turn my head and shut my eyes

doesn't even matter if I'm wrong or right

Retek hosszú napon van túl ma is a nő, ahhoz képest is, hogy ebből csak 4 órát töltött terepen. Az viszont elég intenzív edzésre sikeredett. Nem is akárhogyan. Hosszú ideje előtte van egy ügy, amit vezet egy pitinek tűnő kis díler után, akivel időről-időre összehozza újra a sors, de sosem sikerül hosszú időre hűvösre tennie. Mindig van valaki, vagy valami, ami hibádzik a gépezetben és szétesik a szépen felépített ügy. Most sincs ez másként, ma már majdnem sikerült elfognia is, de az üldözés sikertelen volt, egy zsákutcának tűnő út végén nyomát vesztette, hosszú szentségelés mellett pedig végül feladta mára.
- Megfogtad MacKenzie?
Pillant hátra sokatmondóan a kollégára, aki még tőle is lemaradva kullogott utánuk. Igen, biztos, pont úgy néz ki, mint aki éppen egy megbilincselt dílert rángat. Megforgatja a szemeit és megrázza a fejét. Észlény. Kifejezetten rühelli, mikor őt nézik ki a neme miatt amúgy, közben meg ilyen tökfilkókkal osztják egybe, bár a maga nemében is vannak elég buta példányok. Végül széttárta a kezeit és elindulva visszafelé a kocsihoz nézett rá.
- Úgy tűnik? Meglépett, de nem utoljára látott. Amit eldobott telefont, összeszedtétek? Lehet még rajta bármi fontos, ha szét is esett, bent az informatikusok tuti kiszednek belőle valamit...
Mondta el gyorsan még a fegyverét visszahelyezte a tokba és a saját telefonja után nyúlt, amin egyelőre se üzenet, se más nem volt található. Előző nap beszélt az FBI-jal, de még nem kapott semmi infót a kérése kapcsán. Nem sürgetné őket igazán, ha nem lenne fontos. Mindenesetre, már nyolc óra múlt ekkor, eljött az ideje visszavinni a papírmunkát az őrsre, ezért be is ült a volán mögé, bevárta a társát, aztán gyors fordulattal kanyarodott is ki a főútra, hogy minél előbb beérjenek.
Ennek az akciónak már több órája, a telefont és annak tartalmát nézegette még jelentést írt, az emberek egyre jobban fogytak körülötte, még végül a sok járkálás és gondolkodás közepette letelepedett egy íróasztalnál, ahol sikeresen bealudt valamikor éjfél után. Úgy körülbelül egy órácskára ütötte ki magát, amikor is csörömpölésre ébredt, a bögre szánkázott le mellőle és tört darabjaira. Felriadt, reflexből nyúlt volna a fegyveréhez, szakmai ártalom. Aztán nagy nehezen összeszedte magát, majd a bögredarabokat és körbepillantva meglátta, hogy mintha Don cuccai is itt lennének még. Elballagott a kis konyhás rész felé, feltett egy kávét, amíg lefőtt, addig még egyszer elolvasta a telefonból kiírt neveket és számokat, de egyelőre nem jutott semmire. Na meg ennek a személynek az aktája is nála volt éppen. Egyre több fiatal, gimnazista korú diák köthető hozzá, ami agyrém. Ráadásul már egy fegyveres rablás is történt a napokban, aminél őt is azonosították. Ehhez egyedül kevés lesz, Dorian meg, hát, lehet tud segíteni...
Kitöltötte a kávét, nem csak magának. Majd elindult a kihallgató felé, szinte fogadni mert volna, hogy ott találja Őt. Vigyorogva nyitott be, majd a kávét letéve leült vele szemben, egészen halkan, de úgy szólította meg, mintha égne a ház. Bántani nem akarta ezzel, de hát na, éjszakáztak már együtt... itt.
- Tőled aztán kinyírhatnának itt minket bármikor...

Words: 513 ✦ note: ...

Egy újabb ügy került lezárásra épp a lehető legrosszabbkor. Sora ma Kathyvel tölti az estét, a húgom bulizni ment, ami annyit jelent, hogy rohadtul üres lakásba kell hazamennem. Régen az ilyesmi soha sem zavart, végül is, egyedül éltem évek óta. Mióta viszont hozzám költöztek a lányok, egyszerűen nem bírom elviselni, ha egyedül kell tengődnöm a házban. Vagy inkább csak zavar, hogy valaki ma nem velem tölti az összes szabad idejét. Minden esetre, semmi kedvem sincs hazamenni. Leülök az asztalomhoz és nekiesek inkább a papírmunkának. Ha most az egyszer időben adom le a jelentést, a főnököt kiugrik majd a bőréből. Merthogy ilyenre ezer éve nem volt példa. Szeretem az utolsó utáni pillanatokig húzni az ilyen lényegtelen, unalmas dolgokat. Vagy rásózni az újoncokra. Most mégis serényen cirkálok a lapokra, figyelmesen kitöltve minden egyes részt. Próbálok finomítani, mert a főnökasszony nincs oda azért, ha a valóságot írom. Például, hogy a letartóztatásnál betonba vertem a gyanúsított fejét. Na ez helyett azt kell írnom, hogy letartóztatás közben ellenállást tanúsított, s ezért kénytelen voltam erőteljes intézkedést eszközölni. Virágnyelven odacsaptam, de mindegy. Ha nekik így jobb, nekem tényleg nem számít. Lassan telik az idő. Úgy a huszadik oldal környékén kezdenek el haza szállingózni a kollégák. Jó sok szar felhalmozódott az elmúlt napokban. Tényleg nem ártana sűrűbben irkálnom ezeket, mondjuk úgy naponta tíz perc elég lenne. De nem, én addig várok, amíg egy szép, kusza kupac nem lesz belőlük. Két óra, két rohadt óra alatt sem sikerül átrágom magam az egészen. Odébb lököm a tornyot, felugrok a székről és a kihallgató felé veszem az irányt. Szusszanok egyet, aztán befejezem! Születik meg fejemben a nagyszerű döntés. Nem ez az első ilyen alkalom. Sokszor aludtam már az említett helyen, sőt, egyéb dolgok is történtek azon falak közt.  Pillanatok alatt elnyom az álom, ami nem meglepő. Én bárhol, bármikor tudok aludni, néha másokat megdöbbentő helyzetekben is. Friss kávéillat... ez az első, mely ébredéskor fogad. Nem nyitom ki a szemem, de tudni vélem, ki nyitott be. Hangja hallatára aztán lustán elvigyorodok. Hát ki más lehetne?
-Téged nem féltelek Cass! Így, vagy úgy, elintéznéd őket! - Ásítva ülök fel és pillantok végre a nőre. Szavaim közt némi aprócska célozgatás érzékelhető. Elég rég volt már, hogy így keltem utoljára. A régi szép idők, mikor még volt társam és itt ólálkodtak az újoncok is. Rájuk sózhattam a kuli melót. De szép is volt!
-Te és a kávé.... deja vu érzésem van! - Mormogom kezemmel hátra túrva kusza tincseimet. Ilyenkor baromira érdekesen festhetek, bár, ha régebben nem panaszkodott, valószínűleg most is teljesen mindegy.
-Mond, mit szeretnél tőlem? - Nyúlok a fekete élénkítő után és kortyolok egyet. Más nő esetében, akár kedveskedésnek is vehetném a dolgot, de a velem szemben ülő kolléga, tudom, hogy csak akkor tesz ilyesmit, ha akar valamit. Vagy, ha már kapott valamit, ez utóbbi, viszont jelenleg nem történt meg. Hacsak nem vagyok alva járó. A lámpa halványan pislákol az apró szobában. Az áltükör felé vetem a pillantásom, bár tudom, hogy valószínűleg egy árva lélek sincs már itt.
-Ugye nem a neont akarod kicseréltetni velem? - Gyanakodva méregetem a nőt, majd magamba töltöm a maradék kávét is.

