Meglehetősen érdekesnek bizonyult az, hogy Flynnt hazakísértem. Amikor azt mondta, hogy a szülei azt fogják hinni, hogy megint egy új srácot visz fel magához, zavartan pislogtam rá, és inkább megmondtam, hogy kint megvárom. Nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe kerülni, noha nincs semmi bajom azzal, hogy Flynn meleg, csak a szülei szekálásától akartam megóvni mind a kettőnket. Hogy miért is vagyok náluk? Mert meghívtam, és kell valami cucc neki is, amiben aludhat, meg fogkefe, stb. Tudjátok, amik kellenek az esti meg reggeli tisztálkodáshoz, ilyenek. Miután Flynn kijött a házukból, megindultunk hozzánk, és olyan harminc perc elteltével már a házunk ajtaját nyitottam. Síri csend, mint valami halottasházban laknék, de komolyan. Apa visszament LA-be, mert a munkája visszaszólította, anyáék meg évfordulóznak, vagy mit csinálnak, ezért enyém az egész ház. Néha, azért rettenetesen szar egyedül lenni ekkora négyzetméteren, és ez is ok volt, hogy áthívtam Flynn-t. – Itt volnánk. Nem valami nagy szám, de érezd magad otthon. Ha bármit kérsz, éhes vagy, esetleg szomjas, akkor nyugodtan szolgáld ki magad. A konyha arra van. –mutattam a megfelelő irányba. – A fürdőszoba az emeleten, jobbra az első ajtó. Nyugodtan nézz körbe, addig felviszem a táskád. –mosolyogva vettem le a válláról az említett tárgyat, és miután lerúgtam a cipőimet, nem törődve azzal, hogy az út kellős közepén hagytam, felmentem az emeletre. A szobámba mentem, ott letettem Flynn táskáját az egyik szabad székre, utána előkotortam a hálózsákomat, és kiterítettem a földre. A ruháimat is átvettem, jobban mondva csak egy rövidnadrágot vettem vissza, mert azért egy szál boxeralsóban mégsem lehetek a vendégem előtt, bármennyire is úgy szoktam aludni. Mezítláb ballagtam vissza a földszintre, és szemeimmel Flynnt kerestem. Mosolyogva sétáltam oda mellé, végül nyújtózkodás után szólaltam meg. – Bocs, hogy nem mentem be hozzátok, csak… nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy a szüleid piszkálnak az új srácos dologgal. Egyébként mit csináljunk: Xbox, filmezzünk vagy jakuzzi? Sőt, akár ki is mehetünk a tengerhez, ha gondolod. –nekem teljesen mindegy volt, ő a vendég. Azt tesszük, amit ő szeretne.
Valamennyire megnyugodtam mikor azt mondta, hogy inkább odakint megvár, legalább elkerültünk pár kínos kérdést a szüleim felől meg a testvérem mindentudó nézésétől is megszabadultunk. Kissé kínos lenne mivel Noah óta nem igen hoztam fel senkit a házunkba, na nem mintha annyi férfival lettem volna együtt, egyetlen egy volt meg egy másik, de vele csak álmomban érintkeztem. Ez a személy most pontosan itt áll mellettem és megkért, hogy töltsem nála az éjszakát csak az a helyzet, hogy kettőnknek mást jelent ez a dolog. Felőle csak baráti közeledés, míg bennem némi reményt ébreszt. A lehető leggyorsabban vetettem be magam a szobám ajtaján és nem törődve mit is pakolok be a hátizsákomba készültem el, hogy elhagyhassuk a szüleim házát mielőtt felébrednének. Sikeres kiszökés után már mosolyogva lépdeltem Hero mellett, néha felnézve rá és hálát adva, amiért megmentette a seggemet. Mindenki tudja miféle ember vagyok, és ez sokaknak nem tetszik. -Nyugodj meg, otthon fogom érezni magam. Amúgy nekem tetszik a lakásotok, olyan tipikus Hawaii. – bátorítóan válaszoltam vissza neki, nem törődve azzal az útmutatásokkal melyeket adott. Majd úgyis sikerül megtalálnom azokat a helyeket melyekre szükségem van. – Rendben, köszönöm addig szétnézek. – mosolyogva néztem utána majd a nappaliban lévő képeket kezdtem el nézni, meg úgy kb mindent megnéztem, ami a szobában díszként szolgált. Levetettem