Sasha & Marcus

Ismerős vagy

words: 274| note: lesz hosszabb ne félj    | music: Suhancos -Bájoló ⊰

Mára lejárt a forgatás. Ez határozottan nagy öröm volt a számomra, de most ahelyett, hogy egyből hazarohantam volna vagy felhívtam volna Odette-t, Sebastian-t, Pandora-t, Hero-t és persze nem utolsósorban Daniel-t, inkább úgy döntöttem lazítok egy picit. Az sosem árt. Különben tényleg elgondolkodtam azon, hogy a motor mellé veszek egy autót is. Kell egy. Mindenképpen. Valami mutatós, mégis visszafogott. Pont akkora amekkorában a család elfér. Nem gyurakodik, nem panaszkodik a hőség miatt és még kényelmes is. Ha találok ilyen autót akkor azt minden bizonnyal meg fogom venni. Lehet Daniel ki fog akadni, hogy nem elég nekem a motorbicikli még egy autóval is hazaállítók, de hát közlekedni kell valahogy. A bevásárló listán lévő dolgokat meg nem egyszerű megvenni és hazáig cipelni. Szóval fő a kényelem. Most ez volt az ami leginkább foglalkoztatott, hogy mindennél jobb legyen nekünk és megkönnyíthessem a háztartásunkat. Hosszú történet miért hallgatok még mint a sír a szüleink előtt az új házról és arról mire költöttem el a pénzem. De már ők is észrevehették, hogy néhány szám megváltozott a bankszámlámon. Ami nem lenne baj, csak már nem tudok mit hazudni nekik. Halkan felsóhajtok. Legszívesebben elnyúlnék a pulton a koktélom előtt, csak ugyebár itt vagy tudják ki vagyok és azért néznek rám nagy kikerekedett szemekkel vagy még nem járt le az a bizonyos három napos csoda. Elég hosszú ideje itt vagyok, mondhatni már hetek óta, azonban van egy olyan érzésem, hogy akárhol megjelenek újabb plusz három napos csodát hozok létre. Mondjuk itt még nem voltam, mert mindig siettem valahová, rendszerint pihenni egyet, de most felesleges volt. Annyira azért nem fáradtam el, hogy sietnem kelljen. Természetesen elfelejtettem lemosni a jobb karimról az arany tetoválást ami egy toll volt – Jasper karaktere már csak ilyen kelekótya és képes volt ilyet kérni magának, mert menőzni akart s, különben is lehet, hogy tényleg jól áll, nem csak a filmben hanem a karomon is. – és elengedhetetlen kelléke a mai napi felvételnek. Persze bárki aki kívülálló és nem tud semmit a mai felvételekről az simán kinézheti belőlem, hogy követem az évi tengerpartos divatot. De nem. Ha nem kellett volna a jelenethez biztos nem engedem meg, hogy a sok smink mellé még ezt is rám vakolják szó szerint. Éppen bele akartam kortyolni a koktélomba amikor csak úgy megérintette valaki a vállamat. Kíváncsian bár inkább meglepetten néztem rá. Nem értem Daniel hogyhogy nem szólt nekem arról, hogy Sasha is itt van. De hogy ezt a meglepettséget leplezzem jó szokásomhoz híven kedvesen elmosolyodtam.
– Szia Sasha! Ezt a meglepetést! – bűn összetéveszteni a testvéremmel, de az ő esetében meg tudom érteni. Bár ez nem jelenti azt, hogy rögvest elmondom neki igazából Marcus vagyok.

