new place, new things. We are ready for that?

Én és a repülő nem jövünk ki, nem éreztem jól magam, elfogott a hányinger már reggel, azt betudom, az idegességnek, oké, még azt is, hogy az a kevés reggeli, amit sikerült letolnom a torkomon, az is visszajött. Nem vagyok benne biztos, hogy a stressz, de más nem lehet az oka, tehát nyugodtan de izgulva indultam el, Dannyvel az oldalamon. A repülőutat végig émelyegtem, nem egyszer kötöttem ki a mosdóban is, de nem volt minek visszajönnie, tehát erről is lemondtam. Danny nem is egyszer kérdezte, hogy biztos jól vagyok-e, meg ilyenek, de csak azt tudtam mondani, hogy igen. Jól akartam lenni, és csodák csodájára mire lejutottunk, már jobban is lettem. A repülő a hibás, biztos vagyok benne, hogy visszafele is ez lesz a bajom vele, akkor is rosszul leszek, szóval inkább hagyom a francba, bevágok pár altatót és alszom. Ha elalszom nem járkálok majd a mosdóba, vagy legalábbis tudtommal nem vagyok alvajáró, eddig Danny sem panaszkodott erre. Remélem a repülő sem fogja ezt kihozni belőlem.
- Szóval innen merre? - fordulok szerelmemhez, aki a mai napon eddig hősiesen mellettem volt, nem szólt rám, még le sem cseszett, hogy mindent elrontok a rosszullétemmel, de sosem ismertem ilyennek Dannyt, biztos voltam benne, hogy emiatt ,pont nem fog haragudni rám. Inkább amiatt fog haragudni, hogy nem kis bőröndöm van, de nem tudok mit tenni, túl sok a ruhám, meg a cipőm, plusz fogalmam sincs, itt milyen az idő, tehát még kabát is van nálam, meg egy esernyő szerű valami is, amit soha életemben nem használtam. Most viszont egy vékony pulcsi van rajtam, és bldog vagyok, hogy életemben egyszer ilyet is felvehettem, mert otthon, ha egy ilyen lenne rajtam, már rég meghaltam volna abban, hogy az összes vizet elpárologtattam volna a szervezetemből.
- Ne haragudj, hogy ilyen szörnyű utas vagyok. - biggyesztem le ajkaimat szomorúan, mert nem akartam ennyi galibát okozni azzal, hogy kimozdulok otthonról. Nem nekem való ez a légkör lehet, de megszeretném ismerni Danny szülővárosát, meg körbenézni is, szóval mély levegő, és összeszedem magam, most erre van szükségem tudom.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Tudom, hogy aggódott miattam, de én meg minden más miatt aggódtam, tehát betudom ennek ezt az egészet. Nagyon remélem, hogy nem kaptam el valami vírust, amit most szépen kiviszek Angliába és megfertőzök mindenkit, aztán kitoloncolnak. Egyáltalán van ilyen? Nem tudom, de ettől függetlenül reménykedem abban, hogy csak a gyomrom nem bírja a stresszt. Eddig sem kedveltem ezeket a dolgokat, akkor sem, hogyha még nem utaztam semerre. Mindegy, megoldjuk, túlleszek rajta, és akkor jó lesz, csak ki kell várni a azt a pillanatot. Sokat segít, hogy a talpam alatt föld van már, Danny pedig még nem rohant el, így mosolyogva rápillantva várom, hogy elmondja a tervet.
- Oh, rendben van. - ajkaimmal formálom a szavakat, csendesen ki is mondom őket, de erőtlenül az biztos. A csókját gyengéden viszonzom, majd megyek arra amerre vezet, nekem már a reptér is egy igazi útvesztő, mert az első sarkon rossz helyre fordulnék be. Egy nagy táblával áll itt wgy férfi, én pedig beszállok a kocsiban, amikor Danny ajtót nyit nekem. Elálmosodtam, nagyon, de ez egy ideig nem látszott rajtam, most viszomt, mi tha nem tudnám tartani a fejemet.
