat fogó kezét is, újra lenyom a kanapé karfájára és egy erőset rásóz a fenekemre. Az ütés miatt fájdalmat érzek, érzem, hogy piros lett tőle a fenekem, de ez az érzés élvezetté is alakul, ahogyan még egyszer és még egyszer üt meg az aktus közben. Kezeimet a kárpitba mélyesztem, lábaim megremegnek. Ütései abbamaradnak és a döngetése is. Gyengéden megfordít, hogy egymás szemeibe nézhessünk, és apró csókot lehel ajkamra miközben felkap. Mondja, hogy kapaszkodjak, de nincsen rá semmi szükség, lábaimat egyből kulcsolom köré, a karjaimmal együtt. Fenekem alá nyúlva emel meg, új csókcsatánk közepette egymás nevét leheljük az állatias tempó folytatásában hajszolva magunkat a gyönyör felé. Most is állatias tempóban csinálja, alig tudom felvenni az általa diktált ütemet. De csak sikerül és sikolyaim közepette jutok a csúcsra megint és most jön velem ő is. A nevét sikoltom, mikor magját belém lövi és forró élvezete betölti testemet, keveredve az enyémmel. Zihálva ül le a kanapéra és húz magával engemet, izzadtságcseppektől csillogó arcát a mellei közé fúrva. Én is verejtékezek, szíveink hevesen dobbannak egy ritmusra, mindketten hevesen kapkodunk levegő után. Nagyon jó menet volt, az eddigi legeslegjobb. Az egekbe repített, jól kifárasztott, megszomjaztam tőle. Hálásan mosolygok rá mikor megkínál itallal, gyorsan iszok is belőle egy nagyot, a szesz erős, égeti a torkomat, de közel sem olyan vadítóan hat rám, ahogyan ő hatott az imént. Még mindig rajta ülök mikor gyengéd, érzelmes csókot váltunk lezárásképpen.
- De, tudom... Ez a menet pedig tényleg nagyon jó volt, dejavu hatást keltő... De überelte az összeset – pihegem mosolyogva, bólintva, ahogyan még pár puha érintést lehel ajkaimra. - Egy tetoválással? Jó! Mit szólnál ahhoz, hogy ha valami szöveget csináltatnánk? – egyezek bele az ötletébe vidáman és rögtön teszek is egy javaslatot. – Mit szólnál ahhoz, hogy ha a neveinket varratnánk magunkra annak emlékéül, hogy ma este egymáséi voltunk?
Kérdezem kíváncsian várva a válaszát, közben fejemet a vállára hajtom, tenyeremet a szíve fölé helyezem, hogy érezzem szívverését és így próbálok még mindig lenyugodni. Talán le kéne már róla szállnom és felöltöznöm, de nem hiszem, hogy meg tudnám csinálni és nem is akarom. Még élvezni szeretném a közelségét és azt, hogy ma éjjel, még ha csak ma éjjelre is, de megint egymás szeretői vagyunk.
 

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0

Mosolygok arra, hogy egyetért azzal, hogy heti 2-3 nap fogok neki bókolni, mert ez lesz a jó adagmennyiség. Rendben, akkor ez tisztázódott és én örömmel fogok majd minden héten több nap is mosolyt csalni az arcára és nevetést kicsalni a hangjából. Én leszek a legjobb fogadott testvér, barát és e… ex. Különös háromféle személy lenni a számára mikor csak egy testem és egy lelkem van. Különös a kapcsolatunk is, egyedi és bonyolult, túl bonyolult. Itt vagyunk végre szemtől szemben és mégis olyan mintha valami vékony, láthatatlan fal elválasztana minket, melytől még se nézhetek rá úgy, ahogyan szeretnék, még se érinthetem meg úgy, ahogyan igazán akarom. Picit megrázom a fejem. Most már csak jó barátok vagytok Rin, verj ki minden mást a fejedből! Mondom magamnak korholóan. Mégis amikor a korosztály jön szóba, elfancsalodok. Úgy mondja ezt, mintha baj lenne a korom, hogy sok-sok évvel vagyok, fiatalabb vagyok nála, még szinte egy gyerek, ő meg már lassan egy középkorú felnőtt ember. Kicsit olyan mintha azt sugallná, hogy nem a nálam öregebbekre kéne buknom és inkább a saját korosztályomban kéne párt találnom magamnak. Kicsit olyan mintha ezzel azt sugallná, hogy bánja, ami köztünk történt, bánja, hogy ilyen fiatal vagyok hozzá.