turn my head and shut my eyes

doesn't even matter if I'm wrong or right

Halványan ugyan, de dereng neki ébredéskor az, melyik papírt hagyta félbe, de nem igazán törődik már ezzel, inkább összetakarít és csinál egy kávét, mert ez így nem fog működni. Amit közben kiszúrt, hogy nincs egyedül, nem lepi meg, mivel konkrétan maximum 2-3 ember képes itt éjszakázni még rajta kívül, ha nagyon muszáj, de beléjük sokszor botlik. Ilyen Don is. Vigyorogva tölti ki a kávékat még visszafelé indulván felkapja a papírokat is és úgy indul neki a kihallgatónak.
Kiszúrta a villogó neont, a folyosón a kavargó dohos szagot, a feltűnő csendet, amit csak valami légyzümmögés tör meg és a lámpa kattogása olykor. Egész idilli, nem? Jó, Cassie kicsit mást kapcsol a közeghez, mint a normál emberek, vagy azért pozitívan, ami itt történt, vagy azért, amilyen következményei lettek. Utóbbit úgy értve természetesen, hogy egy letartoztatásnak. Mikor belépett, már tudta, hogy óvatosság ide vagy oda, a kávé illat minden álomból visszahozza az embert, szóval szinte fogadni, mert volna, hogy előcsalogatja legmélyebb álmából is kollégáját. A kijelentésére érkező válaszon csak elvigyorodik, aztán beleiszik a kávéjába, majd felkönyököl és tenyerével megtámasztja a fejét.
- Nyilván, aztán majd mehetek megint fegyelmi bíróság elé túlkapásért, remek.
Megforgatta a szemeit, Don az az ember volt, aki pontosan értette, hogy nagyon is megérdemelt egy-két gyomros olykor az elfogottnak, vagy pofon, mikor s mi. Csak lazán rántja meg a vállát a dologra, de igazából a kezeiben hozott papírokat igazgatja maga előtt. Miközben még mindig nem olvadt le a vigyor a képéről.
- Ez csakis azt jelentheti, hogy túl sokat éjszakázunk együtt. Megint több napos jelentések felett görcsölsz?
Érdeklődik, egyelőre semmi segítő szándék, vagy hasonló felajánlása nélkül, nyilván kölcsönösben nagyon is benne lenne, és ehhez éppen tárgyalási alapja is lenne. Végignéz a láthatóan kissé nyúzott és elfeküdt fejszerkezeten, de nem zavarja különösebben, látta már kócosabban is, kimerülve is… jó hagyjuk, mi tud újdonsággal hatni bármilyen helyzetben rá.
- Ha már így megkérdezted… - Mosolyog bájosan, majd gyorsan végigpörgetve a papírhalmot, kivesz egy férfiról szóló oldalt, akit a telefonban is megtalált, és ugyan nem mintha kihallgatna bármit, de hallotta a nevét említeni Don és egy másik kolléga között. – Tudom, hogy folyamatosan van vele valami és a napokban is, talán pont nálad előkerült, én azonban nem jutok előre, hogy kötődik a drogdíleremhez, azon túl, hogy elvileg egy rablásban is részt vett. Nem az ő terepe, sőt, közel se fegyveres bűncselekményeket követett el korábban. Inkább csalások és testi erőszak…
Mondja végig a kis monológot. Mit vár? Igazából maga se tudja, de hátha Don okosabb a hapsit illetően átadja a lapot, majd lesz belőle valami, az ő jelentései készen vannak amúgy is, ez meg mivel még sehogy nem áll, nem is fog elkészülni, majd beletörődik a főnök. Vagy ha nem, majd szépen néz rá és megjegyzi, hogy abban a tempóban ír jelentést majd ő is, amilyenben engedélyt szoktak kapni beavatkozásra, ha kérni kell… akkor aztán szava se lehet, ezek a folyamatok olyanok, hogy még egy meztelen csiga is másik államba szökik addig.
- A neon amúgy nagyjából az idekerülésem óta havi egyszer elcsesződik, a pislogása legalább olyan deja vu, mint a kávé.
Vigyorog rá, majd megint beleiszik a kávéjába, összefogja a haját, aztán a maga előtt szétcsúszott papírokat rendezi össze, még Don talán rászánja magát, hogy legalább elvegye és annyit mondjon, megnézi a saját cuccainál. Mondjuk fogalma sincs ez mennyit vesz igénybe, ő maga túl precíz ebben és mindent úgy pakol el, hogy a káoszában lássa a rendet, de találkozott már olyan kollégával, aki még a saját telefonját is csak akkor találja meg, ha valaki éppen hívja és megy a hang után. Végül még azért odatesz egy mondatot, alkudozna? Sose.
- Segíthetek befejezni az alja munkát a papírokkal, ha gondolod.

