Reggel hamarabb keltem, mint a drága védencem, hagytam aludni, én meg nyugodtan elmehettem edzeni. Szép halkan léptem le a házból, na persze nem lopakodtam, csak alapból halkan szoktam kimenni a házból. Csak a jelzőlámpánál jutott eszembe, hogy azért Diana szobájába bekellett volna nézni, csak a biztonság kedvéért, de nem tettem meg. Végtére is már nem gyerek, nem kell folyton ellenőrizgetnem, és este láttam elmenni aludni, csak nem lógott ki valami vad buliba. Vagyis csak remélem, de innen megszökni? Képtelenség. Most még jobban figyelek, mert nem egy emberre hanem kettőre kell. - Jó reggelt. – intettem egyet a pultos lánynak, majd elmentem átöltözni. Nem voltak sokan, mondjuk nem csodálkoztam rajta, reggel hét óra volt, ilyenkor a normális emberek még aludtak. A nem normálisak akiknek alig van idejük korán keltek fel. De két óra edzés után már úgy gondoltam nekem is elég, így elmentem letusolni. Aztán pedig haza indultam. Beparkoltam a garázsba, csak fent vannak már, ha meg nem van egy kis időm Call of Duty-zni. - Hé Peter, láttad már a lányomat, vagy Finnt? – érdeklődöm a komornyiknál. - Nem, még egyikük sem érkezett reggelizni, szóval biztos alszanak még. De reggelizni már illendő lenne.– - Ne aggódj megyek felrázom őket. – veregetem meg a vállát, egy vigyorral. Folyamatosan dünnyög, gondolom már agyára mentek az évek. Mondjuk én sosem bírnám ezt az egészet. A testőrködés más, de a komornyikoskodást nem bírnám. Nagy léptekkel sétáltam fel az emeletre, s kopogás nélkül nyitok be Lizzie ajtaján, de a belépésem közepette fagytam meg, amikor is a lányomat is felfedeztem az ágyában. - Mi a jó büdös isten folyik itt?! – köszörülöm meg a torkomat, miután felocsúdtam a döbbenetemből. - Nem érdekel, hogy most ébresztettelek fel titeket, majd sírok, ha lesz rá időm, viszont rohadt gyorsan megmagyarázzatok nekem a dolgokat, vagy esküszöm, hogy az ablakból fogtok kilógni. – fújtattam dühösen, mint egy bika aki éppen felakar öklelni valakit. Komolyan agyvérzést fogok kapni. Ki tudja mióta tart ez, és az orrom előtt. Szégyent hoztam magamra, sose fogom feldolgozni ezt az egészet.
Diana McNiven
Playby :
•• veronika lavrova
Tartózkodási hely :
•• honolulu
Job/hobbies :
•• annoying girl
Csoport :
•• civilian
Hozzászólások száma :
14
Join date :
2015. Jun. 24.
Tárgy: Re: Diana & Finn & Brian 2015-06-26, 12:04
Az este folyamán elindultam a szobámba, mikor már kezdtem magam fáradtnak érezni. Vagyis inkább valami elnyomottság tört rám, de nem melankólia, csak egy jelzés arra, hogy kicsit pihennem kell. Igen, úgy éreztem, ezért is mentem el, de a vége az lett, hogy a szobámban csak csendben feküdtem a plafont nézve, majd ültem is egy sort, de ez mind, rohadt unalmasnak tűnt. Apuval minden olyan másmilyen, nem tudom elmagyarázni, hogy pontosan miért is, de az biztos, hogy az közrejátszik, hogy Apus vigyáz rám. Kicsit túlságosan is véd, ha tehetné egy legyet is leütne, ha az árthatna nekem, bár ez engem egy kicsit zavar. Azok után, hogy anya nem nagyon foglalkozik velen ez túl sok, de megtanulok vele élni, itt jobb a helyzet, mint otthon. Az pedig csak plusz jó, hogy nem csak én vagyok itt, hanem Finn is, akivel nem csak jól el tudok beszélgetni, sok minden másban is nagyon jól szót értünk, és ez valahogy otthonosabbá teszi ezt a helyet nekem. Nem akartam egyedül maradni, így át is mentem Finnhez, és igaz, hogy emiatt kicsit bűntudatom van, mert erről Apa nem tud, de ha meg elmondanám nekk szívrohamot kapna, vagy esetleg agyvérzés. Az ő szemében, még mindig az a kislány vagyok, akit tizenöt éve ott hagyott az anyjánál, pedig én már nem vagyok az, felnőtt nő vagyok, és igaz, hogy félek, hogy lebukok apa előtt, ettől függetlenül nem hagyok ki egy alkalmat sem, hogy Finnel lehessek. Este eszem ágában sincsen visszamenni a szobámba, hiszen eddig egyszer sem volt gond ebből, vagyis apának eszébe sem jutott benyitni, mi meg nem együtt mentünk ki, bár rizikós tudom, de már nem volt kedvem hozzá. Persze, ha tudtam volna, hogy ennek mi lesz a vége nem tettem volna ezt. Reggel apa hangjára ébredek, amint kérdőre von minket én pedig ijedten pislogok hol rá, hol pedig Finnre, akkor is, ha tudom, hogy ennek egyszer el kellett jönnie. A takarót a nyakamba húzom, úgy pislogok apára és megpróbálok valamit ki is nyögni, de nem nagyon megy. - Apu... mi... - próbálok megszólalni, de nem igen megy, tanácstalan vagyok jelenlrg ebben a helyzetben, de azt nem hagyhatom, hogy az ablakon lógasson ki minket. Engem nem fog szerintem, de Finnt sem szabad, szóval valamit össze kell itt hoznunk.
