Késő van, az emberek nyűgösek, a még kihallgatásra várók hisztisek, az egész kábítószercsoport zsong és meg van őrülve, hogy most mi van, megint egy lezáratlan ügy, vagy mindenki benne van? Képtelenség pár alaknak megmagyarázni, hogy rohadtul téved, ráadásul mintha nem is egy ügyről beszélnének. Félresöprik az infók felét, mondván az nekik nem kell. Csak a dílert akarják lecsukni és az új drogot megtalálni, azzal mit sem törődve, hogy itt több van a háttérben, amit észrevehetne bárki. Igaz, hogy az ő fejében is képkockák kavarognak a Doriannal való beszélgetése nyomán, próbálja végleg összetenni, mi lehet, merre lehet az ürge, mert a fülesekből azt még tudni véli, hogy él. Lehet, ha megfogná, ki lehetne belőle húzni valamit. Nem egyszerű ez. Cassie a fejét rázva lépett ki és cseszte rájuk az ajtót. Jó, kezd némileg ingerülté is válni, de közel sem agresszió vagy a kényszerei vannak ennek hátterében, inkább az emberi hülyeség. A legapróbb összefüggésekre is neki kellett rávilágítani, erre még le is próbálta egy új kolléga csitítani. Csak mert más van a nadrágjában, már mindjárt főnöknek hiszi magát. Szemforgatva trappolt vissza az asztalához, előhúzta azokat a bizonyítékokat, amik vannak és kereste mi hiányzik. Leginkább az pöccintette be, hogy a ma behozott 16 éves kis fruskáktól hármat kérdeztek, majd kiengedték őket. Pedig a drogot i megtalálták náluk… És akkor őt viszik fegyelmire, ha már bezárkózik valakivel egy irodába. - Nem érdekel Hoppkins az elméleted, marhára nem. Hagyd oda bent, vagy hallgass róla mélyen. Nem, képzeld nem vagyok morcos és hisztis, szimplán baromira untat a marhaságotok. Egy apró, de biztos nyom is elég lenne a gyanúja bizonyításához és nem topognának a „de erre nincs bizonyíték”, „ez nem is drogos”, „neki nincs köze a dílerhez” mezőkön. Kénytelen volt az irányítást a saját kezébe venni, nem éppen etikusan cselekedve kobozta el a két fiatal telefonját, ami látszólag totálisan le van pucolva, a saját informatikusaikba jelenleg nem fektet túl sok bizalmat, maradt a kérdezősködés utáni kis lehetőség egy közszájon forgó személy, Darton nyomán. Hm, nagyjából ennyit tudott az ürgéről, hogy varázsol a géppel és ez a neve, de hát muszáj lesz a kezébe helyezni a sorsát. Késő volt, de ahogy ismeri ezeket, biztos nem szabadultak még ki a gépek mögül, így miután elindultak haza a többiek, fogta a két mobilt meg az aktát és átbandukolt hozzá, illedelmet nem sokat vitt, de azért mielőtt berontott volna kopogott kettőt, mintha. Határozott tekintettel nézett körbe célt ért-e, de már beszélni is kezdett. - Darton? Szükségem lenne egy kis segítségre, ígérem, meghálálom…
Újabb átkozottul hosszú nap lesz ezt már most érzem a csontjaimban és az előttem tornyosuló emailek és tech dolgok hadáról. Mindhez van egy akta, és egy feladat, konkrétan olyan az asztalom mint valami használt műszaki cucc kereskedés, itt egy pár mobil, pár laptip, egy pc és néhány szalag, meg felvétel... Egek, mire vállalkoztam én, amikor ezt a munkát elvállaltam, de még mindig jobb mintha a rácsok mögött kellene ülnöm. Kellemetlen gondolat ahogy eszembe jut, meg is borzongok ahogy hátradőlök a forgós székemben és lassan ebéd szünetet tartok magamnak. Aztán folytatódnak a végeláthatatlan rutin feladatok, és egy üresnek hitt telefonból sem nagy meló kiédesgetni az információkat, csak unalmas, igazából nem jelent kihívás, nem úgy mint az a fajta program amit magam építgetek otthon, és minden mütyűröm össze van kötve egymással szóval... haladok a technikával. És most is egy újabb laptopon repkednek az ujjaim, és már futtatom is a kódsorozatot, ami meghatározott címszavakra keres, és lám lám máris ott van a találat, igen, megint kapok majd egy vállon veregetést. De jó lesz nekem, na mindegy, nem igazán foglalkoztat már ez a dolog, inkább hozok be egy automatás kis kávét, és folytatom a pötyögést, és közben a fülesemben szól a zene. Ilyen hipszter cucc, nagy és fekete, remekül lehet koncentrálni és nem hallom a kinti kis zajokat az ipod meg fel töltve zenékre de bárhová csatlakoztatom és az aksi is feltöltődik. Hosszú órák telnek el, és lassan jóval a munkaidőmön túl vagyok, mikor bejön még egy megbízás ami sos, így lemondok arról a tervemről hogy ma korán fekszem le, és nézek valami ostoba filmet, vagy játszok pár meccset. Ennek most lőttek kb, csodálatos. - Én vagyok - jelentem ki mikor valaki berongyol az irodába ami már évek óta az enyém, és nem túl nagy de legalább egyedül elférek, és eddig nem akartak rám sózni semmiféle irodatársat. Hála az égnek. - Jah mindenki ígéri, mindegy. Miben kellene segítség? - söpröm el a morgolódásom, azt ráérek később is majd, ha itt végzet. A belépő rendőrnőre nézek, és nem kétlem hogy ő viszont aktív, és hajkurássza a gazembereket. Kinyújtom a kezem azok után amiket hozott nekem, és szemügyre veszem a két telefont, az egyik nem is képernyőzáras. A másik igen de nem fog ki rajtam. - Szóval... mi kell, mit keressek? Telefon számok, kimenő, bejövő hívások, képek, adatok, mi érdekel? - huppanok vissza a fotelembe és máris elkezdek nyúlkálni és csatlakoztatom a két telefont a fő gépemhez az anyahajóhoz, és elkezdem lefuttatni a titkos adatokat kimutató spéci programom.
