Haj: hosszú hajjal rendelkezem, amit sokan vörösnek titulálnak, pedig semmi köze ahhoz a színhez. Komolyan láttatok ti már eredeti vörös hajú nőt? Mintha egy csokor répa lenne a fejük tetején, de félreértés ne essék, szép az a hajszín, nekem tetszik, csak zavar, hogyha nem tudják, hogy az enyém eperszőke és nem vörös. Általában lágy hullámokban teríti be vállamat, de van mikor veszem a fáradságit, hogy kiegyenesítsem, de az nem kevés idő, nagyon dús hajam van, szinte már kezelhetetlen.
Arc: határozott arcvonalakkal rendelkezem, az állam vonala is teljesen kivehető, ahogy arccsontom is, mégsem nézek ki úgy, mint valami pokolbéli teremtmény, ami most szabadult karakán arcával és lángoló hajával. Igen ez ijesztő is lehetne egyedek számára, de ott van az én kedves mosolyom, amivel azonnal elűzöm a rémálmokat, amik a pokolbéli szabadulásomról szól.
Szem: nagy zöld szemeim vannak, amik tompítják az arcom még inkább, nem elég, hogy szinte egy porcelánbaba márványos, világos bőrével vetekszem, de még a szemeim is tetézik ezt a csodálatos hatást. Igéző szempár, hallottam már párszor, de nem vagyok valami boszorka, hogy egy tekintetemmel nyerjem meg magamnak a férfiakat, főleg, hogy jelenleg csak egy érdekel, és még egy ideig csakis az az egy fog.
Ajkak: telt ajkaim vannak, nem halványak, de nem is túl sötétek, mégis vonzzák a tekintetek, mint valami mágnes, mikor beszélek, mert nem hiszem, hogy a mondandóm lenne olyan érdekes, hogy nem lehet másfele nézni. Rúzsozni nem szoktam, csak akkor, ha igazán különleges alkalomról van szó, addig bőven elég az ajakbalzsam, úgyis kiemeli magát fakó bőrömből.  
Alkat: kecses testtel áldott meg a sors, sosem panaszkodtam rá, de mindig karban tartom testemet és egészségemet is, mert ez nem egy maradandó állapot, minden változik, van ami jó irányba, van ami rosszba. Ha most hagynék fel testem karbantartásával biztosan elkezdenék hízni, aztán hirtelen már gurulnék is a lejtőn. Biztosan vonzó látvány lenne.
Magasság: ez az, ami hiányzik belőlem, mert alacsony vagyok, sőt nevezhetném magam törpének is, az lehet találóbb lenne, mert egy felső polcot sem érek el, legyen az a boltban vagy otthon. Nekem mind magas, de emiatt semmi akadálya sincsen annak, hogy magassarkúkban flangáljak akár az egész lakásban, hogyha a kedvem úgy tartja. Általában az emberek mind lenéznek rám, de csakis a magasságom miatt, amúgy egészem tiszteletet parancsoló lány vagyok.

Makacs: szörnyen makacs alak vagyok, hogyha én valamire azt mondom, hogy úgy lesz, vagy úgy van, akkor az úgy is van, ha mégsem teszek azért, hogy úgy legyen és nekem legyen igazam. Mondhatnám, hogy ez a perverzióm, már ha lehet valakinek ilyen perverziója. A vitákat is húzom, vonom, egészen addig, míg nem nekem lesz igazam, így értelme sincs vitába szállni velem, enyém az utolsó szó, és igazam is lesz.
Mosolygós: ez a különleges, és egyszerűen mesésen csodás dolog mindig ott játszik az ajkaimon, a legrosszabb helyzetben sem szeretem eltüntetni, szeretem, ha ott van, és összezavarja az embereket. Néha ez még egy hosszabb nyelvtörőnél is zavaróbb, főleg mikor valaki a földre akar küldeni, a sárba tiporni, és mikor a földön fekszel megrugdosni. Ez az, ami sosem fog megtörténni velem, vagyis, csak egy ember lenne rá képes, de reménykedem, hogy ő nem fogja azt tenni velem.
Humoros: nem mondhatom, hogy humor Herold vagyok, vagy Heroldina, ha van egyáltalán ilyen név, de értem a poénokat. Legyen szó akár perverz humorról, akár bántóról, vagy szarkazmusról, én értem őket, ha olyan kedvem van, még éltetem is ezeket a dolgokat, de ha valaki már rosszul kezdi, az abba is hagyhatja, mert semmi jóra nem fog jutni.
Igazság centrikus: utálom, ha hazudnak nekem, attól rosszul vagyok, azt sem szeretem, hogyha eltitkolnak előlem valamit, de az még a jobbik eset, mert ott meg van az esély arra, hogy egyszer elmondják, vagy elakarják mondani nekem, de a hazugság, már magában egy átverés, ami azt mutatja, hogy az igazat nem akarták elmondani se most, se később, ezért kitaláltak valami fiktív sztorit, hogy lehűtsék kíváncsiságomat. Persze vannak árnyalatok, mint a füllentés, vagy az igazság elferdítése, ezeket néha nekem is be kell vetnem, de a hazugság mocskos és elítélendő.
Emberfüggő: ezt sokakra lehet mondani, hiszen az én hangulatom néha attól függ, hogy kivel beszélek, hogy ki, hogy reagál arra amit mondok, illetve mit tesz. A mimika és a testbeszéd sokszor árulkodóbb, mint az amit mondanak, így erre mindig figyelek. Ha valaki bunkó, vagy úgy viselkedik, azt én sem kímélem, nem cicózom, megmondom kerek-perec a véleményem, vagy fáj neki vagy nem, engem nem igazán érdekel. Viszont, ha megkedvelek valakit, akkor igazán kedvesen viselkedem vele, segítem, és szeretem, mellette állok bármiben, és még meg is védem, legyek akármilyen kis törpe.
Hűséges: ha egyszer valaki elnyeri a szívemet kitartó munkával, azt sosem dobnám el, vagy csalnám meg, és ezt nem csak egy párkapcsolati dologra értem, a barátaimmal is pont ilyen vagyok, sosem hagynám cserben őket semmiért sem, sőt mindig ott vagyok, ha baj van, de akkor is, ha öröm, nem szokásom cserben hagyni senkit. Még ha elütnék egy mókust, akkor is állatorvoshoz vinném, és ápolgatnám, amíg fel nem épül. Szerintem ez a normális.

