Jellem: Barátságos. Marcus leginkább jóindulatú és békeszerető. Az élet minden egyes területén a nyugodt szemlélő szerepét játssza. Ha észleli mások maradiságát és baklövéseit, természetesen megvan a saját véleménye, de nagyon ritkán hergeli fel önmagát emiatt. Egyáltalán nem dühöng és nem táplál mások iránt haragot. Lehetőség szerint kerüli a feltűnést, a lármát és egyszerűen nem képes elhinni mások hogyan képesek annyit elidőzni egy tennivaló felett. Beszélgetések során mindig nyugodt és kiegyensúlyozott. Sok esetben testben-lélekben kerekded és kissé esetlen. Képes másokra csillapító hatással lenni, mert a veszekedéseket egyáltalán nem szereti. Van benne némi szeretetreméltóság és vidámság, még akkor is ha nem beszél feleslegesen. Ő nyájas, megnyugtató és tréfálkozó. Sőt tréfában ő az első. Jó megfigyelő képességének köszönhetően jobban odafigyel másokra, így hamarabb észre veszi azt ami komikus. A viccei szárazak, egyáltalán nem kerít semmiféle hosszas bevezetést nekik, hanem azonnal megragadja hallgatóit mind hanghordozásával és semmit mondó arckifejezésével. Nagyon ritkán nevet a saját viccein. Veszély esetében megőrzi higgadtságát, nem cselekszik meggondolatlanul és hirtelen. Nem, mert ő még ezekben a veszélyes pillanatokban is képes higgadtan szemlélni a helyzetet, amiben mérlegel és összehasonlít, hogy a legegyszerűbb és legbiztosabb megoldást válasza. A barátság terén nem olyan szívélyes és túláradó, mint bárki más, ezzel ellentétben azonban kitartó és hűséges. Nem hiányzik belőle sem az energikusság sem pedig az elszántság. Képes arra, hogy elhatározzon valamit és azt végre is hajtsa, de ezt természetesen nem azonnal teszi. Általában a körülményeknek vagy valaki más ráhatásának köszönhetően kényszerül cselekvésre. Ha azonban egyszer megmozdul, akkor kiderül, hogy milyen ügyes is tud lenni ha nagyon akar.

Kinézet: Kíváncsi vagy, hogy mit gondolok a kinézetemről kis bogár? Ne félj száztíz százalékban meg vagyok elégedve vele és nem irigylek másokat. Igazság szerint mondanám, hogy nézz rám és meglátod milyen a külsőm, de gondolom vagy annyira szűk látókörű s, azt látod amit mindenki más. Tehát a barna haj, barna szem eleve leköti a figyelmedet és nem veszel észre semmi mást. Miért vennél észre bármi mást amikor szívesen túrnál bele az ujjaiddal azokba a barna hajtincsekbe.De beszéljünk másról. Mondjuk az orromról, mert az van a legközelebb a szememhez. Gondolod, hogy ez a téma hosszas lesz? Ne félj, nekem is ugyanolyan semmi extrával rendelkező orrom van. Mondhatjuk azt is, hogy ugyanolyan átlagos mint a tiéd és egyáltalán nem képezi mások csúfolódásának a tárgyát. Ezután jöhet ugyebár az ajkam. Ne érdeklődj nagyon iránta, mert az ajkam sem valami nagy szám, tehát ne félj maximum csak a sok szájhúzogatástól tűnhet szélesebbnek, mint amilyen az átlagos mérete szokott lenni. Gondolom nem kell megemlítenem, hogy egészséges piros a színe, mert elég nyilvánvalóan feltűnik a számodra. Aztán véleményem szerint letérsz az államra, amit szintén békén hagyhatsz, mert említésre sem méltó ugyan olyan háromszögszerű mint a tiéd. Végül aztán a nyakam jöhet szóba, nemde bár? Nos mit mondhatnék el róla? Szeretem a nyakam, még annak ellenére is, hogy néhol elvétve látsz egy-egy nagyon halvány anyajegyet bal oldalt. A vállam. Oh igen, éppen elég határozott a személyiségem ahhoz, hogy ne kelljen arról panaszkodnom esetleg begörnyedt vagyok és nem azt súgják bárkinek mennyire határozott és kiegyensúlyozott