Sasha & Marcus

Ismerős vagy

words: 326| note: lesz hosszabb ne félj    | music: Suhancos -Bájoló ⊰

Az igazság az, hogy amikor én kezdem el kiadni magam a testvéremnek azoknak a vége cseppet sem végződik jól. Egyrészt mert gyakorta átmegyek Marcus stílusba és ha a Daniel stílust ötvözöm az enyémmel akkor mindig meglepem az embereket, hogy ,,Jé ez a Daniel milyen más, mint legutóbb. Ez biztos ő? Ááá ez megint Marcus. Csakis ő lehet.” Szóval igen, béna Daniel vagyok a végére. Az elején azonban olyan fesztelen vagyok, hogy csak na. Simán meglehet állapítani rólam, hogy a testvérem vagyok. Mondjuk ő sokkal többet vigyorog, nevetgél és olyasmiket is mondana amit én nem hiszem, hogy mondanék, de bármi lehetséges. Egyszer okvetlen ott kell lennem a közelben amikor ő beszélget valakivel, hogy figyeljek és tanuljam a szerepét. Csak nincs időm, túl elfoglalt vagyok és ha éppen mellette vagyok akkor meg csak hozzám beszél mert többet vagyunk ketten, mint a barátainkkal. Ez persze érthető nem?
– Ugye? Én is örülök, hogy látlak, ezt bizonyára a Sors akarta így. Vagy legalábbis Marcus valami ilyesmivel magyarázná ezt, őt ismerve biztosan. – tovább vigyorgok, úgy ahogy Daniel is tenné. Tehát mondhatni fülég ér a szám az örömtől, még akkor is ha talán teljesen ok nélkül teszem. Sosem szóltam bele, hogy a testvérem kivel flörtöljön és az ilyen akcióinak párkapcsolat legyen a vége. Szóval most egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ő mit tenne ha az exbarátnője csak úgy megjelenne a semmiből.
– Én? Marcus-nak itt van forgatása és én nyaralás szempontjából vele jöttem. Különben is ez már az ötödik alkalom, hogy itt nyaralunk, most határozottan örülök, hogy valamivel tovább fog tartani a vakációnk hála neki. Neked azonban gratulálok az egyetemhez, mindig is tudtam, hogy nagyon okos vagy. Nem csalódtam benned! – a dicséretet igazából nem csak a testvérem nevében, hanem a sajátomban is mondtam. De azt belekeverni, hogy ideköltöztünk, vettünk egy házat és Daniel azóta megismerte Pandora-t túl bonyolult lett volna belekeverni. Szerintem azt majd ha találkoznak egymással akkor elmondja ő. Jobb ha az ilyesmit a testvérem szájából hallja az ember lánya, fia nem pedig az enyémből. Igen, sajnos arról nem tehetek, hogy elvétve véletlenül akad olyan rajongó is a lányok táborában aki igazából fiú, mégis nem azt a békés rajongást tanúsítja hanem azt a beteges fajtát, amitől Daniel-ből előtör a homofóbia. Ez történik akkor ha nem szaladgál egy Daniel vagyok, nem Marcus felsőben. Na jó, az ismeretlenek fele nem tudná miről lenne szó csak az ismerőseink értenék meg. Az meg pont elég lenne nem? Ilyen felsőt azonban egyikünknek sem szereztem be, csak karkötőt ami nagyon egyszerű és megint otthon maradt a nagy sietségben.
– Na jó igazából ideköltöztünk. – elvigyorodtam, igazából nem kellett volna, mert lehet, hogy azt hiszi... Mindegy. Ő már elmondta, hogy mi történt vele, egyetem meg hasonlók. Gondolom szükségtelen visszakérdeznem. Ugye? Oh Dan te szentséges testvér, mit tennél ilyenkor?
– Neked is tetszik? Nem értem, hogy a tesóm miért nem akar egy ilyet, úgy értem igazit ami mindkettőnknek van pont ugyanott. Szerinted rá tudom őt venni?

Sasha & Marcus

Ismerős vagy

words: 403| note: lesz hosszabb ne félj    | music: Suhancos -Bájoló ⊰

Az a tipikus bárcsak olyan lennék, mint a testvérem érzés fogott el, akkor gond nélkül százwattos vigyorral tudnék a szemeibe nézni. De így néha el kellett néznem, ha farkasszemet néznék vele, egyből elfogna a nevetés, amit meg nem szeretnék szóval egy kis erő érdekében pont annyi pillanatra, hogy összeszedjem magam el-el nézegettem. Mintha csak a körülöttem lévőket figyelném meg csak, hátha felfedezek egy ismerőst és kimenthetem magam a csávából. De nem senki, ilyenkor senki sem jelenik meg, mert ugyebár minek ha szép idő van és bármikor csobbanhatnak egyet-kettőt a tenger vizében. Magamon éreztem nem csak az érintését hanem a pillantását is, azt a rendíthetetlen figyelmet ami ha nem lennék hozzá szokva most bizonyára zavarna. Jó, igaz zavar, de nem annyira, hogy ennek jelét is adjam. Még nem érzem azt, hogy baj volna és szépen szinte már szó szerint az arcába kellene mosolyognom s, elmondanom neki igazából ki nem vagyok. A játék azonban még tetszik, szinte már szórakozottan kortyolok bele a koktélomba és nyugodtan le is nyelném ha egész közelről, a tudatomba hasítóan meg nem hallom azokat a szavakat amik az emlékszem rá szavak után következnek. Ehhez le kellett tennem a poharam és minden figyelmemet Sasha-ra kellett áldoznom, közben persze ha kissé nehezen, de lenyeltem azt a kortyot.
– Arra én is! Kár, hogy neki nincs ehhez a 'művészethez' ínye. Ő nem olyan mohó és falánk, mint te meg én. – te meg én, ez sokáig visszhangzott még a fejemben, te jóságos ég, kirázott a hideg attól a gondolattól, hogy a testvérem és én egyszerre egy lánnyal legyünk együtt. Borzasztó, az meg még borzasztóbb, hogy simán kinézem belőle ilyesmire tényleg hajlamos lenne rávenni. Vagy legalábbis legperverzebb álmaiban ilyesmikről ábrándozni. Jó nem azt mondom, hogy én egy angyal vagyok, de ha fele annyi perverzség van bennem, mint a testvéremben akkor ott mindig ketten vagyunk, egy lány és egy fiú, nem két fiú és egy lány vagy két lány és egy fiú vagy több. Szóval igen, visszafogottabb vagyok. Mert valakinek annak is kell lenni. Nemde?
– Átadom neki. – azzal biztatóan megfogom a kézfejét, különben kölcsön kenyér vissza jár, ne csak én érezzem, hogy simogatja a bőrömet, hanem ő is. Amúgy tényleg el fogom mondani neki, hogy Marcus vagyok. De az jó kérdés, mikor és hogyan. Tetszik amikor dicsérnek, tényleg jól esik. Most azonban határozottan szomorú pofát kell vágnom, mert Daniel ilyenkor jönne azzal, hogy neki nincs érzéke a színészethez, nem tudja azt sem hogyan fogja irányítani a céget, amit a szüleink rá bíznak, túl komolytalan a feladatra és hasonlók. Azonban henceghetne az erősségével, hogy nagyobbak a tri- meg a bicepszei vagy valami.
– Logikus, bár előbb varratná a barátnője nevét a karjára, mint az enyémet. – szomorú arcot vágok, különben tényleg ezt tenném, de annyira azért még nem határoztam el magam, hogy ilyesmit meg is tegyek.
– Az biztos, ő a szavak embere én meg a tetteké, ez így van rendjén. Kiegészítjük egymást. De nekem akkor is nagyobbak az izmaim. – még az volt a szerencse, hogy a karomat mutogattam neki, nem pedig a hasam amivel a testvérem folyton cukkol. Szerintem pont olyan az is, mint az övé, de nem, mert neki keresnie kell a hibát.