If you wanna be my lover, you gotta get with my friends

A barátnőm nappalijában ülök, nézegetem a falat, és a képeket, amik onnan lógnak. Egy boldog család néz velem szembe, minden fényképen ott van egy idősödő jó ötvenes férfi, aki már elkezdett kopaszodni, ősz haja néhol már hiányos. Mellette egy boldogan vigyorgó kicsit fiatalabb hölgy, aki akár tíz évet is letagadhatna olyan fiatalosan néz ki hosszú fekete hajával és széles mosolyával, amiben annyi élet van, hogy akár egy időgépet is fel lehetne támasztani vele. Előttük két gyermek foglal helyett, egy kis tizenkét éves fiú, olyan Bieberes frizurával, csak sötétebb a színe, és komisz mosoly ül az ajkain, kék szemei pedig kivilágítanak a képből. Hatalmas nőcsábász lesz, ebben már most biztos vagyok, pedig nincs sok élettapasztalatom így tizenhat évesen, de ha csak ránézek, már látom, hogy az a pimasz mosoly még sok bugyit fog lecsalni, sok szép lányról. A mellette álló lány a barátnőm, ugyanolyan mosolya van, mint az édesanyjának, élettettel teli, ragyogó, haja szinte fekete, de nem olyan hosszú, mint az idősebb változatának. Ha ez mind nem lenne elég, ehhez a családi idillhez hozzácsatlakozik egy hosszú szőrű skótjuhász kutya is, az a Lassie fajta, és ő is vigyorog, kis tátott szájával. Nekem sosem volt ilyen a családom, ennyire vidámak, és összetartóak sosem voltunk, még egy fénykép erejéig sem, de tudom, hogy ez nem csak amiatt volt, nem csak a képeken ilyenek, az életben is.
Barátnőm arca hirtelen jelenik meg előttem, én pedig egy kis mosollyal fogadom, pedig tudom, hogy most nincs ilyen hangulata, hogy rosszul érzi magát, mert a barátja pont most szakított vele, de csak miután megcsalta, az öccsével. Tizenöt éves a kisfiú, de simán összefeküdt egy férfival. Lehet nem is a nőket fogja megszerezni azzal a pimasz mosollyal, hanem inkább majd a férfiakat keresi. Igazából ezzel semmi gond sincsen, egészen, míg a testvérének a barátját el nem viszi. Nem is tudom ez, hogy fordulhatott meg ennek a kettőnek a fejében, de mégis megtették, a barátnőm pedig teljesen összeroppant. Tudtam, hogy nem kellene kedvelni azt az alakot.
- Igazad volt. Mond csak ki, hogy te megmondtad. - barátnőm hangja szomorúan, és csalódottan cseng, nekem nem menne most az, hogy megmondjam, mindig igazam van, tudja, ez most be is bizonyosodott. Látom rajta, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy megint összeroppanjon és könnyekben törjön ki nekem, ezt pedig szörnyű látni, egyszerűen nem bírom. Egy ötlet pattan ki fejemből, szinte megvilágítja a kis villanykörte a fejem fölött a szobát, ahogy felvillan, majd gondolkodás nélkül megyek oda a lejátszóhoz, ami egy kis szekrényen foglal helyett. Egyszer kapott tőlem, egy ilyen retro cd-t, amin olyan zenék vannak, amik akörül jöttek ki, hogy mi születtünk. Jó mókának tartottam, és most bizony találtam egy olyat, ami ide illene. Megnyomkodva pár gombot a cd forogni is kezd a lejátszóban, a zene pedig halkan csendül fel, én pedig abban a pillanatban énekelni kezdek vele, mert a szövege most idevaló.
- Yo, I'll tell you what I want, what I really, really want. So tell me what you want, what you really, really want. I'll tell you what I want, what I really, really want. So tell me what you want, what you really, really want. I wanna, (ha) I wanna, (ha) I wanna, (ha) I wanna, (ha). I wanna really, really, really wanna zigazig ah. - éneklem hangosan, még táncolok is hozzá, amire barátnőm könnyen szemekkel felpattan, beszáll a szörnyű éneklésbe, jobb hangja van, mint nekem, így együtt kicsit jobban szól. Ugrálunk, táncolunk, és annyira belemerülünk, hogy csak később vesszük észre, hogy a szülei értetlen tekintettek minket bámulnak. Összenézzünk, majd felkacagva dőlünk ki a kanapén, mint aki jól végezte dolgát.