Words: 604 ✦ note: ...

Kávé! Ez az a folyadék, amiért néha nap ölni tudnék, s amelyik legmélyebb álmomból is képes felébreszteni egy szempillantás alatt. Ha nem rendőr lennék, bizonyára kávét termesztenék valami random, isten háta mögötti helyen, hogy, ha kedvem tartja, akár fürödhessek is ebben a löttyben. Bár a mezőgazdaság nem épp az én műfajom. Túl unalmas és fárasztó egyben. Ha jobban belegondolok, rühellném az egészet. Hálás pillantást küldök a velem szemben ülő nő felé, de csak egy pillanatig, nehogy túlzásba vigyem. Cass nem az a spontán kedveskedő féle, én meg tartok attól, hogy mivel kell majd fizetnem a szolgálataiért.
-Én oda már megszokásból járok! - Ásítok bele unottan a mondatba. Fegyelmi bíróság, mi az nekem? Jobban ismernek ott, mint a saját munkatársaim. Tényleg csoda, hogy még nem rúgtak ki innen a fenébe. De a főnökasszony akár milyen szemét, mindig megvédi a hátsóm. Gondolom az apja miatt, hisz ő hozott ide évekkel ezelőtt. Lassan teljesen magamhoz térek....Cass arcán az a mosoly... semmi jót nem ígér.
-Attól függ, hogy kinek mi a túl sok! Egyébként eltaláltad! Bár nem görcsölök, mert épp aludtam, de igen. Utálom a papírmunkát! Mindig hegyekké fejlődik az asztalomon! - Panaszkodok egy cseppet, de ez nem is az igazán, inkább keserű ténymegállapítás. Annyira rühellem az egészet!  Muszáj rákérdeznem, hogy mégis mire megy ki a játék, mert az ösztöneim azt üvöltik, hogy ez a nő akar valamit. Csendesen, figyelemmel követem a munkatársnő beszámolóját, közben a kávét kortyolgatva.
-Nekem mondod? Legtöbbször  én is itt voltam a kávé és a neon mellett veled! Legalább hússzor kicseréltem tavaly, idén nem fogom. Neon sztrájkolok! - Visszonzom a vigyorát, majd ismét iszok a kávéból. Elveszem a felém nyújtott lapot és átfutom. Pontosan tudom, hogy miről van szó, anélkül, hogy megmozdulnék. A memóriám zseniális, mindig is az volt. Végül is, simán bejutottam annó az orvosira is, minden gond nélkül. Ez kompenzálja a lustaságom. Merthogy az viszont méltán híres erre felé.
-Hát, ha már ennyire segítőkész vagy... megbeszéltük! - Sóhajtva összekaparom a gondolataimat. Pár infóért ennyi segítség, nekem teljesen megéri. Főleg, mert keresnem sem kell a kérdéseire a válaszokat.
-Volna pár sejtésem az ügyeddel kapcsolatban. A fickó a nője által kötődhet a drogdílerhez. Kemény heroinista, némi beütéssel. Fő irányzata a fegyveres rablás volt, amikbe ezt az idiótát is belerángatta. Pár napja találtuk meg a csajt kiterítve. Agyonverték! Kitalálhatod, hogy ki a fő gyanúsított! Új tűnik testi erőszak után a gyilkosságig meg sem állt. De valami még bűzlik szerintem. Nem stimmel az egész. A tag összetört mint a ropi, mikor megtudta, hogy meghalt a macája. - Elég régóta vagyok a szakmában ahhoz, hogy felismerjem, ki az, aki szimulál, és ki nem. Legalábbis eddig nem csalódtam az ösztöneimben. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy a férfi, aki után Cass érdeklődik a nő gyilkosa. Szerintem mégse ő ütötte agyon, bizonyítékok ide, vagy oda.
-Éhes vagyok, nem rendelünk valamit? Aztán elmélyedhetünk a munkában. Kíváncsi lennék az ügyed többi részletére is! - Ha az én emberen neve előkerült az ő ügyében, az nem lehet véletlen, s mivel szerintem valami itt bűzlik, jobb ha összerakjuk az információinkat.
-Kínai kaja, pizza vagy hamburger? - Ez az élet nagy kérdése, amit Cass felé intézek. Kicsit furcsa a helyzet, mert talán még soha sem voltunk így kettesben. Ruhában és távolságot tartva. De mindennek eljön az ideje. Alapvetően bírom ezt a nőt, mármint tényleg, szex nélkül is egész jó társaság. Nem úgy, mint egyes besavanyodott, szabálymániás munkatársak.
-Inni is kérsz valamit? - Kérdezem még előhalászva a mobilom, s miután a nő válaszol, le is adom a rendelést. Ha már úgysem sietek haza, vacsora után lesz időnk átrágni magunkat a sok száraz adaton és kitöltendő jelentésen. Így talán már Sora is hazaér, mire én is.