vagyok. Igen, pontosan azt akarom mondani, hogy a vállam megfelelő módon kissé széles és akár szerencsétlenségemre még te is könnyedén sírhatsz rajta, ha más dolgod nincs. De ehhez persze szükségszerű a lábujjhegyre állásod, mert ha nem volna elég a megjelenésem akkor ráteszek egy lapáttal a magasságommal is. Ne kérdezd, hogy mekkora magas vagyok, mert nem… tényleg nem tudom. Elég ha hiszel nekem általában én vagyok az aki lenéz másokra és nem ellenkezőleg van ez. A testsúlyommal éppen ugyanez a helyzet, de ne aggódj, nem vagyok kövér sem pedig túl sovány, valahol az ideális testsúly környékén lehet erről biztosíthatlak. A karjaim, maradjunk annyiban, hogy erősek és szükség esetén éppen… hát nem elég hosszúak? Gondolom már nem érdekel a többi testrészem és inkább arra lennél kíváncsi mit hordok ugye? Hát persze! Tudtam én, hogy ennyire kíváncsi vagy és képtelen vagy tovább hallgatni a beszédemet. Szóval térjünk a ruhásszekrényem tartalmára nem igaz? Ne félj, a kellemetlen részleteket kihagyom, inkább arról beszélek, hogy közülük melyik az a darab amit szívesebben hordok. Ingek… Szeretem az ingeket, a kockástól elkezdve az egyszínűig. Ha nem volna hideg akkor lehetséges, hogy tavasztól télig csak azt hordanék. A változatosság kedvéért ott vannak a jó meleg pulóvereim, amit a nagyanyáim sok szeretettel saját kezűleg kötögetnek nekem minden évben. Így, hogy megbecsüljem az ő munkájukat azokat is büszkén hordom. De nem áll messze tőlem a kapucnis felsők viselete sem, azok annyira sejtelmessé teszik egy személy megjelenését, hogy nem lehet egykönnyen eldönteni most akkor miféle szándék vezérli őt. A nadrág – mert az alsóneműket ugyebár kihagyjuk és senkit sem érdekel – az anyagát tekintve bármi lehet ami kényelmes és jól néz ki. Ha nem tetszik a külseje legyen az farmer vagy szövetnadrág nem veszem fel. Kalapok és sapkák, hát mit mondjak róluk? Szeretek sapkákat hordani, legyen tél vagy nyár mindegy. Ha tetszik akkor természetesen felveszem és szívesen hordom, bár ez kedvtől függ. Nem kell félni, hogy egyfolytában csak ilyesmiben járok.

Cím: Na ne! Menj a fenébe!
Zene: Civil Twilight - Teardrop
Idézet: "A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!" - Honoré de Balzac idézete

Már megint rémálmai voltak, azt mondta el fog veszíteni és ettől a gondolattól az őrületbe kergeti saját magát. Persze eddig ez a legnagyobb sületlenség amit tőle halottam, mert én bizony lehet, hogy az álmaiban ilyen olyan formában meghalok, de a valóságban igenis élek. Szóval ha elképzeli az elvesztésemet akkor be tudom bizonyítani neki ez egyáltalán nincs így, nem kell egyedül élnie míg a világ a világ, mert én itt leszek neki. Hogy a rémálmának keresztbe tegyek úgy döntöttem mellé fekszem, ha felébredne újra, akkor legalább lássa milyen békésen alszom és nincs semmi baj.
– Húzódj odébb! – természetesen nem sejtette, hogy mire készülök, de amikor meglátta az ágyamról milyen nyugodtan pakolom át a párnám és a takarom felvonta a szemöldökét. Nem számított arra, hogy én tényleg be fogok feküdni mellé, csak mert nem tűröm el a nyugtalankodását, amikor én éppen, talán a legszebb álmomat álmodom.
– Mire készülsz Marcus? – mindig is az a fajta volt aki az ilyen helyzeteket félre érti, tudniillik erősen ragaszkodik ahhoz, hogy ha már valaki az ágyába kerül az legalább női egyed legyen. Én azonban a testvére voltam, méghozzá nem is akármilyen testvére, de úgy látszik a ragaszkodása csak addig tart míg félthet engem és ennél tovább már nem.
