Thalie & Dorian

+16

Csak tegnap zártuk le a végtagtrancsírozós ügyét és máris egy újabbat vágott a fejemhez drága főnökasszonyom. Szívből rühellem ezt a nőt! De úgy isten igazából! Bárcsak a társam lenne, már rég alulról szagolná az ibolyát. De őnagysága nem megy terepre, csak az irodában rikácsol napestig. Ráadásul ma egyedül vagyok. A társam ellógja a napot, egy kis orvosi vizsgálat miatt. Ha több eszem lett volna, én is kiírattatom magam pár napra. De nem voltam eléggé résen, így beosztottak mára is. Hét vége van, mégis egy újabb mészáros után kell futkosnom és egy szemernyivel sincs hidegebb, mint tegnap. Semmi kedvem az egészhez, inkább mennék haza a légkondicionált házamba. Helyette a kocsihoz vágtatok, majd bevágódva ellenőrzöm, hogy minden megvan-e. Ha ismét lesittelnek, felfüggeszt a boszorkány! Miután mindent leellenőriztem, méghozzá duplán, végre a gázra léphetek. Irány a tetthely! Fogalmam sincs arról, hogy mi vár rám. Csak annyit tudok, hogy fiatal nő és furcsa körülmények között gyilkolták meg. Úgy vélem, engem már lehetetlen meglepni. Egészen addig, míg el nem jutok az említett épületig és kiszállva a kocsiból nem sétálok be. Szokványos családi ház, gyermekek fotói és egy esküvői kép lóg a falon. Friss virágillat kúszik az orromba. Idilli a kép, minden idegesítően tökéletes, Ikea katalógus hatású. Aztán elérek a pince ajtajáig. Lassú, nyugodt léptekkel indulok el lefelé. Nincs hullaszag, ami aztán tényleg furcsa. Édes gyümölcsillat von a bűvkörébe. Eper! Határozottan eper illatot érzek, de gyümölcsöt nem látok. Tekintetem végre felfedezi a fedetlen, földön heverő, megkötözött  női testet. Fiatal , gyönyörű lány nyugszik egy vörös, enyhén piszkos és vértől áztatott leplen. Határozottan nem hasonlít a lakásban látott családi fotókon szereplők egyikére sem.
-Hagy találjam ki! Síkosító! - Ravaszkás mosollyal jegyzem meg újabb felfedezésemet. Mivel nincs itt több tonna "védelmi" felszerelés, ezért csak az említett dologból eredhet az illat. Hamar jön az igenlő válasz, miközben a pince egyik sarkában egy helyszínelő elhúzza a zuhanyfüggönyt. Mi? Minek van itt zuhanyfüggöny? Még át sem tudom gondolni a dolgot, máris kiderül. Egy kád, háromnegyedéig töltve síkosítóval.
-Ez nekem is új! - Meglepetten felvonom a szemöldököm. Erix, nem tudod, hogy miből maradsz ki! Tekintetem újra és újra végig  siklik a helységen. Minden felé felnőtt játékszerek hevernek. Többségüket be tudom azonosítani, de van egy- kettő, látszólag egyedi cucc, amit egyáltalán nem tudok hová tenni. A látottak után, nem is vagyok biztos benne, hogy tudni akarom, mire valók. Az viszont fix, hogy a mai gyilkosom szexuálisan jócskán aberrált. Azt, hogy mennyire is, vagy esetleg miből eredhet ez a dolog nála, csak egy ember adhat választ.
-Ne nyúljatok semmihez, amíg vissza nem jövök! - Egyértelmű parancsot adok, s már kifelé lépkedek, mikor tárcsázom Thalie számát. Konzultációra hívom, találkozó húsz perc múlva a rendelője előtt. Kénytelen leszek elvinni a tetthelyre. Nem szívesen teszek ilyet egy civillel, de másképp aligha lehetne a segítségemre. Remélem valami pszichobablával rájön, hogy bántalmazott gyerek volt a támadó, vagy valami ilyesmi. Jól jönne egy kis kapaszkodó. Nem most járok el így először. Már egy ideje ismerem a doktornőt és legnagyobb sajnálatára, mindig őt vesszük elő, ha hasonló ügybe botlunk. Repül az idő, csak egy helyen állok meg alig öt percre, aztán nem sokkal később,  az autóm hangos fékezéssel érkezik meg a rendelője elé. Még ki sem szállok, de már felfedezem felém lépkedő alakját.
-Szép estét ennek a gyönyörű doktornőnek! Adhatok egy pohár friss karamellás latte macchiatot? - Kisfiúsan vigyorgok rá, felé nyújtva a poharat. Egy kis figyelmesség. Igyekszem előre lekenyerezni, hogy elnézőbb legyen, ha rájön a hulla is a helyszínen van még. Rend szerint elviszik, mielőtt ő kiér, de az az eset más. Azt hiszem, teljes egészében látnia kell a helyet. Na meg azt is, hogy ki fog akadni emiatt.
-Kösz, hogy segítesz, lekötelezel, már megint! - Udvariasan kinyitom előtte az anyós ülés ajtaját. Ennyit megtehetek, ha már folyton szívességeket kérek tőle. Illene viszonoznom is, talán, majd egyszer alkalom is adódik rá.
-Mehetünk? Út közben vázolom a helyzetet. - Behuppanok a vezető ülésre, és már indítom is a guruló fémhalmazt, nehogy meggondolja magát a nő és kiugorjon idő előtt. Csak akkor kezdek el újra beszélni, ha már a többi járművet kerülgetve gurulunk tova a forgalomban.

