"Abe tipikusan a fasza tanárok közé tartozik. Nem nyomatja ezt az 'Én a vagyok a tanár, ti meg a kis nyikhajok' dolgot, tök jó fej és nem húz meg senkit azért, mert nem szimpi a képe. Én kifejezetten kedvelem."
"Komolyan mondom, hogy kaptam már kölcsön tőle pénzt!"
"(...) Mr. MacIntyre vállát egy golyóval lőtte át a gyanúsított, aki nem más, mint a sértett menyasszonya. A hölgyet előállítottuk, a tárgyalásig előzetes letartóztatásban marad, óvadék letételének helye nincs, tekintve, hogy fennáll a szökés veszélye. (...)"
"A cuki göndör fürtösre gondolsz? Minden reggel kint van a parton, szörfözni azt nagyon tud. Tudod... nem bánnám, ha elvinne vacsizni vagy valami... Na jó, a vacsiról lemondok, egyből mehetnénk az ágyába..."
"Sosem hittem volna, hogy belőle pont tanár lesz majd. Zűrös család, problémás volt, amikor ide járt. Arról nem is beszélve, hogy a jómadár, akivel barátkozott, mintha csak a pepitája lenne. Folyton valami zűrt kavartak annak idején."
"Néhányszor randiztunk, de nekem túlságosan is idealista egy alkat. Mármint... kicsit fura egy srác amúgy. Kedves meg minden, de róla alig tudtam meg valamit, nem nagyon szeret magáról beszélni, viszont filozófiát tanít és azzal kapcsolatban meg mindent tudok már tőle, azt is, amit nem akartam. Szerintem tuti munkamániás vagy mi."
"Jaj, hát a tanár úr az nagy arc! Nem nagyon tanultam a vizsgára, mert hát érted, az előző esti buli nagyon ott volt, meg amúgy is, Chin végre elhívott, szóval nem hagyhattam ki, csak így kimaradt az, hogy Platónról bármit is tudjak, ezért mini szoknyát vettem a vizsgára, meg dekoltált blúzt, hogy arra csak meg kapom az elégséges jegyet vagy valami. De igazából nem jött be a dolog, mert addig kérdezgetett, amíg nem mondtam pár dolgot. Volt szó valami barlang hasonlatról, ami nem tudom, hogy jött és hová, de elég sokat eldumáltunk és a végén meglett a jegyem és nem buktatott meg..."

Nem vagyok az a fajta, aki most lépett le a falvédőről, de tény, hogy nagy az emberekbe vetett hitem. Akiket megkedvelek, azokról elég nehezen mondok le vagy egyáltalán nem és nem nagyon izgat, ha emiatt bajba kerülök. A törvény és a morális erkölcseim nem mindig fedik egymást, így megesik, hogy a kettő ütközik valahol. Ennek ellenére nem keresem én a bajt, mi több, próbálom elkerülni, mondjuk úgy, hogy inkább az talál meg engem...
A hajam göndörödik és hagyom, hogy hosszabbra nőjön, én így kedvelem. A szemeim sötétbarnák, olyanok, amilyenek. A képemen mindig van némi borosta, igazság szerint, szeretek pofaszőrzetet viselni. Tudom, hogy az ábrázatom gyakran elég fancsali, de ez nem a világnak szól, azért nagy átlagban nincs világfájdalmam, egyszerűen csak ilyen a fejszerkezetem és kész.
Dohányzom, erről nincs mit mondani, szóval gyakran látni égő nikotinszállal a számban.
Az alkatom mondhatjuk, hogy kidolgozott, a szörfözés elég jól karban tart és elég nagy hódolója vagyok ennek a sportnak.

