Lassan és kissé imbolyogva sétálok a szállodám luxus hajójának fedélzetén. Láthatóan nem érzem túl jó magam bár hála a komoly arc kifejezésnek és a nem átlagos akaraterőmnek, remélhetőleg elégé eltudom titkolni, hogy az ájulás szélén vagyok. Az egész történet két nappal ezelőtt kezdődött, amikor a titkárnők kitalálta, hogy a hétvégén próbáljam ki a szállodánk által kinélt egy estére szóló séta hajókázást. Mivel elégé untam magam otthon és a Whitcher 3-ba viszont, időhiányában nem mertem belekezdeni, egy kellemes napnyi győzködés után bele igyekeztem. Pénteken szépen összepakolták a legszükségesebbeket és néhány olyan dolgot, amit egy átlag ember lehet nem vitt volna magával, ma reggel pedig felszálltam arra az említett hajóra. Mivel délelőtt még részben az elmaradt konferencia beszélgetéseket kellett pótolnom, részben az estére beiktatott pótlólagos konferencia beszélgetések miatt kialvatlanságot kellett orvosolnom semmi probléma nem volt. Ám délben jött az ebéd idő, mint kiderült a hajó nagyrészét kibérelték egy esküvőre, a szálloda vendégeinek eleve csak kisebb étkező jutott és menüt valamint műsort is hozzájuk igazították. A zajt és a rossz zenét persze még elviseltem volna, de szakács meggondolatlanul egy adag rákkoktéllal kedveskedett nekem, amit én óvatlanul el is fogyasztottam, holott minden fajta nyers étel evést határozottan ellenzek. A gyomrom pedig úgy látszik, se a félig-meddig nyers rákkal, se pedig a a hajó fokozódó himbálózásával nem elégedett, mert mihelyst kilépek az étkezőből rögtön veszekedni kezd velem és a külvilággal. Erre a testem többi része is reagál maga módján reagál, először verejtékezni, majd szédülni kezdek és lábaim pedig annyira összezavarodnak. Hol ólom nehéznek akarnak tűnni, hol pedig szinte nem is érzem őket, ami részben abból áll, hogy funkciójukkal ellentétben nem akarnak megtartani és bizony ha nem lenne korlát a szédüléssel együtt már le is döntöttek volna a lábamról. Végül elmúlt órákban elfogyasztott ételek is rájöttek, hogy nem szívesen látott vendégek, és szintén elkezdték jelezni, hogy távozni szeretnék, lehetőleg vész kijáraton. Én pedig keményen küzdök, hogy eljussak a kabinomig, ahol remélhetőleg találok valami orvosságot, vagy éppen kutya harapás szőrével, piával és cigivel feledtethetem az ebéd megpróbáltatásait.
~ Miért is mentem bele ebbe? Elkellene csak hozni, a családi Jachtot Los Angelesből. Ezt a szolgáltatást meg haladéktalanul felül fogom vizsgáltatni és ha mást nem legalább konyhát takarító személyzetet lecseréltettem. ~ Gondolkodom el, miközben a nem rég vásárolt egészen világos szürke öltönyömbe, barna divatos bőrcipőmbe és hófehér ingembe töröm magamnak az utat előre.
Szerencsére szinte senkivel se találkozom, a vendégek még javában szórakoznak, a kabinomnak a felső fedélzeten külön bejárata van, és személyzet is éppen máshol kóricál, így sikerül is megérkeznem különösebb lebukás nélkül. A kabinom ajtaján szinte be esek szűk, de minden fajta kütyüvel felszerelt előtérbe, amelyet láthatóan a tisztelemre alaposan felszereltek és kitakarítottak. Az ajtó mellett szerencsére rögtön ott van a hűtő benne pedig citrom és pohárért se kell messze menni, így gyorsan tudok egy kis citrom levet facsarni amit rögtön le is húzok. Ezt követően egy egészen kis whiskey-t töltök a pohárba, amit szintén lehúzok.
~ Már is jobb! ~ Fut át az agyamon a kicsit meggondolatlan gondolat. A szédülés valóban alább hagyott, az étel is ügy döntött, hogy marad ahol van, de a lábaimba még nincs kellő erő és a gyomromnak is van még mondani valója. Ezért rögtön le is vágom magamat a fotelban ösztönösen magammal véve, az üveget és a poharat. Miután ezeket biztonságba helyeztem egy kis asztalkán, a szivaros tárcámat el kezdem keresni, amit valahol erre fele használtam legutoljára. Közben azonban észreveszem, hogy ajtót nyitva hagytam és az ajtóban áll valaki aki egyenesen felém néz.
- Üdvözlöm! - Szólalok meg, kissé halk de még is mély hangon, ami még ilyenkor is maga hordoz valami férfias erőt. - Segíthetek valamibe? - Kérdezem meg tőle, miközben felé fordulok és tekintetemmel megpróbálom megkeresni az övét.