– Szerinted? Nosztalgiázom, úgy mint a régi pólyás időkben. – persze tudtam, hogy nem csak abban az időben aludtunk egymás mellett, amíg el nem kezdtünk iskolába járni addig a nap minden egyes pillanatában ha éppen anya lefektetett minket aludni akkor is egymás mellett voltunk. Csak akkor még nem volt ennyire eszes, hogy pont a homoszexualitás legyen az első ami az eszébe jusson ilyesmiről. Jó tudom, hogy nem mondta ki eddig konkrétan, de látom rajta mennyire eszement a fantáziája ha mások számára félreérthető helyzet alakulna ki. Én azonban nem félek a félreérthető helyzetektől, tudom, hogy mindkettőnknek volt már barátnője, jól meg voltunk velük és sose jutott az eszünkbe a lányokat lecserélni fiúkra. De amióta hallott valami pletykát totál véletlenül az öregünkről, hogy a kertész nem anyánk szeretője volt, hanem az övé be van szegénykém parázva. Mintha a homoszexualitás örökletes volna! Bár kit érdekel? Gyerekként sokat csatangoltam a házban, amikor úgy hitték alszom, de senkit sem kaptam el senkivel sem akció közben, szóval az egész csak félreértés lehet. Kár, hogy nem voltam ott amikor ezt a sületlenséget hallotta az én fantáziadús ikertestvérem.
– Megint mondasz meséket? – a mesék már gyerekkorunkban is lefoglalták őt, akkoriban szerettem is beszélni hozzá, mert sokszor sikerült mosolyt csalnom az arcára. Azokból azonban nem emlékszem semmire sem, csak a pillanat szüleményei voltak, mert írni és olvasni még nem tudtam, na de beszélni azt már igen.
– Nem, azért mert... – közben bevágódtam mellé, fejemet a saját párnámra tettem és a plafont figyeltem. – Holnap elkezdődik a forgatás, ha nem alszom eleget akkor egy másik színészt keresnek helyettem és azt te sem akarhatod, hogy ne keverjenek többé össze velem és ne keljen kamu autogramokat osztogatnod a nevemben. – erre felkapta a fejét, mert tény és való, hogy amikor nem vagyok mellette és a rajongók összetévesztik velem, akkor szívesen fényképezkedik és osztogatja az aláírásait. Amivel nincs semmi baj, mert tökéletesen le tudja másolni az én írásomat s, az egész majdnem hiteles.
– Hol lesz a forgatás? – ezt valójában csak holnap indulás előtt akartam elmondani neki, még a csomagjaimat is előre küldtem, hogy ne legyen róla semmi fogalma. De bizonyára hisztizik egy nagyot, csettint egyet a kezével és máris kapja a repülőjegyre a pénzt.
– A tengerparton. Éppen elraboltak és a karakterem nyöszörögve kéri vissza a pénzét, mert nem ezt ígérték neki, sehol sem látja a szörnyeket amire befizetett és a szállodai szobájába akar visszamenni. Aztán kiderül, hogy a szörnyek körülveszik őt és az elrabolói megszállottak s, legelső céljuk nyárson megsütni őt. De nem kell félned, Jasper-nek semmi baja sem lesz, csodával határos módon egy bennszülött lány aki tud ezeknek a megszállottaknak a létezéséről kimenekíti őt és a fiú hálából a szokásosat teszi a megmentőjével. Szóval... tudom, hogy semmi bajod sincs a horrorfilmekkel, de ezt ne nézd meg. A tinilányokat lehet, lázba hozná, a bennszülötteket meg lelkesítené a dolog vagy felháborítaná, attól függ mennyire ódivatúak és hagyomány tisztelőek, ha meglátják a végét. – magyaráztam, szinte már a kezeimmel is elkezdve gesztikulálni annyira beleéltem magam a mondókámba.
– Ki játssza a bennszülött lányt? – tudtam, hogy sikerült felcsigáznom az érdeklődését, ezért kissé gonoszkásan elvigyorodtam.
– Szerinted? – reméltem, hogy van ötlete és rájön tulajdonképpen kiről is lehet szó.
– Na ne! Menj a fenébe! – igen, gyakorlatilag így sikerül kirángatnom őt a képzelgéséből és egy másik irányba terelni. Ez persze addig jó amíg még örül neki s, nem jut eszébe többet kérdezősködni.
– Majd kérek tőle autogramot neked. – nyugtatom meg, még mielőtt ő kezdene el ezzel nyaggatni.
– Azt ajánlom is! Ő a kedvenc színésznőm!
– Tudom. – válaszolom vigyorogva, majd hátat fordítok neki, mert tényleg szükségem lesz arra az alvásra. Sosem tudhatom mikor lesz a forgatás alatt alkalmam pihenni egyet.