Word: 674; Note:-

Thalie & Dorian

+16

Apró mosollyal az ajkán indul el felém de amint tekintete a pohárra vetül, máris egy jókora szinte már vigyor válik belőle. Pacsit nekem! Jó ötlet volt megállni a kávézónál. Csak tudom, hogy mi kell a nőnek. Mármint némelyiknek és csak némely helyzetekben. De ezt legalább eltaláltam és lustaságomat legyőzve meg is szereztem. Pedig két teljes ember állt előttem a sorban. Az majdnem négy teljes percnyi várakozási idő. Baromi sok! Annyi idő alatt, akár, nem is tudom, olyan sok mást csinálhattam volna.
-Magának bármikor! - Megpróbálom előkaparni a lehengerlő mosolyom. Hihetetlenül igyekszek spontán mód kedves lenni, csupán azért, hogy aztán ne vigye rá a lélek a gyors távozásra. Számító alak vagyok, de ez van! Majd egyszer kárpótolom minden szenvedéséért ami miattam érte utol. Amint kitalálom, hogy hogyan. Azt persze nem tudom, hogy miért magázom le már megint.  Játékból talán? Mert szinte kínálta magát a dolog. És mivel viszonzott volt, így még szórakoztatóbbnak találtam.
-Lefoglalok egy asztalt a város legjobb éttermében, csak szólj mikor! - Ezekkel a szavakkal indítom be az eheti kicsikémet. Elég sűrűn töröm össze őket, de ez többnyire Erix hibája. Persze ő meg engem hibáztatna, ha épp itt lenne. A főnököm meg, nos őt már a látványomtól kiveri a víz azt hiszem. Persze egy cseppet sem erotikus értelemben, hála az égnek.  Fülcirógatóan indul be a motor, és lódul előre az éjfekete szépség.
-Én magam hozlak vissza és itt leszel időben, ígértem! Ha csak nem akarsz mégis inkább a helyszínen maradni! -  Állom a tekintetét nem törődve azzal, hogy rohadtul az útra kéne figyelnem. Na ezért roncsolódnak össze a szolgálati autóim. Mindegy, nem kár értük. Egyik sem egy Ferrari. Visszaterelem tekintetem oda, ahol lennie kell, miközben némán ismét elmosolyodom. Persze, majd pont ő akar a tetthelyen maradni.  Amint kiejti a pszichoblabla szót, halkan felnevetek.
-Hé, ez az én szövegem! - Oldom a hangulatot egy kis incselkedéssel, pedig tudom, eljött a vallomás ideje.  De a lényeget azért még megtartom magamnak.
-Fiatal, meztelen és megkötözött női áldozat egy látszólag mintacsalád pincéjében. Körülötte ezernyi szexuális játékszer és egy háromnegyed kádnyi síkosító. A játékok közül néhány egyedi, drága darab. Nagyjából ennyit tudok, de azt hiszem, ezt látnod kell! Nem mindennapi  aberrációja lehet ennek a tagnak. - Nyugodtan vázolom a helyzetet, mintha csak esti mesét mondanék. Közben könnyedén uralom a forgalomban előre törekvő járművet. Ez is csak egy olyan nap, mint a többi. A kádnyi síkosító azért kivétel.
-Szerintem a család körül is bűzlik valami. Olyan az a ház, mint az Ikea katalógus egyik oldala. Hátborzongató! - Grimaszba rendeződnek az arcvonásaim. Eléggé jellemző rám, hogy a pince helyett, ahol gyilkosság történt, a családi háztól kapok frászt. Általában jók a megérzéseim, ezek kompenzálják a lustaságomat. És most, tudom, hogy itt valami rohadtul nem stimmel.  Ez a gondolat csak erősödik bennem, mikor leparkolok az említett épület előtt. Előzékenyen kisegítem az autóból, majd mintha minden rendben lenne, elnavigálom a pince lejáróig.
-Ugye hogy túl tökéletes ez a ház? - Kérdő tekintetem hol rajta, hol pedig a falon lógó képeken nyugszik. Az én családom is hibátlan, de ennyire semmi és senki sem lehet tökéletes.
-Egyébként, még itt a hulla! De foghatom a kezed, ha akarod! - Robbanásszerűen vágom hozzá az információt, majd igyekszem elvenni az élét. Tudom, hogy nem repes ettől az infótól, de nekem szükségem van a tudására és maga a póz is, amiben a lány nyugszik, fontos lehet az összképhez.
-Pezsgőt is rendelek a vacsorához! - Bevetem a kérlek, csak most az egyszer tekintetemet, hátha segít meggyőzni. Nem olyan szörnyű, végül is úgy néz ki mintha aludna. Kissé véres, de láttam már sokkal rosszabbat is. De nem magamból kéne kiindulnom.
-Sajnálom Thalie, de azt hiszem, ezt tényleg személyesen kell látnod ahhoz, hogy pontos véleményt tudj adni! - Őszinteség csendül ki a hangomból. Tényleg sajnálom és talán ő is tudja ezt. Eddig csak képeken mutogattam neki elhunytakat és most sem puszta szórakozásból cipeltem ide. Na jó, talán egy cseppet azért szórakoztat a helyzet.

Word: 645; Note:-