Csak a fejemet rázom kérdésére, egy kis mosollyal, majd puhán döntöm fejem a vállára, azok után, hogy rásegít engem. Nagyon hamar elnyom az álom, érzem, ahogy megyünk az úton, ahogy annak a minősége változil, a bukkanókat, de ez nem ébreszt fel, mert Danny illatát érezve azonnal visszaalszok. Csak akkor ébredek fel teljesen, amikor Danny kimozdul alólam a fejem pedig majdnem leesik, és inkább kimászok gyorsan a friss hűvös levegőre, hogy egy kicsit felébresszen. A házat nem nagyon tudom megnézni, de azt látom, hogy hatalmas így kicsit elnyílt ajkakkal hagyom, hogy Danny vezessen, de erősen fogom ujjait.
-Oh, rendben. - bólogatok, de azt hagyom, hogy elinduljon, én csak követem, mert tudom, hogy én ebben a házban elvesznék, vagyis az szinte nem is kifejezés. Az ajtó nyílik, én pedig elcsodálkozva pislogok körbe, hogy mennyire egyedi az egész, ilyet ki sem néztem volna Dannyből, mondjuk sokáig nem tudok nézelődni, mert magához vonva csókol meg, én pedig nyakát átkarolva viszonzom gesztusát.
- Én is téged. - mosolyodok el, de aztán már hosszan, és szenvedélyesen csókolom, ajkait nem eresztem, csak hagyom, hogy vezessen, toljon, sőt még azt is, hogy ledöntsös a lábaimról. Szeretem, mikor azt csinálja, és bevallom bármikor hagyom neki, legyünk akármilyen helyzetben, és akárhol, ha ő megcsókol, akkor neke, ott végem van, a józan eszem máris a legeldugodtabb részében van az agyamnak, és a szenvedély veszi át a helyét. Most is akaratlanul emelem egyik lábamat, hogy átöleljem vele derekát, míg kezem selymes tincsei közt találja meg a helyét.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Nincs mentségem arra, hogy ennyire vonom és húzom magamhoz, egyáltalán nincs, de annyira szeretem puha ajkait csókolni, teste melegét érezni, ahogy hozzámsimul teste. Ez egy olyan dolog, amit mindig is nagyom élveztem, és ez sosem fog megváltozni. De én is érzem, meg ő is, hogy ez most nem az a pillanat, amikor erre van szükségünk, mondjuk engem nem zavarna, de megeshet, hogy felkeltenénk a szüleit, nem lenne jó első benyomás szerintem.
- Lehet, hogy igazad van... - motyogom csendesen és halkan, ahogy orrom megemelve megbököm az övét. Hogy is nevetze ezt a nagymamám? Eszkimó puszi? Igen, azt hiszem így hívta, és meg is magyarázta, hogy azért, mert az eszkimóknak csak az orruk nincs letakarva, így csak ily módon tudnak pusziszkodni.
- Az kelleni is fog, szóval mindent bele. - vigyorgok rá cinkosan, igazán érdekel, hogy mit szeretne adni nekem kárpótlásul. Ahogy a kezem megfogja, hagyom, hogy vezessen, nem tudom mit akar, és hova szeretne vinni, de hagyom neki. Ő van itt otthon, én vagyok a vendég és mindent megteszek a legcsodálatosabb házigazdának. Ezért sem akadékoskodom, amikor a fürdőbe visz, csak elmosolyodok, de ez csak addig meg, míg ajkaink nem találkoznak, majd csodálhatom izmos mellkasát.
- Nagyon jó munkát végzett, köszönd meg neki a nevemben, hogy ilyen szépet alkotott. - simítok végig kockáin, egy hatalmas vigyorral az arcomon, mert tetszik, de ha kis pocakos lenne, én akkor szeretném, mert nekem úgy tökéletes ő, ahogy van. A vizet megengedi, ami lassan, de biztosan folyni kezd, én pedig akaratlanul is vetkőztwtem hevesen, de ő sem rest. Hamar leszünk mindketten meztelenek, és a segítségével bw is mászok a kádba, de ahogy így ölel, valami az eszembe jut.