turn my head and shut my eyes

doesn't even matter if I'm wrong or right

- Többször láttam őket, mint a családom mióta rendőr lettem, tény. De ezt nem nehéz elérni, minden apró szarra ugranak.
Vigyorog, és nem a kávé villanyozta így fel. Igen, mindketten remekül ismerik a belső ellenőrzés eljárásait, nem kell bemutatni nekik azt, hogy mivel jár, na meg miket rá nem akarnak húzni az emberre, mint hibát. Amúgy meg, egy-két atyai/anyai pofon igazán nem árt egyiknek se, látszólag amúgy sem kapták meg otthon, hiszen látjuk mivé váltak. Ettől persze ott fent nem így gondolják, mert hogy vannak jogaik. Ja, leginkább jogukban áll hallgatni, és ezt is megköszönhetik, hogy felemlegetjük legalább, inkább kötelességeik lennének, mondjuk betartani a törvényt, meg állampolgárhoz méltón viselkedni. De persze ez mit sem számít, jó a rendőrt hibáztatni, mikor csak véletlenül fejelte le a térdét az elfogott, tényleg, két másik kolléga is látta, esküsznek édesanyjuk életére, akiket amúgy már 10 éve isten nyugosztaljon, de azért na, fő a csapatszellem.
- Ezek a kis hegyek azért tudnak kifejlődni, mert vakondtúrásonként csak félretolod őket, hogy ráér ez még. Na nem mintha nem így tennék, csak kicsit előbb eszembe jut megcsináltatni...mármint, megcsinálni.
Ó, sokat sejtető mosoly a tartalmat illetően. Jól elvan ő a papírmunkával is ha kell, bár nem a kedvence, de mikor már nem, meg kedve sincs, akkor nem jön rosszul a két szép szeme, meg egyéb adottságai az irodakukacoknál, akik egy "kérlek" nyomán órák alatt leveszik a terhet a válláról, persze nem teheti ezt meg mindig, most meg eléggé benne is van még az ügyeiben. Közben nem árul zsákbamacskát, csak nem támadta le elsőre azzal, miért is lett a szokottnál is jobb munkatárs, kivételesen nem az van a dologban, ami olyan megszokott lehetne tőle. Türtőzteti magát és teljesen leköti még a bizsergő szervezetét is most az ügyön való filózás. Ha másban egyelőre nem is, ebben minden orvosával egyetértett, hogy ez a meló jót tesz neki minden tekintetben. Beleiszik a kávéba, de nem bírja ki nevetés nélkül a nosztalgikus emlegetéseket. Ó, micsoda idők, egyébként mindent összevetve, bármilyenek is legyenek a cselekedetei, nem nagyon bán meg egy pillanatot sem, kényszerbetegség ide vagy oda. Don mellett meg talán még fejlődött is kicsit, amiért valahol nyilván hálás, de nem az a fajta, aki évekig hálálkodik, köszönget és csúszik az ember után. Ez tőle totálisan életidegen.
- Neon sztrájk? Igazán... na, majd ráveszem magam én, nem hinném hogy kell egy plusz diploma mellé, bár ahogy elnézem, tuti a vezetékekben a hiba, azért megy tönkre ilyen hamar...mert azért ennyit nem használtuk...
Néz Dorian szemeibe, visszafojtva a korábbi nevetés végét és inkább leteszi a bögrét. Bár tényeket közölt, utalások ide vagy oda. Tényleg nem jellemző mostanság, hogy a kihallgatóé lenne a főszerep, egyre ritkulnak azok az ügyek ahol öt-hat embert is ki kell faggatni, így nem sokat töltenek itt az emberek munkával. Maximum alszanak ők, meg még egy-két kolléga, de az se valami hű de rengeteg. Bólint és tekintetével is tükrözi, hogy sose volt még ilyen tettre kész a segítségben, csak azért, hogy végre rátérhessen az elakadása tárgyára.
- Szóval egy nő? A helyszínen két szemtanú, vagyis az egyik túlélő a boltból, meg valami idős nő az utcából esküdtek rá, hogy kint az autóban várt egy vörös hajú nő, de mivel mellé nem szállt be rabló, csak valami fura tag, a többiek félresöpörték mint nyomot. Mit tudunk róla? Lehetett akár ő is ott? - Reagál, miközben a gyilkosságon agyal nézegetve maga előtt a holmit. Oké, hallottak már olyat, hogy az elkövető megbánást tanúsít, vagy bűntudata van, de ettől nem törnek össze elsőre mint a ropi, csak miután beismerik, és maguknak is be kell hogy ismerjék mindezt. Furcsa, nagyon is.  Nem fedi fel a még elmaradt morzsákat is, ha a két ügy összefügg, előbb vagy utóbb együtt a végére járnak. Már tényleg elég sok puzzle darab összeállt, még sincs eredmény, valahogy valami hiányzik ebből a kirakóból még. Az étel gondolatára egyértelmű sóhaj hagyja el ajkait, tudna enni.
- Legyen pizza és jöhet valami folyadék is.
Azzal, még Don rendel, arrébb pakolja a hátralévő kupacokat és a saját papírjai között pakolgat kicsit, hogy megtalálja, amivel elő akar még hozakodni. ez talán a kulcs lehet, legalábbis ő ezt gyanítja, ez már a szakterülete közelében van, így ebben nem szokott csalni a szimata. Az egyik alsó dokumentumhalmazból kihúz egy kémiai analízises lapot, amin egy még névtelen drog van, ami hasonlít, de nem azonos a jelenleg ismertekkel. Valami kevert és vélhetően trébb anyag, de egy díler nagyobbat is szakíthat, ha bemocskolja az elosztója anyagát, ám ez mindig megtorlással jár.
- A díleremet elméletileg kergeti valami maffiatag egy nagyobb tartozás és ez miatt itt. Egyelőre még nem tudjuk mi lesz ez, vajon valami új partydrog-e vagy más, de engem jobban aggaszt, hogy már egyre alsóbb korosztályokban terít, bár nem hinném, hogy saját belátásra. Megvolt eddig a maga kis köre, amivel jól keresett.

Words: 843 ✦ note: ...