Finnegan T. Wright
Playby :
James McAvoy
Tartózkodási hely :
between the notes
Job/hobbies :
Oscar-díjas zeneszerző
Csoport :
celebrity
Hozzászólások száma :
8
Join date :
2015. Jun. 21.
Age :
37
Tárgy: Re: Diana & Finn & Brian 2015-07-03, 17:26
Majdnem egész este valamilyen hangszert bűvöltem. Sosem találtam a hangot, amit kerestem. Kora este kezdtem a hegedűvel, egészen sokáig improvizálgattam rajta, de nem lett meg... egy lebegő érzést akarok komponálni, valami olyat, amit az ember csak az űrben, az anyaméhben és a megfelelő zenében találhat meg. Lebegő, szinte meseszerű kompozícióra vágytam. De a múzsáim szokás szerint olyankor vannak totális kussban, mikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk. Se a teremin, se a gitár nem segített rajtam. Aztán mikor Booker lefeküdt aludni és Diana is visszavonult a szobájába, én is bevonultam a hálóba. Leültem a zongora elé és elengedtem kicsit az elmém. Pár billentyű leütése után rá is találtam arra, amire kerestem. Végig előttem volt. Ahogy az öröm is, mikor Diana átsettenkedett hozzám. Tudom, hogy egyszer Booker ki fog rúgni a hajam alól, ha megtudja, hogy a lánya jóval több időt tölt az én ágyamban, mint a sajátjában, de nem mintha nem tudnék félreugrani pár kósza RPG elől. A legtiltottabb dolgok mindig a legédesebbek. Nincs ez másként Dianával sem. Booker cseppet sem lágy és selymes hangjára ébredek. Jobban szeretek arra kelni, mikor a lánya nyújtózik mellettem macskásan. Kinyitom a szemeim és hangtalanul fülelek a dühöngésére, majd feljebb húzom magamon a takarót és felülök, hogy lássam Booker képét, nem érdekel most, hogy olyan a hajam, mint ahol egy tornádó vonult végig. - Neked is jó reggelt, Bookert, örülök, hogy kopogtál az ajtón. A helyzet az, hogy a lányoddal járok, de tudva, hogy hamarabb tettél volna gránátot a müzlimbe, mint, hogy megengedd így kicsit... meghasítottuk a teret és a szabályokat a dolog érdekében. Szóval... ez folyik itt. - túrok végig a hajamban sztoikus nyugalommal.
Brian McNiven
Playby :
Dwayne The Rock Johnson
Tartózkodási hely :
Lizzie mellett
Job/hobbies :
Testőr
Hozzászólások száma :
6
Join date :
2015. Jun. 23.
Tárgy: Re: Diana & Finn & Brian 2015-07-08, 21:53
Agyvérzést fogok miattuk kapni, de tényleg, és ilyen fiatalon, mint amilyen én vagyok még nem kéne, vagy igen? Nem hiszem. Meg mi az, hogy gránátot dobnék a müzlijébe? Nem igaz, csak lett volna vele egy hosszas beszélgetésem, ami most is megfog történni, csak akkor sokkal nyugodtabb lennék, mert most kedvem lenne a nyakukat megszorongatni, kb. az ájulásig mert megölni nem akarom őket. - Tudod az a nagy hiba, hogy kivételesen nincs igazad. Máskor simán felrobbantanálak. De gondolj bele a helyzetembe, a védencem jár a lányommal, mind a kettőre egyszerre tudok figyelni, nem kell mindenféle segítséget kérnem, hogy figyeljék az egyetlen gyermekem. Erre ti mit csináltok? Lóvá tesztek egy dörzsölt testőrt, ezt is megértük. Nem érdekel a kifogásotok, nem azért akarlak titeket kinyírni mert együtt vagyok, hanem mert nem mondtátok el az igazat. Akkor nyugtáztam volna két morgással, meg egy fejmosással, de ennyi. Hálátlanak vagytok, miattatok hullt ki a maradék hajam. És, ha most megbocsátotok várnak rám a nácik. – csaptam be magam mögött az ajtót, majd levonultam, hogy folytassam a náci vadászatot. Éppen az orosz földön üldöztem a kis férgeket. Levezetésnek ez is megteszi, mivel Avarosa megint nincs a városban így vele se tudok találkozni, edzeni meg már voltam, szóval a kikapcsolódásaim leredukálódtak az Xbox előtti ücsörgése, mert, hogy ma egy tapodtat nem mozdulok el itthonról az is biztos. Túlságosan is felbosszantottam magam ami akár egy apró dolog is lehetett volna. Még megkönnyítették a dolgomat, azzal, hogy összeborultak, csak nekem segítettek. Persze pár napig akkor is maradok a mérges apuci, aki megsértődött mert megtehetem, és megérdemlik.