- Amíg itt vagy velem, ilyenekre nincs is szükségem. - a vigyor nem díszeleg most ott ajkaiom, attól függerlenül, hogy komolyan gondolom, valami egy kicsit elrontja a hangulatomat, de nem Dannyvel van a baj.
- Szerinted is híztam? - pillantok rá hátra, hiszen keze, pont az említett testrészemen van, szerintem jó pár kilót felszedtem, és ez zavar, bár Danny eddig egy szóval sem említette ezt. Nem tudom mi van velem most.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Nagyon hamar a fürdőben kötünk ki és nekem ezzel egyáltalán nincs semmi bajom, jó itt vele, legyünk a szobájában, a fürdőben, vagy akárhol, nekem mindenhol tökéletes, ha velem van. Ez nagyon nyálasan hangzik, nagyjából minden romantiks maszlagban benne van ez, de sajnos már rájötte,, hogy ebben van igazság is. Nem tudom nem leplezni azt, hogy mennyire tetszik a látvány, amit nyújt így félmeztelenül is nekem. Eddig is tetszett, most is tetszik, ezen semmi sem változtathat, még a sörhas sem.
- Nem baj, nekem így is te vagy a legtökéletesebb férfi kerek e világon. - mosolygok rá, de igazán jól megnézem magamnak, igen, és nem érdekel, hogy Hero-nak milyen a hasa, mennyire van kidolgozva. Nem, nem. Nekem csak is Danny fontos, az, hogy ő így jól érzi magát, és boldogabb ilyen formában. Semmi más nem fomtosabb, csakis ez. Igen észreveszi, hogy nem mosolygok, viszont a puszira, már egy kis mosoly virít az arcomon. Oln aranyos mindig velem, bár a kérdésemre nagyon megfontoltan válaszol, mire megforgatom szemeimet. Gomdolhattam volna, hogy kitérő választ ad, de tudom magamról, hogy felszedtem jó pár kilót, ha nem többet, mimt tíz kilót.
- Nyugodtan lehetsz velem őszinte ez nem csak pár kiló, tudom én is látom. - harapok alsó ajkamba, de az ölelése jól esik, és megimt mosolyt tud csalni arcomra, egészen a kérdéséig. Remélem nem az amire gondol, nagyon remélem, hogy nem, mert az sok lwnne most így egyszerre, én nem bírnám.
- Nem. Reggel is, meg úgy egész indulás előtt. De csak ideges voltam, az mindig így jön ki rajtam. - nem hazudok, nem egyszer esett már meg, hogy egy vizsga előtt is a mosdóban ragadtam, míg rám nem került a sor. - Oké, mim kattognak a kerekeid? - megfordulok, hogy szembenézhessek vele, tudnom kell, hogy mire gomdol, és csak reménykednem abban, hogy nem arra amire én.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Komolyan gondolom amit mondtam, mire megkapom piruló pofiját, amit mindig is imádtam. Sok pasi utálja, ha elpirul és még szégyenli is, pedig a nőknek ez tetszik, én legalábbis nagyom szeretem, mikor az arca pírbe borul. Engem ő ezzel le vesz a lábamról, ahogy a bénázásával és a bolondozásával is. Egyszerűen van ez a kisfiús bája, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, amivel engem magához édesgetett és azóta sem enged el.
Ajkamba harapva pirulok el én is szavai miatt, annyira jól esik, hogy ilyen kedves szavakat mond nekem, mindig le tudott venni a lábamról, elég volt csak kinyitni az ajkait, én pedig már dobtam is egy hátast. Csókja megrészegít, nem akarok elszakadni tőle, jól esik, hogy ennyire oda van értem, én is oda vagyok érte, szeretem minden apró porcikámmal, és ez sohasem fog elmúlni, se az idő miatt, se más miatt, akkor sem, hogyha valaki más vonz. Szeretem Dannyt, az életem adnám érte, és ez igaz is.