-Nekem mondod? Lassan a szám se merem kinyitni, nehogy megcsapjon valakit a leheletem. - Morgok a nőre nézve, persze ez nyilván való, hogy csak tréfa, vagy sokkal inkább gúny, ugyanis tényleg mindenre ugranak azok a kutyák. Elég nyugodt ember vagyok, úgy általában, de nehogy már ne üthessek meg valakit, ha leköp. Azért van egy határ, amit a bűnözőknek is illene betartaniuk. Amíg nem teszik, addig ne panaszkodjanak a retkes túlkapások miatt. Vannak elveim, gyereket és nőt nem ütök meg, amennyiben mód van rá. De egy férfi igen is viselje el a tette következményeit, akkor is, ha éppen az azt jelenti, hogy miután eltörtem a karját, még orrba is verem. Igen, erre is volt példa.
-Én is megcsináltatnám, de a kedvenc újoncom épp a kórházi ágyat nyomja. Miatta minden a nyakamba szakadt és igaz, csak odébb túrogatom egy ideje, de ma éjjel ráérek. Csak ne lenne ilyen veszettül unalmas az egész. - Panaszkodok, mert megtehetem. Nem ez az első ilyen alkalom, bár eddig elvette az élét az utána következő hentergés, most viszont, ez nem következik be. Változik a világ, mi is változunk. Csak ez az ocsmány patkány tanya nem. Cassie szavaiból azt szűröm le, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek azért bevillannak az itt töltött események. Végül is érthető. Elég sok időt töltöttünk itt egykor, s minden arra emlékeztet, most, hogy épp úgy, csak mi ketten ülünk itt. De azt is tudjuk, hogy ezek olyan emlékek, amik nem fognak megismétlődni. Legalábbis remélem, mert ha mégis, az azt jelentené, hogy Sora kirakta a szűröm. Az pedig, kicsit sem vonzó jövőkép. Nem azért mert az előttem ülő nőt, nem tartom vonzónak, dehogy nem! Azzal is tisztában vagyok, hogy milyen eszméletlenül tapasztalt már ami a tornát illeti. Tényleg, isteni, de egyetlen gond akad vele és az összes többi nővel is. Ők nem Sora...ennyire egyszerű. Soha sem volt még egy olyan személy, aki képes elérni, hogy hűséges kutyává váljak mellette, ha erre vágyik. De ő megteszi a puszta létezésével.
-Igaz, keveset használtuk, de ha rám hallgatsz, nem is töröd magad. Úgyis kiég egy hét alatt. Engem nem zavar, ha villog. Jó ez így, kevésbé unalmas az ittlét. Vedd úgy, hogy külön hangulatfényünk van. Ilyen nincs ám a többi osztályon. Kizárólag a mi emeletünkön. Ha eszed lenne, átkéretnéd te is magad ide a diszkóba! - Viccelődök, de azt teljesen komolyan gondolom, hogy felesleges vesződnie ezzel a szarral. Engem már annyiszor megszívatott. Jóhiszeműen kicseréltem a neont, másnap megint villogott. Egy buldózer segítene csak ezen az épületen.
-Vörös haj, karcsú derék, szilikon mellek! Igazi nehéz bombázó, bizonyára nem tisztességes munkával kereste meg a pénzt a műtéteire. Ráadásul gyilkosokkal és drogosokkal fut.  Ő maga pedig, fegyveres rablásokban utazott. Te, látnod kell a nőről készült képeket.  Olyan, eszméletlen. Mintha egy angyal lőtte volna eszméletlenre magát. Határozottan lehetett ő, az ismeretlen férfi pedig, talán a bátya. Őt még keressük, ugyanis felszívódott. Valami tényleg nagyon bűzlik. Szerintem nem a lúzerünk a tettes. Talán a báty, de abból amit tudok, van rá esély, hogy ő is menekül valaki elől. - Ködös az ügy, nem is kicsit. Itt a fura nő, aki akár szupermodell is lehetett volna, helyette fegyveres bankrablásokban vett részt, a pasija egy lúzer volt és keményen tolta a heroint. Nem értem, mert kissé zakkant volt a csaj, de ez azért még így sem egészen tiszta. Persze mindenki azt hiszi, hogy az élettárs a tettes, de miután végignéztem hogy sírja tele a zsebkendőjét, én egyáltalán nem hiszem, hogy köze volt hozzá. Az a pasi hülye mint a segg, és bizonyára imádta ezt a nőt.  Túl éhes vagyok a további elmélkedéshez, ezért is hozom fel a témát. Kajáljunk, aztán nekieshetünk a dolognak. Amint Cass választ a felsorolt ételfajták közül, már tárcsázom is a megszokott pizzéria számát és leadom a rendelést. Nem kell a nőnek külön közölnie, hogy mit enne. Elég jól ismerem az ízlését, könnyedén döntök.  Némi ital hozzá és meg is vagyunk.
-Fogalmam sincs, hogy mi ez, de ismerek valakit, aki bizonyára tudja! Piti drogos srác, de a legjobb körökben mozog. Egyszer kihallgattam, azóta mindig szívesen segít. Vagy legalábbis nem szívesen, de segít. Megkérem, hogy nézzen utána a dolognak. - Előkapom a mobilt és ismét telefonálok egyet, ha új drog van a piacon, azt Mike megtudja, ebben biztos vagyok.
-Ha benne van a maffia és a két ügy kapcsolódik, akkor érthető, hogy a nő bátyja miért menekült el a városból. Túl gyorsan szívódott fel, mindenét hátra hagyta. Azt sikerült kideríteni, hogy Mexikó felé vette az irányt, de egyelőre semmi több. Ha a maffia elől menekül, kétlem, hogy a srácok egy darabban ráakadnak még. - Hangos gondolkodással ütöm el az időt, amíg a kajára és a drog felőli infókra várunk. Valamit csinálnom kell, mert a csend, baromi idegesítő, hacsak nem alszok. Most pedig, azt nyilván nem tehetem.
-Nem jutott még eszedbe, hogy átkéresd magad hozzánk? A kápszereseknél nem tudod kihasználni a tehetséged! Unalmas bagázs! - Most először szegezem neki ezt a kérdést, pedig már évek óta ismerjük egymást. Igaz, az soha sem jó, ha magán jellegű ismerős lesz az ember munkatársa. De Cassie, kiváló gyilkossági nyomozó lehetne, ha maga mögött hagyná az agy halottak részlegét.