De ez már a múlt! Lépj túl ezen végre! Hallgatok elmémre, nem akarok most ezzel foglalkozni, rágódni kettőnk kapcsolatán. Ma szórakozni akarok, jól érezni magamat, bulizni. Hiszen ez a terv és pár pillanat múlva hozzá is látunk a megvalósításához. Elkezdünk mindketten inni sok, tömény alkoholt miközben elkezdünk végre bulizni is. Az alkohol pedig kezdi ellepni az agyunkat. Már csak apró töredékek villannak be az események soron láncfüzéréből. Táncolás az asztalon… A kanapéra dőlés… Együtt táncolás… A mindent elindító csók… A pimasz kis flörtölés… A falhoz szegezés… A kanapén való landolás… Valahogy már se ruha, se melltartó rajtam. Csókok jóleső áradatát zúdítja rám, beborítva velük a testem összes részét… Ölében ülök, még rajtam van a bugyim. Miért van rajtam? Vegye le! Vegyük le! Szinte éget, hogy rajtam van! Rózsaszín lötty folyik le a melleimre, hűvöske, de nem eléggé… Jégkockával a számban csókolom végig a testét, még a férfiasságát is… Na, ez már hideg! De ez se elég, dehogy elég! Valahogy sikerül maga alá gyűrnie… Nyelvével és ujjaival egyaránt kényeztet… Sóhajok és nyögések hagyják el a számat… Megharap, felszisszenek, de csak még inkább növeli vágyamat, mely már így is éppen elég nagy… Végre megszabadít attól az apró ruhadarabtól, ezaz! Testeink egyesülnek, hogy vad táncot járva mindketten csúcsra jussunk… De ez nem ilyen egyszerű, ó, nem… Megkarmolom a hátát, ő a nyakamat markolja, majd leszorít a kanapé karfájára… Durván dönget, de én ezt élvezem, sikítok az élvezettől… Szex közben szabad kezével simogatja a lábam közét… Befogja a számat, erre én megharapom őt. Engem csak ne akarjon elhallgattatni! Büntetést kapok… Jó párszor rácsap a fenekemre… Lábaim remegnek, ölbe kap… Újabb csókcsata, heves sóhajok és egymás neveinek nyögése közepette jutunk fel a csúcsra és élvezünk el mindketten ugyanabban a pillanatban. Lihegve huppan le velem a kanapéra, közben sorosan ölel magához és nem is akarok szabadulni karjai közül. Mindketten izzadtak vagyunk és szomjasak. Italért nyúl, megkínál vele. Mohón iszok gyorsan, aztán ajkaink még egy utolsó, lágy csókra találkoznak.  Majd fejemet vállára hajtva pihenek, próbálok megnyugodni. Axel… Ó, Axel, kinek neve most ebben a pillanatban szent és sérthetetlen, révén, hogy ez volt a legjobb aktus amint valaha is átéltem vele vagy egész eddigi életemben! Ő is így gondolhatja, mert elmondja, hogy emléket akar állítani ennek az estnek, egy tetoválásként. Támogatom az ötletét, javaslom is, hogy szöveget varrattassunk magunkra, méghozzá a neveinket ő pedig lelkesen továbbviszi e gondolatot.
- Összemixelés? Jó, jó ötlet! Benne vagyok, ahogyan te is nemrég bennem voltál… - egyezek bele mosolyogva.
Fejem a vállán, kezem a szíve fölött pihen. Ő karjaival gyengéden átölel, keze gyengéden simogatja a bőrömet. Ajkai itt-ott megérintik közben a bőrömet. Elmosolyodok és jóleső sóhaj is elhagyja ajkamat, amikor már szívverésem végre normálissá válik és a levegőt se kapkodom már. Annyira jók most ezek a pillanatok! Jól esik rajta ülni, nekidőlni és csak ülni itt némán élvez a közelségét. Nem akarok felkelni róla, de tudom, hogy hamarosan muszáj lesz. Most viszont még élvezem, hogy ilyen közel vagyunk, ennyire intimen. Egyik keze arra a kezemre téved, melyet a mellkasán pihentetek, megszorítja. Kedves kis gesztus ez tőle. De miért is? Nem tudom, talán nem is számít. Csak az számít, hogy jólesik.