magamat a kanapéra és az előttem lévő újságot bújtam egészen addig míg meg nem hallottam Hero lépteit, ekkor eldobtam magamtól az újságot és felé fordultam. Talán nem kellett volna hisz mikor megláttam elég nagyot esett az állam. Mindig is tudtam, hogy jól nézhet ki ruha alatt, de most hogy látom… Kissé megviselt, eddig is tetszett, de most meg… A másik irányba fordítottam a fejemet egy hatalmas levegőt véve. Le kell nyugodnod Flynn, muszáj… -Semmi gond, igazából megóvtál pár kínos beszélgetéstől. A múltkor már azt feltételezték, hogy nemi beteg vagyok holott ugyanazzal voltam hónapok óta. Mindegy, a szüleim nem értik meg a másságunkat. – vállat vonok, majd ajánlatán töprengek el végül választok. – Menjünk le a tengerre. Ilyen rákot lehet fogni. – mosolygok, majd hatalmas lendületet véve állok fel az ajtó irányába. - De, ha mást szeretnél csinálni akkor csak szólj, nem muszáj azt tennünk, amit én akarok....
Hero Lewin
Playby :
Dylan Sprayberry
Csoport :
Sportoló
Hozzászólások száma :
193
Join date :
2015. Jun. 23.
Age :
25
Tárgy: Re: Flynn & Hero 2015-07-02, 14:46
Make an ,
unbreakable bond.
– Ezzel egyedül vagy. Számomra teljesen idegen még ez a hely, olyan… szokatlan. –hiába lakunk itt kettő éve, egyszerűen képtelen vagyok megszokni. Olyan szinten van hiányérzetem, és nem tudom, hogy mi az, ami nincs itt, és kellene ahhoz, hogy nyugodtan tudjak aludni. És most nem apára gondolok, mert nélküle tudok aludni, csak… megtalálhatatlan, hiába kutatom az emlékeimben. Mintha blokkolva lenne valamivel, vagy valami. Bólintással jeleztem, hogy nyugodtan nézzen akkor körbe, én pedig az emeleten tevékenykedtem, és végül visszamentem hozzá. A kanapén ült, rám nézett, majd gyorsan elkapta a tekintetét rólam. Nem értem, valami kínos dolog van rajtam, vagy micsoda? Gyorsan végignéztem magamon, de semmit nem fedeztem fel, így inkább megjegyzés nélkül ültem le mellé, és hallgattam végig a mondandóját. – Másságunkat? Hogy érted ezt? De figyelj… Ha ez vigasztal, akkor én ettől függetlenül is kedvellek, és tudom, hogy ez baromság, mert eddig észre se akartalak venni, most meg hirtelen kezdtem veled beszélgetni. Nincs semmilyen rossz szándékom, hidd el, csak egyszerűen nem tudom eltűrni, hogy azért bántanak valakit, mert olyan, mint amilyennek kell lennie. Szerintem te így vagy normális. –remélhetőleg nem tiportam semelyik szavammal sem a lelkébe, és nem sértettem vérig, mert néha úgy fogalmaztam, mintha bántani akartam volna. Pedig nem így volt, csak az ilyen kényes téma tud lenni, nekem meg semmi tapasztalatom nincs hozzá… Hogy ezt be is bizonyítsam, –már mint, hoyg nem megsérteni akartam– baráti ölelésben részesítettem, és mikor elengedtem, kijelentette, hogy mit szeretne. Mosolyogva keltem fel a kanapéról én is, aztán a konyha fele vettem az irányt. – Oké, nekem megfelel. A rákászás után süthetünk is kint valamit, van tűzrakó helyünk. Egyébként kénytelen leszel rá megtanítani, mert soha nem csináltam még… –zavartam pislogtam vissza rá, aztán előkaptam a kis piknikes kosarat, és mindenfélét belepakoltam, amit akkor szoktunk kivinni, mikor ott akarunk vacsorázni. – Nincs sok ötletem, egyedül meg leginkább a neten lógok, vagy futok egy kicsit, és lefekszek aludni. Szóval dög unalmas vagyok. –legalábbis én így érzem most magam. Amint megvolt mindenünk, a hátsó ajtón át indultam meg a tengerhez. A szokásos helyünkhöz vezettem Flynnt, és le-, majd kipakoltam a holmikat. – Nos, akkor taníts Sensei. –vigyorogva hajoltam meg előtte, ahogyan azt a karate illeme diktálta. Vicces lehetett, de tényleg semmi tapasztalatom nincs ebben… meg úgy a sporton kívül másban sem.