turn my head and shut my eyes

doesn't even matter if I'm wrong or right

Lehetne kifejezetten kényes téma is számára, de közel sem az a fegyelmi eljárások, amik mögötte vannak, vagyis, amik eljutottak odáig, persze ennél jóval több ejnye-bejnye volt már, amit kapott. Készségesen átérzi Dorian helyzetét, korábban is így volt ez, hiszen egyszerűen teljesen hasonló a nézőpontjuk, a morgolódást meg a panaszkodást is elhallgatja, nem fog ezért mindent itt hagyva elmenekülni, és nem, nem csak azért mert szándéka is volt a betopogásával. Belegondolva, van, hogy meg sem próbálja magát visszafogni, mert úgy érzi, ezzel cselekszik helyes. Hát nehogy már egy nő-és gyerekbántalmazó drogos nyafogjon neki a szoros bilincs miatt, vagy mert kiugrott a válla miatta. Még nem tudják ilyenkor, mi vár rájuk a rácsok mögött, ezt a típust kifejezetten szeretik a börtönben is.
- Kórház? Mit tettél vele? - Nem bírja ki, hogy ne nevessen egy kicsit, bár szinte biztos benne, hogy semmi köze hozzá, de adja magát a visszakérdés. Elnézegetve a papírokat pedig nagyon is jól tudja, milyen rég halmozhatja. Piszkálgatja egy kicsit őket, bele-bele les, már nem a tartalmába csak a felcímkézésébe a lapoknak, ahogy végighúzza rajta az ujját és még a kávéból issza a maradékot. Figyelmét azonban az kelti fel leginkább, amit Dorian felhoz. Előhúzott a farzsebéből egy tollat, hogy a saját papírjai közé egy-két szót felvéssen az elhangzottak közben, van, amin már el lehet indulni, ez pedig felcsigázta. Ha mondani kéne valamit, ami a kényszerén túl le tudja kötni, eléggé, az egyértelműen a munkája jobb napokon. Bár az osztály önmagában elég egyhangú munkát végez, attól még tud adni jó dolgokat.
Na meg történtek is már itt csodák, persze kinek és mi marad meg emlékként, de van, ami maradandó. Egy percig se talál semmi kivetnivalót az emlékképekben, amik felvillannak előtte, azonban már más vizeken eveznek, vagyis Don teljesen, Cass pedig valahol keresi még melyik a legcsónakázhatóbb. Ha őszintének kéne lenni, nyilván benne van, ha jelet kapna, azonban már kiismerte annyira a vele szemben ülőt, hogy túl komolyra fordult az élete ehhez és nem tenné meg a szóban forgó hölgy miatt. Szerencsés nő, az biztos.
- Tény, nem lenne mivel foglalkozni, ha ez is tökéletes lenne. Nem tudom nekem való-e a diszkó életmód, bár vonzó, az biztos. Már nem csak a neon, a munka is.
Jót mulat az elképzelésen, bár ha azon múlna valóban nekiállt volna, de ahogy náluk a redőnyök helyzetén nem segít semmi szakember, ezen se fog egy csere. Néha olyan ez a kóceráj, mint ami azonnal a fejükre akar dőlni. Mióta elkezdte a pályát nem fordult meg olyan sokszor a fejében azon gondolat, hogy esetleg rossz helyen lenne, vagy máshol többet érne el, mégis vágyik valami másra amúgy. De az, hogy erre-e, az jó kérdés. Ahogy a tekintete elidőzik a villogó fényen és kivégzi a kávé utolsó kortyait, erősen koncentrál a puzzle darabjaira, amik azért összeállnak.
- Ez aztán az álom nő, bár meg sem lep, elég sok szakmabelijébe botlok az ügyek kapcsán. Bár rohadtul nem tudom összerakni a képet, minek kezd bele a fegyveres bűncselekményekbe ilyen háttérrel meg külsővel még pluszban. Mondjuk ez már nem az én asztalom, de el tudom képzelni milyen lehetett… Ő is eltűnt? Nagyon nem tetszik ez.
Pörgeti a szavakat töredékesen, de fejben közben próbálja összerakni, hogy került egy ilyen nő amellé a szerencsétlen erőszakos ember mellé, aki a csalásokhoz is kisebb-nagyobb bakik mellett értett, feltétlen egy jó pasinak se mondta volna Cassie - ízlések és pofonok -, na meg valami ügyesnek sem. Többször bukott már le, de valahogy mindig megúszta kisebb dolgokkal, mert rábizonyítani a megbízói vagy kapcsolatai miatt nem sikerült. Na, ez az, ami kifejezetten bosszantja a nőt, hogy amíg a fejeseknek esze van még a rendőrségen is képesek a sajátjaikat kipucolni a szarból. Förtelmes. Még gondolkodik és kérdést is kap, rájön, hogy nem rossz ötlet kajálni, amellett ez is egyszerűbb lesz.
- Nem szívesen, de nem tanúsít többet ellenállást, értem én. Megbízható? Egyébként elképzelésem az összetétel alapján van és nem sok jót sejtek. Látod az analízisben a két kiugró pontot? Az egyik valamilyen hígító nyoma, a másik pedig egyelőre beazonosítatlan, de valami növényi származék. Nagy valószínűséggel valami hallucinogént tartalmaz, és a sokszorosát annak, amik most a piacon futnak.
Mutogat a lapon, miközben előveszi azt a tudását, ami láthatóan árulkodik róla, miért is foglalkozik ezzel, lehet, hogy ez itt nem egy gyilkosság analizálása, de legalább annyit tud adni, ha valaki megfelelően tudja értelmezni a dolgokat.
- Ha ti eljutottatok eddig, ők már ott is vannak érte. Ha logikusan nézzük ennyi esze csak lett volna, ha előletek menekül, hogy nem hagy semmit hátra, amik között nyomozni lehetne. Ha már a cuccai, a fegyverekre nem bukkantatok rá? Elméletileg tőle is szerezhette őket a csaj, ráadásul gyanús, hogy ahogy látom a papírokon az utolsó rablásnál nem maroklőfegyverrel dolgozott, vagyis dolgoztatott. Ez nem vall rá.
Darálja le ő is hangosan a dolgokat még nézegeti a papírokat idő közben az asztal szélére felülve. Egyre bonyolultabb és szövevényesebb ez az egész. A díler a nő által kötődik a hapsihoz, ez kiderült, ettől még nem lett előrébb abban, hogy miért, ki és hogyan vette rá fegyveres bűncselekményre. Ha a nő vásárolt tőle, nyilván nem még ő dolgozná le neki… Van egy új droggal kísérletező, már fegyveres rablásban részt vett díler, akit keres, egy „bűntársa”, annak egy halott nője, meg a bátyja és a maffia. Esetleg még egy nőt a képbe, hogy kerek legyen a sztori?
- Hozzátok? Jót tenne a látványom az osztálynak, vagy mi? - Nevetett fel, kicsit kétkedően fogadta a dolgot, de érezte benne, hogy a felvetésnek súlya van. – Sokkal izgalmasabbak lennétek… Tudod mit, jussunk ennek a végére, átgondolom.

Words: 986 ✦ note: ...