Cassandra F. MacKenzie
Playby :
▲megan fox▼
Tartózkodási hely :
▲honolulu▼
Job/hobbies :
▲túlélni▼
Csoport :
▲rendőrök▼
Hozzászólások száma :
98
Join date :
2015. Jun. 27.
Age :
36
Tárgy: Re: Jesse & Cassie 2015-07-10, 17:01
I'm following the map that leads to you
the map that leads to u, ain't nothing I can do
Pár pillanat erejéig talán, előfordulhat, esetleg lehet, hogy megesett vele egy olyan kósza gondolat, miszerint nem kéne önfejűen saját áskálódásba kezdenie, ehhez pedig megkeresni azt, aki tényleg segíthet neki, kikerülve a jelenlegi kollégáit. Csúnya dolog, de mit tehet az ember lánya, ha ez a hatásos. Nem kis feltűnéssel szelte át a folyosót, van pár újonc, akiktől mindig megkapja az elismerő pillantásokat, ő pedig előszeretettel veszi elő legcsábosabb tekintetét, ezzel egyik-másik figyelmét jól elterelve. Most is éppen sikerült elérnie, hogy az egyikük ráborítsa a másikra a kávét, egy hátsó sarokban toporgó pedig hozzátűzze az aktához a nyakkendőjét. Vigyorogva rázta meg a fejét, mikor elért az ajtóhoz, amin minimális kopogtatás után határozott szavakkal lépet be lengetve a telefonokat. - Csak fogj szavamon. Bár disneyland belépőt nem tudok szerezni, de tényleg bármi jöhet. Mosolygott rá, még ő elvette tőle a cuccokat. Cassie alapvetően nem jótékonykodó típus, de ha neki segítenek, azt képes viszonozni, leginkább a komoly és előremozdító segítséget, na jó, meg tegyük hozzá, hogy általában mindent bevet a céljai eléréséhez, pillanatok alatt forog mindig az agya új lehetőségek után, és bár telefonokkal érkezett, lenne még valami, de előbb lássuk mire jut ezekkel. - Több ügy is egybefut és kiderülne miért, h ezzel előrébb jutnánk, a mi infózsenijeinket inkább hagyjuk. De ahogy hallom te képes vagy rá, hogy segíts. Letörölték, de gondolom ez neked nem gond. Az elmúlt egy hétből, délelőtti, ami azt jelenti, hogy úgy 9-11 közötti időközből, egyező szám a két telefonon, főleg sms-ek formájában. Darálja le gyorsan, még összefont karokkal sétál mellé. Nem fog köntörfalazni vagy körbejárni a témát hússzor, maguk között vannak, ráadásul kolléga, és az egyenes beszéd előrébb visz. Tudja mit akar, a kérdés megszerezhető-e. Meg ezen kívül lennének még elindulási lapjai, de lássuk előbb ezt. - Nyilván már az sms is segítség lenne, de meg kell találnom a tulajt. Nem értek annyira hozzá, de szám, vagy esetlegesen arra indított aktív hívás alapján megtalálni valakit, ha feltételezzük, hogy nála van még a telefon, mennyire lehetséges? Nem egyszer adta már ki magát leendő vásárlónak dílerek felé, ezzel jár, viszont nem biztos, hogy csupán ezzel elő tudná csalogatni, a sima bemérés nem feltétlenül biztos hogy működik, de egy próbát megér. Nagyon jó lenne már valahogy ennek a végére járni, mert pillanatnyilag nagyon felcseszi az agyát, hogy másik osztályok kettő vagy három ügyet is lezárnak, még ők csak félresöpörnék őket. Figyeli és várja mire jutnak, túl sokat se akar kérni, de az ki fog derülni, mi az, ami még teljesíthető. Viszont, mert ez is előfordulhat, ha itt nem bukkannak érdemileg semmire, akkor kreatívabban kell a dologhoz hozzáállnia, de nem igazán tudná kivárni még megkapná hozzá az engedélyeket. Érik benne az a gondolat, amit Dorian ültetett el a fejében, hogy ez az osztály kevés lesz kibontakoznia.