A telefon ott a kezemben, a vállamat meg épp most férceli össze egy kissé mogorva tekintetű rezidens. A marcona zsaruk odakint várakoznak, hogy felvegyék a vallomásomat, nekem meg annyi kedvem van hozzá, hogy keresztül úszni a Balti Tengert a tomboló tél legközepén. (A félreértések elkerülése végett, a jégkockára fagyó golyóim gondolata nem olyasmi, ami random élvezetet jelentene, szóval, ha lehet, akkor kihagynám eme élményt az életemből.)
Már kb. hatszor járt az ujjam Iason neve felett az érintőképernyőn, de mégis, hogy a fenébe kellene neki elmondanom, hogy a nővére, akit nem mellesleg egy napja még feleségül akartam venni, kilyuggatta a vállamat, mert annyira be volt állva a drogoktól.
Tudom, én vagyok a baromarc, mert minek kezdek olyan nővel, aki a kokainnal szorosabb kapcsolatot ápol, mint a sminkkészletével, de istenemre mondom, komolyan azt hittem, hogy képes leszek leszedni őt azokról a szarokról. Hogy miattam vagy amiatt, ami kettőnk között van... pardon volt, szóval annak okán esetleg meggondolja magát és úgy dönt, hogy abbahagyja egy életre. Mi több, új életet kezdhetünk és minden szép és jó lehet. Mind naiv-földön egy szép mesében.
Nem is tudom, annyira hinni akartam ebben, hogy baromira nem tűnt fel, a legkisebb hajlandósága sincs a leszokásra. Sokkal inkább az forgott a fejében, hogy honnan szerezze meg a zsét a következő adagra és azt hiszem nagyjából csak idáig jutott a jövő tervezgetését illetően nagyjából mindig.
Az öccse pedig a legjobb haverom, már hosszú évek óta és most fel kéne hívnom és el kellene mondanom neki, hogy fel fogom adni a nővérét a zsaruknak, mert ami sok, az sok. Nem tehetek róla, és bár a legszívesebben eltussolnám a dolgot úgy, ahogy van, a lőtt sebeket a kórház kötelező jelleggel jelenti be a rendőrségnek. Azt meg mégsem hazudhatom, hogy spontán vállba lőttem magam, mert miért is ne?!
- Ennyi, készen lennénk. Bekötözöm, víz ne érje a sebet hat hétig, utána pedig vár magára némi fizikoterápia, hogy a váll mozgásának 100%át visszanyerje. Felírok némi antibiotikumot és fájdalomcsillapítót. - darálja le a doki, én meg egy néma kussal egybekötött fejbólintással jelzem, hogy oké. Mielőtt azonban még kimenne, hogy átadja a helyét az odakint toporgó zsaruknak, megkérem, hogy adjon még nekem egy percet, amíg elintézek egy magán jellegű hívást. Most rajta a sor, hogy bólintson, aztán kimegy.
Nagy nehezen ráveszem magam, hogy felhívjam a haveromat.
- Szeva, mit csinálsz?! Figyelj, beszélnünk kéne, ráadásul elég sürgős lenne... Bent vagyok a kórházban, meglőtt. Aha. Nem. Túl élem. Itt vannak a zsaruk. Aham. Oké. Majd beszélünk. - nyomom ki a hívást. Nem először fordul elő, hogy róla esik szó közöttünk, noha nem volt soha szokásom olyasmit elmondani, amiben a kedvesem bizalmát élveztem. De van, amikor a dolgok egyszerűen kezelhetetlenné válnak...

Már két éve annak, hogy hazajöttem és tanítani kezdtem a helyi egyetemen. Új életet kezdtem és próbálom kiverni Őt a fejemből. Kívánom, hogy észhez térjen és leálljon az anyaggal. Iasontól még a mai napig rá szoktam néha érdeklődni, de igyekszem úgy, hogy azért ne tűnjön nagyon direktnek az egész. Már nem szeretem és sosem jutna eszembe felmelegíteni a kettőnk kapcsolatát, de azért rosszat nem kívánok neki. A vállamon még mindig ott a forradás, hála az égnek a karomat tökéletesen tudom használni.
A húgommal is kezd a viszonyunk jól alakulni. Még elég kicsi volt, amikor apámhoz költöztem, szóval nem csoda, hogy alig emlékezett rám. És ami a hab a tortán, Alistair is itt él, szóval mondhatni teljes a családi idill. Ráadásul Iason is ide jött, mondtam neki, hogy nálam nyugodtan meghúzhatja magát, aki rendeződnek a dolgai. Nem fordítok neki hátat, az baromi nem én lennék. Akkor sem, ha éppenséggel a törvény elől menekül, nekem meg mit az isten, pont a bátyám dolgozik a zsaruknál... hát senki élete sem tökéletes, nyilván az enyém sem...