Kérdésére furcsa pillantással felelek első sorban. Ez annyit fejez ki, hogy: Mégis, minek nézel te engem? Mit tettem vele? Szörnyű, hogy nem csak a nő, de az összes munkatársam azt feltételezi, hogy valami Hulk utánzat vagyok, aki rögvest csontokat tör, ha felidegesítik. Múltkor is, mikor rám sózták a kölyköt, mindenki azt várta, mikor ütöm le. Nem is értem, hogy alakulhatott ki bennük ilyen kép rólam! Bár, ha igazán belegondolok... lelki szemeim előtt sorra leperegnek azok a gyanúsítottak és néha napi munkatársak, akik testi épségét finoman fogalmazva veszélybe sodortam. Be kell, hogy lássam, rohadt hosszú a lista, már azoké, akikre egyáltalán még emlékszem. De ez a szakmánkkal jár szerintem. Minden nap csak a mocskot látjuk és nem éppen úriemberek azok, akik hozzánk kerülnek.
-Semmit! Történetesen ő pont a kedvenc újoncom. Nem azért mert csinos, bár lehet, hogy ennek is köze van hozzá! Szorgalmas csaj, annyira, hogy a szabadnapján kocsi alá ugrott, hogy rám hagyhassa az összes munkát! - Némi fekete humor lapul a szavaim között. Bizonyára nem önszántából csapatta el magát a lány, legalábbis merem remélni, hogy nem instabil lelkileg. Szóval ronda egy baleset volt, túléli, de amíg gyógyul, társ nem lévén, jelenleg tök egyedül maradtam. A meló hegyek pedig csak nőnek! Ráadásul nem is szórakoztató egész nap társaság nélkül rohangálni a gyilkosok után.
Jólesőn kortyolgatom a Casstől kapott fekete folyadékot. Közben máris a munka felé terelődik a szó. Az ő munkája felé egyelőre. Érdeklődést csikar ki belőlem, hisz olybá tűnik, hogy a két eset közt van némi összefüggés. Ha összerakjuk amink van, és most épp nem a múltban már jó párszor összerakott dolgainkra értem, hanem a puszta információinkra, akkor talán mindkét ügyet megoldhatjuk egy pillanat alatt.
-Hidd el Cassie, felénk több a bonyodalom és az izgalom, sőt, adrenalin löketből is jut bőven! Te szereted az ilyet, nem?  A diszkó lenne számodra a legtökéletesebb hely! És itt vagyok, én is! - Játékosan kacsintok egyet, de vonásaim egyértelművé teszik, hogy ez minden, csak nem felhívás egy menetre. Ez most valami más, talán mélyebb értelmű. Egy barátias gesztus, mely nem szexre, hanem együtt töltött munkaidőre akarja csábítani az alanyt. A társaságára vágyom, minden erotikus tartalom nélkül, ami azért nem hétköznapi dolog. Bár, ha jobban belegondolok, lassan bárkit elfogadnék magam mellé, csak ne kelljen egyfolytában egyedül töltenem a munkaidőt. Nyugalmam az van, de például aludni, már napok óta nem tudtam itt annyi a meló. Ma is csak azért jött össze, mert a papírokat hátra hagytam egy kis időre. És ha már meló, akkor a fejemben kattognak a fogaskerekek.
-Álom nő, az relatív! Inkább mű nő! - Morgok bele a velem szemben ülő mondandójában. Régebben én sem vetettem meg a szilikonos modell macákat, de a természetes szépségeket azért már akkoriban is többre értékeltem. Ez is nyilván való talán, ha Sorára nézünk. Rajta aztán semmi mű cucc nincs, hála az égnek. És pont így tökéletes!
-A háttér és a külső még semmi! Úgy tűnik, az ész is többnyire a nő volt! Szóval ez az egész, nekem sem világos! Egy ilyen nő fényűző életet is élhetett volna. Bár a drog csúnyán meglátszott rajta. Talán szerelmes volt a lúzerünkbe! - Amint ezt kiejtem a számon, rájövök, hogy mekkora fintora lenne az a sorsnak és ajkam széles mosolyra húzódik.
-Ennyire azért csak nem lehet vicces az élet! Mindegy, a nő halott, a pasija összeomlott és igen, a báty felszívódott. Ez utóbbit csak az eltűnése tette gyanússá. Azt hihetnénk ő a tettes, de a szavaid után, szerintem csak menekül! - Egyre biztosabb vagyok a báty ez irányú ártatlanságában. Ha közük volt a drogokhoz is, márpedig a nőnek látványosan köze volt, ha más nem fogyasztóként, akkor talán valami nagy dologba tenyereltek bele és az a majom, nem a törvény elől menekül, hanem az életéért fut. Ez is egy opció, számomra a legtetszetősebb, de túl éhes vagyok a további kombinálásokhoz. Felvetem a vacsora ötletét, és pozitív visszajelzést kapok.  Étel rendelés... hamarosan ehetek... ez jár a fejemben míg a munka ismét oldalba nem taszítja a gondolatot , s ezzel arrébb nem löki.
-Megbízható! Bízik abban, hogy így nem töröm el többé semmijét! - Vigyorgok, de lassan arcom vissza áll alaphelyzetbe, amint eszembe jut, hogy na igen, ezek az apróságok miatt hiszik azt, hogy tomboló állat vagyok valahol legbelül.
-Látom! Ezek nem túl jó hírek, még úgy sem, hogy hidegen hagynak a drogügyletek. Minél erősebb kápszer kerül terítésre, annál több lesz a bekattant agy halott és ez annyit jelent, hogy nekem is több munkám lesz! Nem tetszik a dolog! - A válla fölött pillantok a papírra, orrom megtölti a jól ismert kellemes sampon illata. Nehéz feledni a szép emlékeket. Nem esek kísértésbe, ez csupán nosztalgia, ennyi az egész. Sora vár otthon, s bár a helységben tartózkodó nő gyönyörű és remek az ágyban, asztalon, földön, bárhol ahol csak lehetséges, soha sem kockáztatnám a mostani kapcsolatom. Ahhoz túl fontos számomra.
-A srác lakása érintetlen! Ruhák, élelmiszer, fegyverek, drog és még az isten verte háziállata is ott volt. Amit csak szeretnél! Készpénzt nem találtunk csak. Azt felmarkolhatta indulás előtt, de mást nem vitt magával. Érdekes, nem? Kicsit sem próbálta eltüntetni a tetteik bizonyítékát! Ezért is gondolom, hogy nem előlünk menekül! Vagy, ha mégis, akkor ő az év barma! - Tekintetemmel követem, ahogy Cass az asztal szélére ül. Komoly tekintete a lapokat pásztázza. Hogy hányszor láttam már így? Megszámlálhatatlan alkalommal! És a legtöbbször épp ez tette még szexisebbé a szememben. Komoly, törtető nő! Most viszont, hiába nézegetem, csak egy valamit érzek. Baromi éhes vagyok!
-Hát, nem tagadom, nem jönne rosszul, valami mutatós! Bár van pár látványos munkatárs ezen az emeleten, egy sem olyan szenvedélyes, mint te! Feldobnád a hangulatot! - Viccesre veszem a figurát, de komolyan gondolom, hogy átjöhetne hozzánk. Dögös gyilkossági nyomozó? Milyen férfi tudna ellenállni neki? Lássuk be, ez rajta is segítene.
-Én, már most is marha izgalmas vagyok! - Ezzel az önelégült mondattal zárom le a témát. Átgondolja, oké, értettem. Marad a remény! Még számomra is különös, hogy csak a sok munkám felezése végett vágyok rá, mint munkatársra. Elment az eszem...