Előtte hol is laktál pontosan? És ott milyen volt? – érdeklődöm előző lakhelyéről mivel kíváncsi vagyok mindenre, aminek hozzá van közé. Igazából tök érdekes lehet, hogy eddig egy bizonyos helyen lakott most meg egy másikat kell megszoknia. Fogalmam sincs nekem miként menne ez a megszokom az új helyet dolog, szerintem elég rosszul, mert a vonzódásom miatt kissé kinéznek az emberek. Igaz, most már elfogadták a meleg házasságokat Amerika területén mégis szúrós szemmel néznek az emberek az olyanokra, akik nem pont olyanok, mint ők. És ez itt is így van, ez már többször bebizonyosodott. Nem értem miért ilyenek, legalább megnyugodhatnának, hogy több csaj marad nekik és nagyobb tóban nézhetnek maguknak párt. Akkor most mi ezen a hű de nagy gond? -Köszönöm, sajnos csak te gondolod azt, hogy normális vagyok. Az anyám szerint valami selejt vagyok, ugyanúgy mint a nővérem és rá értettem az előbb a többes számot. Ugyanis a nővérem is a saját neméhez vonzódik, ami az anyánknak kissé sok és sokáig apámat hibáztatta emiatt. Pedig nem az ő hibája, egyszerűen mi mások vagyunk… és nem értem miért hiszik azt sokan, hogy ez egy betegség. – vállat vonok, majd inkább a képeket kezdem el nézegetni a falon. Már az óvodában furcsa volt az számomra, hogy sokkal jobban tetszettek a fiúk mint a lányok. Nem érdekelt mi van a szoknyájuk alatt, nem akartam meghúzni a hajukat. Hamarabb megnézegettem a többieket, de igazán ez a dolog akkor körvonalazódott ki mikor egy táborban voltam egy hozzám hasonló fiúval. Érdekes volt, ennyit mondok. Most meg egy olyan fiú után epekedek, aki soha nem lehet az enyém. Miért ilyen kegyetlen ez a világ? Szörnyű… -Komolyan? Nekem még a nagyapám mutatta. Van zseblámpád? Arra nagy szükségünk lesz. – kérdeztem rá az egyik elhagyhatatlan kellékre, majd ha megkerestük és elkészültünk követtem a tengerparthoz, hogy elkezdhessünk valamit kezdeni az esténken. – Nem vagy unalmas, legalábbis nekem ez nem tűnik unalmasnak. Talán nekem is el kéne kezdenem valamit sportolni, és úgy megerősödöm akkor talán nem fognak megverni. – Gyere, megmutatom de legyél óvatos ne lépj bele a pocsolyákba. – intettem a fejemmel az egyik irányba, és elővéve a zseblámpát kerestem meg őket. - Nincs valami olyanod, amit esetleg hálóként használhatnánk? – ugyan megfogni megfogom, de azért hosszú távon nem szeretném a gatyámban cipelni.
