Magas, izmos, barna hajú, kék szemű, 90kg, tetovált.
Vidám, barátságos, humoros, viccelődő, komolytalan, hiú, autóbolond, szerethető, családközpontú, sportos, ezermester, intelligens, kertész, növénybarát, rendszerető, makacs, botlábú, melegkedvelő, pontos, precíz, rendmániás, nyughatatlan, kalandvágyó, adrenalinfüggő, dohányos, húsimádó  

Úgy érzem, hogy a kulcsom túl hangosan zörög ahhoz, hogy lehetséges legyen észrevétlenül bejutnom a házba. A homlokomról az izzadtság gyöngyözik, annak tudatában, hogy bármikor lebukhatok. Akármelyik pillanatban felgyúlhat a tornácon lévő lámpa, és kiléphet rajta a feleségem, két rendőr kíséretével. Emily annyira jó teremtés! Tanárnő a helyi iskolában, besegít a menhelyen, a kórházban, az idősek otthonában. Nyári tábort szervez szegény gyerekeknek, gyűjtést rendez a hajléktalanoknak. Ő a környék szíve és lelke, egyszerűen nem tudná elviselni a gondolatot, hogy ez lett belőlem. Mióta foglalkozom én ilyen ügyekkel? Mióta vagyok ennek az egésznek a részese? Mióta verem át? Miért? Biztosan ezeket a kérdéseket tenné fel, én pedig egyikre se tudnék értelmes választ adni. Pontosan én sem tudom, hogy mikor kerültem be a bandába, hogy mikor kezdtem az egészet. Pár hónapja, vagy pár hete, esetleg egy éve? Annyira az életem része lett, hogy néha nem tudom már a napokat számon tartani. Napközben a feleségem férje vagyok, egy ügyvéd, aki mindent megtesz a klienseiért. Kertészkedem, besegítek Emilynek, építem a közös házunkat, sörözni járok a barátaimmal, de néhanapján megcsörren a telefonom. Ők hívnak. Hamis személyi kell, hamis igazolvány, segíts Ron! Különben honnan lenne ennyi pénzünk egy új házra? Hogy engedhetnénk meg magunknak, hogy bevállaljunk egy közös gyereket?
De Emily ezt nem értené meg, ő csak azt látná benne, hogy hazudtam neki, hogy eljátszadoztam a házasságunkkal, és nem csak magamat, őt is bajba sodortam.
Akárhogy is legyen a dolgokat nem lehet meg nem történté tenni. Nem tudok már kiszállni, mert mindig a nyomomban van. Egy érzés, egy gondolat. Mindig figyel, követ, megbújik valahol, hogy aztán előtérbe kerüljön, mikor az utcában elhalad egy rendőr, mikor újra meg újra belépek a bíróságra. Felemészt, kezd darabokra tépni, és már én sem tudom, hogy mit kellene tennem? Ha elmondanám valakinek azt mondaná, hogy szálljak ki, ha a bandába mondanám valakinek, azt mondaná maradjak? Most kinek higgyek?
Nagy nehezen sikerül kinyitnom a ház ajtaját. Észrevétlenül surranok be, lerúgom a cipőmet, leveszem az öltönyömet. Belépek a tusolóba, és forró vízzel próbálom lemosni magamról a törvényszegés bűnét. Megmosom a hajamat, a fogamat, ötször sikálom át a testem, mire sikerül valamennyire úgy éreznem, hogy minden rendben. Nem tudja meg senki. A rendőrök nem fognak kopogtatni, Emily nem fog rájönni. Minden marad a régi. A kanapé ugyanolyan kényelmetlen, mint volt. Mint minden este, most is arra jutok, hogy az új házunkban másmilyen lesz.