turn my head and shut my eyes

doesn't even matter if I'm wrong or right

- Kedvenc? Nagyon tudhat valamit. Szóval a szabadnapján így tudott elmenekülni előled... Válogatott módszerei lehetnek, és nagy lelkesedése. De azért remélem hamar visszatér, nem mindig lesz okom segíteni, és ez a sok szar egyszer el fog téged élve temetni...
Nevet, persze végiggondolja, hogy biztos nagyon kellemetlen szegény lánynak, ettől a helyzet Dont nézve továbbra is siralmas marad. Cassienek a stílusából adódóan azért nem minden munkatársa kedves, de akikkel jó viszonyt ápol, azért róluk ő is szokta tudni, mi van velük, na meg munkát is tud rájuk sózni. Nem létezik, hogy ilyen lusták lennének a nyomozói brigádban, aztán láss csodát. Mindenesetre a munkásviszonyon nem témázgatva sokat csapnak a közepébe, minek után Cass belefogott abba, amiért tulajdonképpen még itt gubbaszt éjjel is.
Bárhonnan nézi a két ügyet, itt ketten együtt tudnak most előre lépni, minden önös és sajátos babérlearatás nélkül, hiszen láthatóan amúgy zsákutcából zsákutcába terelődik minden. Próbál kombinálni, összefüggésről összefüggésre jutni Don kiegészítéseivel, némileg sikeresen is.
- A fények után te vagy itt a második legcsábítóbb munkahelyi körülmény, valóban. A helyzet az, hogy megfordult már párszor, bár hirtelen felindulásból, a fejemben hogy otthagyom ezeket a szerencsétleneket. Két dolognak egyszerre utánanézni képtelen egyik vagy másik, a munkatempójuk és moráljuk egyenesen siralmas, és az, ahogy az ötleteket félresöprik, mondván minek utánanézni, ha csak közvetett... Kihullik a hajam tőlük!
Panaszórát zárt is ezzel, Cass nem az, akire jellemző lenne ez, de a napokban már elég sokszor került összetűzésbe egy-egy társának már kevésbé nevezhető kollégával, akik rohadt okosnak hiszik magukat, nulla tudással és kreativitással a hátuk mögött. A másik dolog pedig, hogy azért a viccet félretéve is hajlik a dolog felé a nő, de egyelőre ezt megtartott magának, illetve most már kettejük közöttinek. Ki tudja, lehet egy nap majd betopog a dobozával vigyorogva, hogy "megjöttem". Nyilván itt is lenne pár arc, akik kevésbé fogadnák ezt jól, de ilyen az élet. Ő bajuk. Rendőrnőnk dolgozni jár ide, nem feltétlenül barátkozni, persze ő aztán pont nem hátrált ki ebből-abból korábban, ezt a mellette ténykedő pontosan jól tudja. Közben hangosan gondolkodik, meg szól is hozzá a tényekhez, de már pár lépéssel előrébb járva, visszatérve az alap problémájához, az új droghoz matat a papírjai között.
- Az a baj, ha itt valami maffiózók keze van a dologban, a nőből ennyi se maradt volna, annak kapcsán mintha valami hiányozna... De szerintem se ezek tették, egyiküknek sem volt elég indítéka, sőt, talán lehetősége se helyzetükben.
Közben az ételre felcsillan Cass fejében is a remény, nem egy rossz ötlet ez, segít jobban gondolkodni. Az informátorok megbízhatósága, lehet csak a saját területe miatt, ahol pár grammért az anyjukat is eladják páran, különösen nehéz kérdés nála. De a hallottak fényében csak bólogat. Bárhonnan nézzük a dolgot, ő se nem retten el, se nem ítéli el a hallottak miatt a kollégáját, mintha önmagát ostorozná vele, csak azt érné el, de ki olyan hülye, hogy ezt megtegye? Csak a szükséges fegyelmezés folyik itt néha kérem, nem vér.
- Bármennyire nem kedvelitek, sajnos ha mi ennyire se dolgozunk, csak több lesz bizony a munka.
Mosolyogva pillant fel rá a papírról, aztán visszarakja azt az asztalra várva, mire jutnak, közben érdeklődik. Tagadhatatlan, hogy ahogy körbenéz, majd magukon akaratlanul is elvigyorog pár szép képen, ami beugrik neki. Na, szereti ő néha jobban is a kelleténél az éjjeli műszakot, de más idők járnak, így se rossz azért. Számba véve mi lehet a dolgok mögött az ügyben, nem lepi meg, hogy mi a helyzet a lakással. Hogy minden holmi előkerült, és totálisan óvatlannak tűnik az egész. Nem ekkora balfácánok azért nincsenek, túl könnyű és egyszerű lenne a dolog, itt más van a háttérben.
- Hogyne, lennék a diszkóban az éjféli dj! Nem találtam még meg a helyem máshol sem, szóval... De ha jövök, nincs ám lazsálás, meg hegykialakítás! Rátok férnék, én is látom... Ki is itt a főnök most, akinek erre bólintani kéne?
Nevetve közli, szereti hangsúlyozni, hogy attól mert nő, igen is dolgozik és sokat tesz, bár ezt Don előtt pont nem kell, viszont van némi fenntartása az itteniekkel szemben, mondjuk, nem ismeri őket, ki tudja. Közben reménykedve pillant, mert telik az idő és az étel is közeleg, hátha a szokott cuki mosolyú fiú megint meglepi őket két sörrel, mert már ismeri a járást.