Ruhánk lekerül, mi pedig meztelenül mászunk is be a kádba, amivel gondd nem is lenne, mert szeretek fürdeni vele, jó érzés, hogy közel van, hogy érinthetem, és tudom, hogy most nem lesz szex, ez jó, igaz, valami miatt mostanában nagyon kívánom, de ettől függetlenül jó érzés, hogy most itt nem fogunk ilyeneket csinálni. Félreértés ne essék, szeretem vele, csak most elkényelmesedtem nagyon a kérdésemig, mert akkor bizony ennek mindnek vége, mert átérzem a félelmet testemben.
[color:3266=325e74]- Szuper.... - a szarkazmus kicsendg a hangomból, félek, nem vagyok erre kész, most még nem, csak attól félek, hogy ez igaz. Anyai ösztön? Jézusom, csak ne...
Igen... Szerintem is. - adok neki igazat,, majd kimászva a kádból összeszedem magam, ssvagyis megtörölközöm, a hajam is, és felöltözöm, mert az mégis kell. Arcomat hideg vízzel megmosva, próbálom összeszedni magamat, így kicsit utána megyek be, persze az alvás egyáltalán nem megy, de az egy kicsit megnyugtatn, hogy úgy alszunk, ahogy mindig. Félek, hogy meg fog haragudni a terhesség miatt.
Reggel Dannyt nem találom magam mellett, de ő már teljesen fel van öltözött, így felébresztve magam teljesen ruháimat magamra kapkodva pillantok szerelmemre, de a csókra mosoly kúszik ajkaimra.
- Igen, indulhatunk. - most már a mosoly nincs ott ajkaimon, és üveges tekintettwl követem, a kocsiban meg csak kifele pislogva az ablakon, várom, hogy megérkezzünk. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de sajnos vagy egy sejtésem, ami nem lesz jó.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Ez kész rémálom, nem tudom mit tehetnék, hogy tehetném, egyáltalán rendbe lehetne-e hozni, vagy sem. Nem számítottam arra, hogy ez megeshet, ilyenkor és most, hogy Az élet szemét, mindig akkor csap le ránk, amikor nem kellene, akkor történnek a balesetek, amikor nem kellene, és a legrosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy ez mikor történt. Nem lehetek terhes, egyszerűen nem. Se ő se én nem vagyunk felkészülve erre, vagy arra, hogy egy baba mit jelent. Anyám ha ezt megtudja keresztbe lenyel, mert ő mindig mondta, hogy mit kell, hogy kell. De nem én vagyok az, aki a válás óta már vagy 20 férfival összefeküdt, a nevüket sem tudja, és ha teherbe esne, nem tudná ki az apja. Én legalább tudom, persze remélem, hogy mégsem igaz, nem tudok ezzel még mit kezdeni, nekem ez még sok, nagyon sok, és csak a gondolatra is beparázok.
Reggel nagyon hamar összekészülünk, igen, hamarabb, mitn hittem volna a kocsit pedig az apjától szerzi Danny, ami engem igaz, hogy nem zavar, de azért remélem, hogy nem fogjuk elrontani, vagy összetörni, azt nem kellene szerintem. Hamar megérkezünk, és meglep, hogy mennyire kedvesen reagál a recepciós, meg az is, hogy milyen hamar jutunk sorra, csak az a abj, hogy nem nagyon nyugtat meg az, ahogy Danny megcsókol. Én nagyon félek. Amiket előtte mond eljutnak az agyamig, de csak egy gyenge mosolyt kap, most ez nekem nem megy, egyáltalán nem. Ha pedig terhes vagyok... nekem ott lesz vége mindennek.