Pár hosszú perc múlva közli, hogy hív egy tetováló művészt. Jé, ilyen ismerőse is van? Kicsit meglepetten, de mosolyogva emelem fel a fejemet és pillantok rá. Ő erre közelebb hajol hozzám és ajkaink újra találkoznak egy újabb s tán most már tényleg az utolsó csók erejéig. Gyengéd csókja csábító, elindít bennem egy gondolatot, egy cselekvésképet, amiben szépen elkezdek rajta mozogni, újra egyesülni vele… De ez aztán mégse történik meg, elszakadunk egymástól. Letesz maga mellé, ez az elválás pedig kelletlen, mintha nem lenne helyes. Kicsit szomorú tekintettel nézem, ahogyan pohárért nyúl iszik, majd egy poharat nekem is ad. Én is iszok, lehúzom a tartalmát egyből, torkomat égeti, fejem jobban elködösül tőle, de nem számít. Ax lehajol valamiért, talán a cuccaiért és hirtelen azt veszem észre, hogy a földön ül és nevet. Én is nevetek a bénázásán. Keresése közben a fejét hátra hajtja, engem néz. Szinte csodál a tekintetével, én is csodálom őt, annyira szexin néz ki így, olyan gyönyörű szemei vannak és az a tökéletesen csókoló, hívogató ajkai…! Egyik kezét kinyújtja felém, némán hív én pedig nem ellenkezek. Közelebb megyek hozzá, föléje hajolok és egy utolsó utáni gyengéd csókot még az ajkára lehelek, majd eltávolodok tőle. Megtalálja a telefonját, tárcsázza is az a tetoválót. Hallgatom, ahogyan beszél vele, közben mosolygok és halkan kuncogok. Győzködi és közben mesél neki valamit, nem tudom mit, annyira nevetek már, hogy nem is jutnak el hozzám a szavak jelentései. Végül csak befejezi a telefonbeszélgetést és én is abbahagyom a nevetést. Megfordul, újra szembekerül velem, megint gyönyörködik a látványomban és én mosolyogva az övében. Mindig is szerettem a testét.
Azt mondja, hogy jön a tetováló és öltöznünk kell, de tette mást mond. Keze újra kinyúl értem, fejét a vállgödrömbe hajtja és csókot nyom a nyakamra. Lehunyom a szemeimet, szeretném ha tovább tartana ez a pillanat, de nem tart tovább pár pillanatnál. Feláll és öltözni kezd, közben végig engem néz. Sóhajtva én is felállok és a ruhadarabjaim keresésére indulok. Bugyi… Először a bugyimat kéne megkeresnem… Meg is találom az apró darabot, de el van szakítva… Mi? El van szakítva? Hogyan? Szomorúan ejtem vissza a földre, hát én ezt már nem tudom felvenni. Folytatom a keresésemet, megtalálom a melltartómat is, az szerencsére épp, gyorsan felveszem. Pár pillanat múlva már a ruhámat húzom fel magamra és odamegyek hozzá, hogy a cipzárját most felhúzza. Mikor ez megvan, kinyílik az ajtó és egy lány jön be rajta. Korombeli, talán. Nagyot nézek. Ő a tetováló művész?
- Ö... Mit szólnál, ha a tarkónk alá, a nyakunk hátsó részére tetoválnánk? – felelek a kérdésre kérdéssel, mikor Ax hirtelen előttem terem és kezeit a derekamra rakja. Milyen kár, hogy már nem vagyunk egyedül!
A zene még mindig dübörög, ez most jut eszembe, ahogyan Ax kiabál az éppen kipakoló tetováló lánynak. Majd exem megkéri, hogy mutassam meg hova szeretném varratni az egyesülésünket én meg megmutatom neki is és a csajnak is. A nyakam hátára szeretném, a tarkóm alá… Megmutatom és aztán megint minden felgyorsul. Ülök a kanapén, fejem előre döntve… Hajam előre hull és görcsösen szorítok egy kezet… Egy erős férfikezet, ahogyan hátul a nyakamat fájdalom éri… Égető tűszúrás… De nem is fáj igazán, közben mosolygok és vidáman, szinte már nevetve beszélek a lányhoz, aki éppen azt varrja rám, hogy „Rixel”. Majd mikor kész utána is mosolygok és magyarázok. Aztán… Aztán most én szorítom Ax kezét, miközben ő fekszik a kanapén és rá is rákerül a tetkó.
- Magunkra varratjuk az eeegyeeesüüülééést – suttogom vigyorogva a férfinak, hogy mi történik most. Közben rákacsintok és az egyik mutatóujjamat pszt! gyanánt a számhoz emelem.  Majd készen van rajta is a tetkó, feláll és aztán azt veszem észre, hogy megint csak kettesben vagyunk.
A zene most nagyon hangos, kicsit fáj, de annyira nem, hogy ne tudjak Axal lassúznia terem közepén. Homlokát az enyémre teszi, felnevetek. – Ugye tudod, hogy dilisen viselkedtél? – kérdezem és vidáman megkocogtatom a fejét. – Hahó! Van ott bent vaaalaaakiii? Ki vette el a koooomooor és kooomoooly Axi-eximet?

HAYANA[/a] OF CAUTION 2.0