Sasha & Marcus

Ismerős vagy

words: 395| note: lesz hosszabb ne félj    | music: Suhancos -Bájoló ⊰

Nagyon, de nagyon kell vigyáznom, hogy ne nevessem el magam, úgy ahogyan akkor szoktam, amikor éppen akkor abban a pillanatban a forgatás közben egy másik szót használok, és mindenki észre veszi csak én nem. Melodráma persze ilyenkor is ugyanolyan széles vigyorral az arcán közli, hogy mit kellett volna mondanom és ne legyek már ennyire megzavarodott. Igen, megzavarodott, mert olyankor történnie kell valaminek, amire aznap nem számítottam és a forgatások alatt sem tudom kizárni a fejemből teljesen. Ezért találok ki új szavakat a már meglévők helyére, és ha ez történik…
- Ahogy mondod, ő ilyen és kész, ezt kell szeretni, mert megváltoztatni egyszerűen lehetetlenség. – bizonyára sosem mondana ilyet, mert nem tudom, a lehetetlenség szó például akkor sem szerepelt a szótárában, amikor állítólag egy pár lett volna Sasha-val. De azóta sok idő telt el, nem? Dan tanulhatott volna tőlem valami teljesen új szót, amit eddig még Sasha sem halhatott tőle. Ez persze képtelenség, mert ő nagyon is ragaszkodik a régi jól bevált és megszokott szavaihoz. Mi értelme volna ugyebár újakat használni? Semmi. Legalábbis szerinte. Arra, amit éppen mond akaratom ellenére is, de kételkedően felvonom az egyik szemöldököm és végigmérem. Na, nem azért, mert csúnya volna, és nem hinném el a saját szemeimmel azt, amit látok vagy ilyenek. Csak meg kell figyelnem őt.
- Különös én úgy… - emlékszem, hogy a nem jól alakultak a dolgok egyáltalán nem kifejezés arra, ami közted és Daniel között történt. Csak ugyebár még nem vagyok Marcus, hogy ilyeneket nyugodtan kijelenthessek. Persze nem fejezem be a mondatom, el kell játszanom, hogy nyaktól fölfelé a fejem búbjáig elvörösödöm. Irtózatosan nehéz, már ha azt veszem példának most éppen meg akarom tréfálni Sasha-t, csak egy icipicit, és ami zavarba ejtőre tudnék gondolni, azt egyszerűen túlontúl rossz elképzelni. Mondanám, hogy nő a májam, ha dicsérnek, de most nem húzhattam ki magam annyira, mint amennyire szoktam, Dan sokkal jobban elengedi magát. Ezért vigyáznom kellett, még a testtartásomra is. Szóval készülő pirulós arccal és szinte semennyire se kihúzva magam néztem őt s, fogtam a kezét. Ez eddig egész jól ment, ha nem kezdtem el arra gondolni a tenyere még mindig a combomon van.
- Zavarba hozol, nagyon ritkán említik együtt a romantikus felemet a Marcy-éval együtt. Mindenki csak azt hiszi, hogy ő tud romantikus lenni, én meg nem. De neked már van tapasztalatod és tudod, hogy ez nincs így. Azonban az a filces dolog, hm az nagyon jól hangzik. – az amúgy is zavarban lévő fejemhez megpróbáltam lebiggyesztett ajkú lenni és azt sugallni menyire szomorú vagyok. Holott nem. Nem voltam az.
- Edzek, tudod kedveském, azt sosem szabad abba hagyni. Még ha éppen magad alatt is vagy, egy kis idő a konditeremben felvidít.