A vizsgálat megy, én pedig csak azon agyalok, hogy mi lesz ezzel a kicsivel, hogyha kiderül, hogy terhes vagyok, hogy nem vigyáztunk eléggé. Ez az én hibám, szednem kellett volna azokat a bogyókat, de egyszerűen nem hiszem, hogy azok tényleg segítenek. A doki látja a hasam, biztos vagyok abban, hogy neki semmilyen teszt nem is kellene, hogy megtudja biztosan terhes vagyok-e, vagy sem, de mégis elvégzi, én pedig tényleg tűkön fekve várom a dolgot. Nem tudom mi lesz most velünk, egy gyerek hatalmas dolog, nem játék, de el nem vetetném ebben biztos vagyok, örökbe sem adnám, az nem lenne szép. Ha egyszer megtudom, hogy tényleg gyerekem lesz, akkor fel fogom nevelni, és szeretni is fogom. Remélem Danny tényleg mellettem lesz, nem tudom mihez kezdek nélküle. Most is kezét fogom, de megemelve nyomok rá egy csókot is, láttam, hogy azt harapdálta, nem szép dolog, de tudom, hogy ő is ideges, így elnézem neki. Csókja kicsit kiránt a melankóliából, és a sokkból, ami engem elragadott, de amikor az orvos elrohan csak csendben nézek magam elé, várom, hogy a nagyon gyors eredményekkel visszatérjen. Gondolom, nem akarja azt látni, hogy kikészülök, vagy ilyenek.
- Az eredmények szerint ön terhes, Miss Roachen, ha gondolják, most jöhet az ultrahang, de adhatok pár percet is, hogy megbeszéljék, de az abortusz már nem lehetséges, négy hónapos már. - az orvos egy kis gondolkozás után ki is sétál, én pedig félve pillantok a mellettem lévő Dannyre. Négy hónap. Jézusom, négy hónapja terhes vagyok, és nekem fel sem tűnt. Ez felelőtlenség, ez szétszórtság... azt hiszem még a szemeim is meggyűltek könnyekkel, én nekem ez egyszerre nagyon sok.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is

new place, new things. We are ready for that?

Az, hogy négy hónapja terhes vagyok hatalmas sokként ér. Nem vettem észre, nem tűnt fel, hogy egy ideje már késik, pedig ezt észre kellett volna vennem, de biztos vagyok benne, hogy négy, sőt három hónappal ezelőtt is volt pirosbetűs napom, de az meg, nem lehet. Mármint hallottam arról, hogy megeshet, hogy emiatt nem veszi észre az ember, de az már szörnyű, hogy a pocakom növekedését hízásnak tudtam be. Ez nem normális, már rég rá kellett volna jönnöm erre. Milyen anya lesz így belőlem? Nem fogom észrevenni, hogy láza van, csak mikor már késő, nem fog feltűnni, hogyha valami komolya betegsége van, semmi... Szörnyű anya leszek már tudom.
- Annyira pozitív vagy, hogy csinálod? - kérdezem egy kis mosollyal, de ajkaink találkoznak, ami kicsit megnyugtat szavaival együtt. Mellettem van, erről biztosított most, de az, hogy ez meg is lezs-e, attól már félek. Kitudja, a sok büdös pelenka elijeszti vagy sem.
- Menjünk. - mosolyodok el egy kicsit, igaz meglep vidámsága, de bevallom örülök neki, hogy nem akadt ki, bár lehet ez már az őrület első jele. Egy másik terembe kell átsétálni, ahol a doktor felhúzza a felsőmet, a hideg zselé szerű gélt a hasamra keni, majd azt a kis szerkezetet kezdi hasam alján húzogatni. Hideg, nagyon a hideg is kiráz, de ahogy a kezem fogja Danny kicsit megszorítom, egy gyengéd mosollyal, akkor is, ha nagyon izgulok. Félek, hogy mi lesz itt. Amikor kimondja, hogy ikerfiaink lesznek én sokkolódok, a szívem is kihagy egy ütemet, majd hevesebben kezd verni, erre nem számítottam. Nagy szemekkel pislogok, de szorosan ölelem Dannyt, mikor karjai közé kerülök, és bevallom örülök ennek a hírnek.
- Nehezebb dolgunk is lesz két aprósággal, de legalább nem lesznek egyedül, ahogy ti sem. - itt rá és Marcusra utalok, hiszen ikrek ők is, és nagyon jól megvannak, a félelem, pedig lassan kezd elmúlni.

öltözék: ez volt △▽ zene: semmi △▽ megjegyzés: lesz ez jobb is