And everything went from wrong to right

A szüleim úgy döntöttek nekik elég volt ennyi együtt, éveken át csak vitatkoztak, mígnem feladták, és most úgy döntöttek, hogy elég volt. A lakáson vitatkoznak, egyáltalán nem tudnak megegyezni, mindketten vinni akarják, megakarják tartani, de nem lehet. El kellene adni, vagy hagyni veszni, annyi pénzük van, hogy mindketten vesznek négy kétszer ekkorát, de az emlékek miatt nem akarják elhagyni. Az emlékek, az emlékek. Egyszerűen nem értem miért ragaszkodnak az emlékekhez, amikor elválnak, akkor én pont hogy le akarnám passzolni a lakást, hogy minden emléktől megszabaduljak. Szerintem gyújtsuk fel, a tűz mindent megtisztít, biztosítás is van a lakásra, és, ha az egyik a másikra fogja, akkor valamelyik azt a pénzt is megkapja. Ez tök logikus lenne, az én gondolkodásmódom szerint, de lehülyéztek, meg elzavartak pszichológushoz, hogy ez beteges, pedig nem az. Az a beteges amit ők csinálnak, hogy ragaszkodnak az emlékekhez, amikor válnak. Szerintem nem normális dolog ez, de rájuk hagyom, annyira nem érdekel, hogy mit csinálnak. Vettem magamnak egy kisebb lakást, ahol elélhetek, van egy kocsim, mindketten utalgatják nekem a pénzt, hogy lekőrözzék a másikat, mert ezt megtehetik. Mindketten neves ügyvédek, most egymást akarják túl licitálni, de engem nem érdekel. Sosem foglalkoztak velem igazán, ne most kezdjék el.
Gondolataimból az ugraszt ki, hogy a bikinik nézegetése közben valami ducibb nő majdnem fellök, aztán még ő néz rám szúrós tekintetekkel. Most komolyan, ő jön belém, és még neki áll feljebb, ezt annyira utálom. Ahogy fintorogva követem őt a tekintetemmel megpillantok egy helyes srácot, aki épp egy akkora fürdőruha felsőt néz, ami a feje méretével megegyezhet.
- Az nem lesz rád picit nagy? - kérdezem egy vigyorral, sőt, szinte már nevetek, ahogy a bénázását figyelem. Aranyos, nagyon aranyos, ahogy itt szórakozik, de ettől függetlenül szívesen segítek neki, hogyha engedi, és elmondja, hogy milyet és kinek keres, vagy akármi. Persze elmondja, így méret szerint mutatok neki párat, ami tetszhet neki, vagy valami, nem hagyhatom, hogy itt szenvedjen tanácstalanul, amúgy is, azt hiszem már most odavagyok a kisfiús mosolyáért, lehet ilyet?
- Ööö... hát....izé...van...ööö...kedved elmenni valahova este? - kérdezi nehezen, én pedig ezt annyira aranyosnak találom, hogy nem tudok nemet mondani, mosolyogva egyezek bele, és nagyon örülök, hogy elhívott, így biztos vagyok benne, hogy még látom máskor. El sem tudom hinni, hogy egy olyan srác, mint ő tényleg szóba áll velem, sőt még el is hív randira. Vagy ez nem az lenne? Megeshet, hogy csak én magyarázok bele többet? Ezt mondjuk nem hinném, hiszen akkor sokkal könnyebben kibökte volna, de nm, nehezen mondta, nem rossz nehezen, hanem jó nehezen. Ez csak randit jelenthet. Vagyis, én nagyon remélem, hogy azt jelenti.